Amióta osztálytársadalomban élünk, amióta egyesek fent vannak, mások pedig lent, az információ a hatalom eszköze lett. Az ősember megosztotta információját a másik ősemberrel a mamutról, mivel a mamutot nem tudta egyedül levadászni. Igen ám, de a technika tökéletesedett és a mi ősemberünk egyedül akarta a mamutot megszerezni, így az információt megtartotta magának. Mivel sikerült neki, a mamut gazdagságot adott neki azokkal szemben, akiknek nem volt. Ezzel el is érkeztünk az egymással szemben álló osztályok társadalmába.

A szocializmus nem szüntette meg az osztálytársadalmat, csak felcserélte az osztályokat. Az elnyomottak, a dolgozók bekerültek a hatalomba, a gazdagok, az elnyomók pedig kikerültek. A hatalom új birtokosai, a munkások és parasztok sokkal több információhoz jutottak, mint bármikor évszázadokon át. A szocializmusnak tudatos emberekre volt szüksége.

Igen ám, de az új rendszer fiatal volt, tapasztalatlan. A hatalom gyakorlásában visszaköszöntek az évszázadok rossz beidegződései. Az információ erejét gyorsan felismerték azok, akik a nép nevében és megbízásából vezették az országot. Féltették a szocializmust és nem bíztak eléggé az egyszerű emberekben. Megszűrték az információkat, nem mondtak el mindent az embereknek, amit egyébként joguk lett volna tudni. Ma már biztosan tudjuk, hogy az információk elzárása nem erősítette a szocialista rendet, hanem gyengítette. Egyre több kérdés maradt megválaszolatlanul, és ahol mi nem adtunk információt, adott az ellenség. Hegyeshalmon túl ugyanis tőkés világ volt, amely az első perctől kezdve arra várt, hogy visszarendezze a dolgokat.