2019 február 16

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Nemzeti vagy vörös? Nemzeti és vörös!

1919 májusában a Tanácsköztársaság hadserege bevonult a Felvidékre. Kiverte onnan a csehszlovákokat, akik román szomszédainkhoz hasonlóan szerettek volna egy szép darabot kiharapni Magyarország testéből. Magyarországra ugyanis szabad prédaként tekintettek akkoriban. Az Osztrák-Magyar Monarchia darabjain akartak osztozkodni. Ezt tették az Oszmán Birodalommal, és manapság ezt teszik a Balkánnal vagy Szíriával.

A magyar csapatok előtt komoly dilemma állt: vörös vagy nemzeti lobogóval meneteljenek Kassa vagy Eperjes utcáin? A kormány döntött: legyen vörös! Meg lehet érteni őket. Egy új világ üzenetét akarták felmutatni, és ennek a világnak a jelképe a vörös zászló volt. A döntés mégsem volt szerencsés. Magyar katonák magyar földekért, nemzeti érdekekért harcoltak. Jobb lett volna a nemzeti!

Manapság ugyan nem kell bevonulni a Felvidékre, de a kérdés változatlan. Vörös vagy nemzeti? Legyen vörös! Végül is hiszünk abban, hogy a pénz, a tőke uralmát fel fogja váltani egy jobb rend, ahol nem a pénz számít, hanem az ember, a dolgozó ember. És ebben nem csak mi hiszünk. Hisznek a német munkások is, akik nem Győrben dolgoznak, hanem az Audi más gyáraiban, s tudják: ha több bért akarsz, meg kell küzdeni a tőkésekkel. Itt is, ott is. Miért ne segítene a német szakszervezet a győrieknek? Egy az ellenfél, egy a cél, és talán egy világról is álmodnak, ahol a jobb fizetésért nem kell sztrájkba menni.

| | | Next → |