Harminc éve hunyt el Kádár János. Hatalma már egy éve nem volt. Elbántak vele, ahogyan az öreg tölgyekkel teszik. Ledönteni senki sem meri az ilyen fát. Csak baj lehet belőle. A dőlő fa nagy robajt csap, felébresztheti azokat, akik az árnyékában évtizedeken át megnyugvást találtak. A zajra még oda találnak jönni, védeni a fát, és mindazt, ami az öreg tölgy jelentett.  És az ilyen ügyeket nehéz békésen elrendezni. Arról nem is beszélve, hogy a zuhanó óriás magával sodorhatja azokat is, akik kivágni készülnek.

Harminc éve senki sem vállalta ezt az utat. Inkább levágták az ágait, majd szinte kirobbantották a helyéről. S gyorsan igyekeztek elfelejteni, hogy valaha is itt állt az öreg tölgy.

Kádár Jánost vezetőtársai megmenthették volna. Ha személyét nem is, de ügyét igen, csak hogy egyikük se akarta. Egyesek talán a szocializmust akarták megreformálni, de Kádár nélkül. Mások a Kádár utáni világban akartak maguknak jobb helyet vásárolni. Egyiküknek se jött be, de Kádár eltávolításával véget vetettek a 20. századi magyar történelem legnagyobb megújulási programjának.