2019 március 23

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Szellemi háború a Tanácsköztársaság kapcsán

Ki gondolta volna, hogy a Tanácsköztársaság 100. évfordulója jobban megpezsdíti a magyar szellemi életet, mint történelmünk sok más eseménye? Könyvek jelennek meg, tekintélyes alapítványok vitákat rendeznek. Sőt, Vörös Isten címmel a szocliberális oldalon még sétát is rendeznek, ahol „nyomába eredünk a Tanácsköztársaságot övező mítoszoknak”. Mindezt potom 3690 forintért. Igényesebbek és diszkrécióra vágyók 98 ezerért ugyanezt szűk családi körben is élvezhetik.

A szocliberális oldal jól tudta, hogy a konzervatív oldal nagyokat fog beléjük rúgni az évforduló kapcsán. Végül is tény, hogy a szocdemek kiegyeztek Kun Béláékkal és így jött létre a Tanácsköztársaság. A mai szocdemek akár támadhatnák is a jobboldalt, hiszen az 1919-es válságot az úri Magyarország idézte elő, élén Tisza Istvánnal, aki ma a konzervatívok kultikus figurája. De nem lennének szocdemek, ha ezt tennék. Ehelyett ügyetlenül és tisztességtelenül védekeznek. Úgymond a szocdem vezetők kényszerből vállalták a „kommunistákkal való kormányzati együttműködést”, és – most tessék figyelni – „tevékenységük fő iránya a mérséklés és az egyensúlyozás volt.”

Ennél már csak az az állítás aranyosabb, mi szerint 1919 után „a szociáldemokrácia az üldözöttek, a megbélyegzettek pártja lett.” Ja, persze, és akkor nem volt Bethlen-Peyer-paktum, ami biztosította a szocdemek helyét a parlamentben 1945-ig. A kommunisták helye ekkoriban a börtön volt.

| | | Next → |