Gondolatok a Hableány balesetéről

A Hableány balesetéről nagyon sok írást olvashattunk a magyar lapokban. Örömmel adunk helyet A Szabadság hasábjain Dömel Vilmos cikkének. A szerző, aki nemcsak a Munkáspárt ismert személyisége, de szakember is, okleveles hajóépítő mérnök, 1981–90 között a Hajózási Felügyelet Előírásszerkesztő Csoportjának tagja majd, 1983-tól vezetője volt. Az írás olyan szempontból vizsgálja az eseményeket, amelyből más nem.

Úgy gondolom, a Hableány május 29-i elsüllyesztése óta elég idő telt el ahhoz, hogy mindenki levonhassa a maga tanulságait az esetből. Az én tanulságom az, hogy ebben a társadalmi rendszerben a pénz mindig győz a józan ész fölött.

 

Gondoljuk el, mi volna, ha a nagy befolyással rendelkező légitársaságok arra kérnék a magyar kormányt, hogy az utasaik kényelmes ki-beszállása és a városközpont gyors elérése érdekében a távoli és elhanyagolt ferihegyi repülőtér helyett létesítsen leszállópályát a Bajcsy-Zsilinszky úton, de úgy, hogy az ottani autóforgalom is megmaradjon? Azt hiszem, lenne néhány baleset.

 

A Budapestre érkező „úszó város” nagyságú, 135 méteres szállodahajók kikötése a Belvárosban, az Erzsébet híd melletti 290 méter széles Duna-szakaszon nagyjából hasonlít a fent leírt körülményekhez, nem is beszélve arról, hogy ezeket a monstrumokat még éjszakai városnéző körutakra is használják. Ezzel a Hableány elsüllyesztéséhez hasonló esetek valószínűsége óriási mértékben megnövekedett, és a katasztrófa előbb-utóbb várható volt. Én elhiszem, hogy ezek a hajók óriási hasznot hoznak az üzemeltetőiknek (akárkik is legyenek azok), de vajon megér ez a haszon 28 emberéletet?

 

A szállodahajókat nem tilthatjuk ki a budapesti Duna-szakaszról, mert a Duna nemzetközi víziút, ezért a használatához joguk van. De a közlekedésüket szabályozhatjuk, ehhez viszont nekünk van jogunk. Véleményem szerint a baleset másnapján rendelettel kellett volna megtiltani a nagy szállodahajók városnéző sétáit. Amennyiben a hajókat üzemeltető cégek vízi városnézést is szándékoznak biztosítani az utasaik részére, ezt megtehetik úgy is, hogy kibérelik a belvárosi közlekedésre sokkal alkalmasabb magyar tulajdonú kis személyhajókat. Persze, ez csökkentené a hasznot…

 

Arra az általam gyakran hallott ellenvetésre, hogy „de hiszen máshol, Nyugat-Európa számos vízparti városában még nagyobb a hajóforgalom, és még sincs katasztrófa”, szeretnék megemlíteni egy-két esetet. A Viking társaság másik hajója, a Viking Var június 5-én, szerdán a Duna-Majna csatornán Haidhof mellett nekirontott a zsilip kapujának és megrongálta, ezzel előreláthatólag 3 havi üzemi kiesést okozva.

 

Még azon a héten, szombaton Hamburg közelében az Elbán egy ciprusi lobogó alatt hajózó 150 méteres konténerszállító hajó legázolta a németek egyik legszebb kétárbócos old-timer (még az 1800-as évek végén fából épült) vitorlását, az ELBE-5 nevű egykori révkalauz-hajót, amely éppen első útját tette másfél millió euróba kerülő felújítása után.

 

A tengeren sem jobb a helyzet: június 2-án, vasárnap Velencében egy óriási „úszó város”, az MSC OPERA nekiment egy kis turista hajónak, majd a kikötőfalnak, súlyos károkat okozva. A velenceiek most ki akarják tiltani a kikötőből a hasonló óriás hajókat. Remélem, nekik sikerül.