Ki kezdte a második világháborút?

Ki kezdte a második világháborút? A választ azonnal rá is vághatjuk. Németország kezdte, amikor 1939. szeptember 1-én lerohanta Lengyelországot. Ez önmagában még nem volt világháború, de innentől kezdve villámgyorsasággal terjedt a háború tüze, és két éven belül elborította a világ jelentős részét. A második világháború a német támadással éppen 80 éve kezdődött.

A választ azonnal rávágtuk, de manapság sokan már nem ezt válaszolják. Mostanság a nyugati hatalmak azt bizonygatják, hogy Németország ugyan valóban megtámadta Lengyelországot, de az egészre a Szovjetunió provokálta, amely szerette volna határait nyugatra tolni és lecsippenteni a falatot Lengyelországból.

Mi a valóság?  Az 1929-es világválság megrázta a tőkés világot. Olyan helyzet állt elő, mint az első világháború után. A tőke megijedt. Az első világháború egyik következménye ugyanis a forradalmak egész sora volt Európában és Ázsiában is. 1917 októberében Oroszországban győzött a szocialista forradalom. Aztán következett Németország, és 1919-ben nálunk a Tanácsköztársaság. Kína is megindult a forradalmi változások útján.

A tőkés erők leverték a forradalmakat Németországban is, Magyarországon is. 1920-ban a lengyel-szovjet háborúban a lengyelek megállították Tuhacsevszkij csapatait Varsó alatt, és ezzel nem csak a lengyel-szovjet háborút nyerték meg, de megállították a világforradalom kiteljesedését is. Kínában a forradalom hosszan tartó véres polgárháborúvá fajult. A Szovjetunió élve maradt, sőt megerősödött. Összegészében azonban a tőke megnyugodott.

De jött az 1929-es válság. Újra elégedetlen emberek milliói az utcán, bizonytalanság. A tőke tudta, hogy ebből újra forradalmak egész sora indulhat el. Ráadásul ott volt a Szovjetunió milliókat vonzó példája. Egy olyan ország példája, ahol nem a pénz volt a döntő, hanem az ember.

A tőkés erők alapvetően két módszert vetettek be az elégedetlenség megállítására, a szocialista forradalmak megelőzésére. Az egyik módszer Franciaországra, Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra volt jellemző. A tőkésállam tudatosan beavatkozott a piaci folyamatokba. A tőkésállam munkahelyteremtő beruházásokba kezdett, kedvezményeket adott a tömegeknek. Politikai téren igyekeztek szélesebb rétegeket beengedni a kormányzásba. Az eredmény nem maradt el. Az 1929-es válság sem Nyugat-Európában, sem az USA-ban nem vezetett forradalomhoz.

A tőke más módszert alkalmazott Németországban és Olaszországban. Mindkét ország vesztes volt az első világháborúban, amelynek a következményeit még nem heverték ki. Mindkét országban erős kommunista mozgalom alakult ki. Olaszországban milliók követelték, hogy „tegyünk úgy, mint az oroszok!”. Németországban fennállt a reális veszélye annak, hogy a kommunista párt egy polgári parlamenti választáson hatalomra kerülhet. 

A fenyegetés komoly volt, így a tőke a legszélsőségesebb eszközökhöz nyúlt, a nyílt diktatúrához.  A fasizmust a tőkés rendszer szülte, a tőke érdekeit szolgálta. A tőke a kapitalizmus megmentése érdekében behunyta a szemét és engedte, hogy a fasiszta rendszerek szélsőséges nacionalista, fajgyűlölő célokat tűzzenek ki és hozzálássanak ezek megvalósításához.

A brit és a francia tőkés erők célja az volt, hogy Hitler támogatásával egyrészt Németországban megakadályozzák a kommunisták győzelmet, másrészt a náci Németországot a szocialista Szovjetunió ellen fordítsák. A számítás egyszerű volt. Németország legyőzi a szovjeteket, visszaáll az 1917 előtti rend. A németek meggyengülnek a költséges és nagy áldozatokkal járó háborúban, és a végén a britek és a franciák fogják Európa sorsát eldönteni.

Miért akarta Hitler megtámadni Lengyelországot? Németország erőforrásai korlátozottak. Európa meghódításához újabb erőforrásokra volt szüksége. Lengyelország tűnt a leggyengébb láncszemnek. A lengyelek legyőzésével jelentős ipari és mezőgazdasági területek kerülnek a németekhez, és a lengyel munkaerőre is szüksége volt a német iparnak.

