Ki kezdte a második világháborút? A választ azonnal rá is vághatjuk. Németország kezdte, amikor 1939. szeptember 1-én lerohanta Lengyelországot. Ez önmagában még nem volt világháború, de innentől kezdve villámgyorsasággal terjedt a háború tüze, és két éven belül elborította a világ jelentős részét. A második világháború a német támadással éppen 80 éve kezdődött.
A választ azonnal rávágtuk, de manapság sokan már nem ezt válaszolják. Mostanság a nyugati hatalmak azt bizonygatják, hogy Németország ugyan valóban megtámadta Lengyelországot, de az egészre a Szovjetunió provokálta, amely szerette volna határait nyugatra tolni és lecsippenteni a falatot Lengyelországból.
Mi a valóság? Az 1929-es világválság megrázta a tőkés világot. Olyan helyzet állt elő, mint az első világháború után. A tőke megijedt. Az első világháború egyik következménye ugyanis a forradalmak egész sora volt Európában és Ázsiában is. 1917 októberében Oroszországban győzött a szocialista forradalom. Aztán következett Németország, és 1919-ben nálunk a Tanácsköztársaság. Kína is megindult a forradalmi változások útján.
A tőkés erők leverték a forradalmakat Németországban is, Magyarországon is. 1920-ban a lengyel-szovjet háborúban a lengyelek megállították Tuhacsevszkij csapatait Varsó alatt, és ezzel nem csak a lengyel-szovjet háborút nyerték meg, de megállították a világforradalom kiteljesedését is. Kínában a forradalom hosszan tartó véres polgárháborúvá fajult. A Szovjetunió élve maradt, sőt megerősödött. Összegészében azonban a tőke megnyugodott.
De jött az 1929-es válság. Újra elégedetlen emberek milliói az utcán, bizonytalanság. A tőke tudta, hogy ebből újra forradalmak egész sora indulhat el. Ráadásul ott volt a Szovjetunió milliókat vonzó példája. Egy olyan ország példája, ahol nem a pénz volt a döntő, hanem az ember.
A tőkés erők alapvetően két módszert vetettek be az elégedetlenség megállítására, a szocialista forradalmak megelőzésére. Az egyik módszer Franciaországra, Nagy-Britanniára és az Egyesült Államokra volt jellemző. A tőkésállam tudatosan beavatkozott a piaci folyamatokba. A tőkésállam munkahelyteremtő beruházásokba kezdett, kedvezményeket adott a tömegeknek. Politikai téren igyekeztek szélesebb rétegeket beengedni a kormányzásba. Az eredmény nem maradt el. Az 1929-es válság sem Nyugat-Európában, sem az USA-ban nem vezetett forradalomhoz.
A tőke más módszert alkalmazott Németországban és Olaszországban. Mindkét ország vesztes volt az első világháborúban, amelynek a következményeit még nem heverték ki. Mindkét országban erős kommunista mozgalom alakult ki. Olaszországban milliók követelték, hogy „tegyünk úgy, mint az oroszok!”. Németországban fennállt a reális veszélye annak, hogy a kommunista párt egy polgári parlamenti választáson hatalomra kerülhet.
A fenyegetés komoly volt, így a tőke a legszélsőségesebb eszközökhöz nyúlt, a nyílt diktatúrához. A fasizmust a tőkés rendszer szülte, a tőke érdekeit szolgálta. A tőke a kapitalizmus megmentése érdekében behunyta a szemét és engedte, hogy a fasiszta rendszerek szélsőséges nacionalista, fajgyűlölő célokat tűzzenek ki és hozzálássanak ezek megvalósításához.
A brit és a francia tőkés erők célja az volt, hogy Hitler támogatásával egyrészt Németországban megakadályozzák a kommunisták győzelmet, másrészt a náci Németországot a szocialista Szovjetunió ellen fordítsák. A számítás egyszerű volt. Németország legyőzi a szovjeteket, visszaáll az 1917 előtti rend. A németek meggyengülnek a költséges és nagy áldozatokkal járó háborúban, és a végén a britek és a franciák fogják Európa sorsát eldönteni.
Miért akarta Hitler megtámadni Lengyelországot? Németország erőforrásai korlátozottak. Európa meghódításához újabb erőforrásokra volt szüksége. Lengyelország tűnt a leggyengébb láncszemnek. A lengyelek legyőzésével jelentős ipari és mezőgazdasági területek kerülnek a németekhez, és a lengyel munkaerőre is szüksége volt a német iparnak.
Miért engedték a nyugati kormányok, hogy Hitler megtámadja Lengyelországot? Nos, a cél az volt, hogy Hitler a Szovjetunió ellen forduljon, ehhez meg kellett kapnia Lengyelországot, mert egyébként nem volt közös német-szovjet határ. Bíztak abban, hogy Németországot teljesen leköti a lengyel, majd az orosz hadjárat és nem fognak gondot okozni a nyugat-európai államoknak.
A Szovjetunió felajánlotta a francia és brit kormánynak, hogy hajlandó Lengyelországnak katonai segítséget adni a német támadás esetén, feltéve, ha Franciaország és Nagy-Britannia is ugyanilyen katonai támogatást ad a lengyeleknek. A francia és brit kormány azonban erre nem volt hajlandó.
Miből indult ki a Szovjetunió vezetése? A szovjetek nem voltak naivak. Pontosan tudták, hogy a tőkés világ csak az alkalmat várja arra, hogy leszámoljon a Szovjetunióval, végleg megszüntesse a világforradalom veszélyét. A franciák és a britek ezt nem tudták volna végrehajtani. A fasiszta Németország viszont hajlandó volt erre.
A szovjet vezetés célja az volt, hogy a Németországgal való háborút a lehető legtovább eltolja és elkerülje azt a verziót, hogy egyedül kell küzdenie Németországgal szemben. 1939 nyarán a Szovjetunió hosszan tárgyalt a britekkel és a franciákkal Lengyelország közös védelméről. Ha ez létrejött volna, talán sikerült volna a második világháborút is megállítani.
Amint láttuk sem a britek, sem a franciák nem voltak erre hajlandóak, és nem törődtek döntésük katasztrofális következményeivel. A szovjet vezetés ezt látva úgy döntött, hogy meg nem támadási megállapodást köt Németországgal.
