Szeretjük március 15-ét. A forradalmat és a szabadságharcot ünnepeljük. Igen, 1848 a magyar nép harcát is jelenti a szabadságért, a függetlenségért.

Magyarország ekkor nem független. Nincs önálló kormánya, mindenről Bécsben döntenek. A magyar polgárság megérti, hogy reformok útján egy darabig lehet korszerűsíteni a gazdaságot, az országot, de a függetlenség nélkül a fejlődés csonka marad. Nemzeti piac kell, nemzeti bankrendszer, nemzeti ipar. Ehhez nemzeti kormány kell.

De vajon mindenki így gondolkodik-e? Széchenyi István, akinek szülőháza Bécsben van, néhány száz méterre a császári palotától, polgári fejlődést akar, bankokat, hidakat, gőzhajózást, lóversenyt, de a császárral együtt. De Kossuth Lajos, a polgár, akinek nincsenek földbirtokai, a jövőt a „szabad, önálló és független” nemzetben látja. Petőfi Sándor a nép költője, a népek világszabadságáról álmodik. A konfliktus adott. De nem ők döntenek.