Miért engedték a nyugati kormányok, hogy Hitler megtámadja Lengyelországot? Nos, a cél az volt, hogy Hitler a Szovjetunió ellen forduljon, ehhez meg kellett kapnia Lengyelországot, mert egyébként nem volt közös német-szovjet határ.  Bíztak abban, hogy Németországot teljesen leköti a lengyel, majd az orosz hadjárat és nem fognak gondot okozni a nyugat-európai államoknak.

A Szovjetunió felajánlotta a francia és brit kormánynak, hogy hajlandó Lengyelországnak katonai segítséget adni a német támadás esetén, feltéve, ha Franciaország és Nagy-Britannia is ugyanilyen katonai támogatást ad a lengyeleknek. A francia és brit kormány azonban erre nem volt hajlandó.

Miből indult ki a Szovjetunió vezetése? A szovjetek nem voltak naivak. Pontosan tudták, hogy a tőkés világ csak az alkalmat várja arra, hogy leszámoljon a Szovjetunióval, végleg megszüntesse a világforradalom veszélyét. A franciák és a britek ezt nem tudták volna végrehajtani. A fasiszta Németország viszont hajlandó volt erre.

A szovjet vezetés célja az volt, hogy a Németországgal való háborút a lehető legtovább eltolja és elkerülje azt a verziót, hogy egyedül kell küzdenie Németországgal szemben.  1939 nyarán a Szovjetunió hosszan tárgyalt a britekkel és a franciákkal Lengyelország közös védelméről. Ha ez létrejött volna, talán sikerült volna a második világháborút is megállítani.

Amint láttuk sem a britek, sem a franciák nem voltak erre hajlandóak, és nem törődtek döntésük katasztrofális következményeivel. A szovjet vezetés ezt látva úgy döntött, hogy meg nem támadási megállapodást köt Németországgal.

Miért kellett a Szovjetuniónak a megnemtámadási szerződés? A szerződéssel egy időre elhárult a szovjet-német háború veszélye. Másrészt, a Szovjetunió visszaszerezhette azokat az orosz területeket, amelyek az első világháború után Lengyelországhoz kerültek.

Miért kellett a szerződés Németországnak? 1939-ben a náci Németország még nem volt felkészülve arra, hogy Lengyelország lerohanásával egyidőben háborút folytasson a Szovjetunió ellen is. Időre és újabb gazdasági és katonai erőforrásokra volt szüksége. Ezeket, mint tudjuk, Hitler 1940-ben szerzi meg Nyugat-Európa lerohanásával.

Miért kell a nyugatnak ma azt állítani, hogy a második világháborúért a Szovjetunió a felelős? Egyrészt azért, mert a nyugati tőke a fasizmus megszületésében és támogatásában játszott dicstelen szerepét csak azzal tudja leplezni, hogy egyenlőségjelet tesz a fasizmus és a kommunizmus közé, sőt a nagyobb rossznak a kommunizmust tartja. De kell ez az érvelés azért is, hogy a mai Oroszországot nevezhesse ki fő agresszornak, amely ellen a mai tőkés világnak össze kell fognia.

Ezért van az is, hogy a második világháború kezdetét a nyugati hatalmak sajátos módon ünneplik az idén. Varsóban megemlékezést tartanak az EU és a NATO vezetői. Jelen lesz Trump amerikai elnök is. Oroszországot nem hívták meg.

A lengyel és a német államfő kéz a kézben fog emlékezni. Csak nem haragszunk egymásra Hitler miatt? Ott lesz Nagy-Britannia és Franciaország is, akik 1939-ben megakadályozhatták volna Lengyelország lerohanását, ha nem egyezkednek Hitlerrel. De egyezkedtek. Azt akarták, hogy Hitler támadja meg Oroszországot és mindketten vérezzenek ki a háborúban.

Ott lesz az USA is, amely 1941-ig nem lépett be a háborúba, hagyta, hogy Hitler elfoglalja az európai államokat. Nem hívták meg viszont Oroszországot, amely áldozata nélkül Európa sohasem szabadult volna meg a fasizmustól. Oroszország nélkül nem lehet Európa békéjét biztosítani ma sem. Ha megpróbálják, többnyire háború a vége.

És egyébként nem lesz ott Kína sem. Annak ellenére, hogy a második világháború tulajdonképpen már 1937-ben elkezdődött, amikor Németország és Olaszország szövetségese, Japán lerohanta Kínát. És annak ellenére sem, hogy a Japán elleni háborúban, amely része volt a második világháborúnak, a kínai nép mérhetetlenül nagy emberáldozatot hozott közel negyven millió halottjával és sebesültjével.  És tanulság az is, hogy Kína ellenében sem lehet a békét megtartani a mai világban sem.

Szólj hozzá!