Fel kell állni és folytatni a harcot!

Ülésezett a Központi Bizottság

A múlt szombaton ülésezett a Munkáspárt Központi Bizottsága. Az ülés megkezdése előtt a párt elnöke köszöntötte Benyovszky Gábort, a KB tagját 70. születésnapja és Nagy Attilát, az Elnökség tagját, Nógrád megyei elnököt 55. születésnapja alkalmából.

Boldog születésnapot,
Kínai Népköztársaság!

A Központi Bizottság megemlékezett a kínai szocialista forradalom győzelmének és a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulójáról. A kínai szocializmus hét évtizedes útját képes bemutató keretében idézhették fel a részvevők. A Kínai Népköztársaság sikerei a kínai sajátosságú szocializmus történelmi bizonyítékai. A kínai kommunisták harca és sikerei biztatást adnak a szocializmusért küzdő erőknek – hangzott el az ülésen.

Jelöltállítás : Nem teljesítettük terveinket

A Központi Bizottság áttekintette a 2019. évi önkormányzati választás első szakaszának, azaz az ajánlások gyűjtésének eredményeit. A kórházban lévő Hajdu József helyett Karacs Lajosné, a párt alelnöke ismertette a Munkáspárt által végzett munka eredményeit.

Emlékeztetett arra, hogy a Központi Bizottság meghatározta a párt alapvető céljait. Stratégiai cél volt az, hogy Budapesten legyen főpolgármester-jelöltünk. Ezt a célt, mint mondta, nem értük el. Akárhogyan is szépítsük a dolgot, nem értük el. Voltak provokációk, de az alapvető gond, hogy szervezeteink többsége nem teljesítette az előre egyeztetett feladatokat. Ez igaz a budapesti szervezetek többségére is, és a megyei csapatokra is. Így sajnos elestünk a főpolgármesteri küzdelemben való további részvételtől.

A megyei jogú városok közül Miskolcon, Salgótarjánban, Szolnokon van polgármester-jelöltünk, de nincs Kecskeméten és Debrecenben. Ez utóbbi különösen fájdalmas, mert úgy tűnik, hogy a megyében semmilyen munka nem folyt.

Megyei listát Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyében tudtunk állítani, Borsodban és Békésben pedig nem. A párt alelnöke elmondta, hogy lemaradtunk a kistelepülési jelöltállításban is.

A Központi Bizottság ülésén élénk vita bontakozott ki arról, hogy ki milyen munkát végzett és ki a felelős a sikertelenségért.

Kajli Béla, az Elnökség tagja, budapesti elnök önkritikusan elmondta, hogy a párttagok idősek, de sok elvtárs nem dolgozott úgy, ahogyan az elvárható lett volna.

Benyovszky Gábor, aki az újbudai választási munkát irányította, szintén úgy vélte, hogy jobban és pontosabban kellett volna dolgozni, és ennek elmulasztásáért ő is felelős. Biztatott arra, hogy a hátralévő időben ragasszunk ki minden rendelkezésre álló plakátot.

Kós Zoltán Baranya megyei elnök felhívta a figyelmet arra, hogy egy hajóban evezünk. A sikertelenséghez így vagy úgy, de mindenki hozzájárult. A párt sikere attól függ, hogy mindenki megértse a közös érdekeket, és beleadjon mindent a munkába. Ez Baranyában sem történt meg maradéktalanul.

Nagy Attila, az Elnökség tagja, Nógrád megyei elnök elmondta, hogy a kitűzött céljainkat képesek lettünk volna elérni. Nem az objektív okokra kell hivatkozni, és a párttagság vállára átrakni a felelősséget. A munka megszervezéséért a KB tagjai, a megyei és budapesti vezetők a felelősek. Ha jól megszervezték, ment a munka, ha nem szervezték meg, siker sem volt.

Fehérvári Zsolt elmondta, hogy a dél-pesti térségben nagyon kevés párttag van, és szinte mindegyik idős ember. Önkritikusan elmondta, hogy személy szerint ő sem tudott olyan mértékben részt venni a munkában, ahogy kellett volna. Ennek oka a munkahelyi elfoglaltság.

Veres Péter, Fejér megyei elnök úgy értékelte, hogy az
„Elnökség részéről mindig túlzott elvárásokat fogalmaznak meg”. Az idős tagsággal nem lehetett a megyére kiszabott feladatokat teljesíteni.

Balla Szabolcs Nógrádból úgy ítélte meg, hogy a Munkáspárt politikája „szociáldemokrata”. Az önkormányzati választásokon is a kormány leváltására, a szocializmus megteremtésére kellett volna helyezni a hangsúlyt. Helytelennek tartotta, hogy a párt elnöke „baloldali mosléknak” nevezte az „ellenzéki összefogást”. Szerinte sok rendes ember van a Jobbikban is, az MSZP-ben is, a DK-ban is.

Kalmár Dávid Szolnokról beszámolt a Görög Kommunista Párt ifjúsági szervezetének fesztiváljáról. Igazi erődemonstráció volt, tanulnunk kell a görög párt szervezettségéből és fegyelmezett munkájából.

Kovács István, az Elnökség tagja elmondta, hogy a Munkáspártban tagnak lenni elkötelezettség, meggyőződés és hit dolga. Elmondta, hogy szívből utálja a kapitalizmust. A tőkés rendszerváltás tette tönkre az édesapját és vezetett végzetes tragédiához. A kapitalizmus tette tönkre az ő vállalkozását és ez a rendszer vette el a házát is, mit sem törődve azzal, hogy hol fog a család élni. Felidézte az ajánlásgyűjtést: az elnökkel és feleségével hármasban gyűjtöttünk, kora reggeltől késő estig. Az „elnöki csapat” viszonylagos sikerének nem az volt a titka, hogy ismerték az elnököt. Sokan nem ismerték fel, mégis aláírtak, mert a Munkáspártot becsülik. A siker titka a kitartó és szervezett munka volt.

Fel kell állni, és folytatni a harcot! 

Thürmer Gyula, a párt elnöke összegezte a vitát. Mi vagyunk a párt vezetői, a KB tagjai, a megyei és budapesti vezetők – mondta. Mi nem tolhatjuk tovább a felelősséget. A feladatokról közösen döntöttünk. Vállalhattunk volna kevesebbet is, de azt akartuk, hogy lássák a pártunkat. Másrészt úgy gondoltuk, hogy ha mindenki belead apait-anyait, akkor sikerülnie kell.

A Munkáspárt politikája helyes volt. Mi nem csatlakozhattunk egyik oldalhoz sem. Akik aláírtak nekünk, azok azért írtak alá, mert becsülik a Munkáspárt következetességét, baloldali, nemzeti, ellenzéki politikáját.

A Munkáspárt minden tettével a kapitalizmus ellen van. Azzal vádolni a Munkáspártot, hogy szociáldemokrata politikát folytat, enyhén szólva butaság. Ma nincs forradalmi hangulat Magyarországon. A dolgozók a szakszervezetekbe se lépnek be, nemhogy a Munkáspártba. Az önkormányzati választásokon egyébként is azt kell mondani, hogy ott mi mit tudunk segíteni az embereknek.

Ennek a munkának voltak hősei – emelte ki a párt elnöke. Szabó Jenőné elvtársnő, Zsuzsa Makón a nyolc csongrádi jelölt zömét egyedül állította meg, pedig súlyos beteg. Bencsik Lajos Szentesen betegsége ellenére összeszedte az ajánlásokat. Holbik Márton elvtárs Komárom-Esztergom megyében két napig gyűjtötte minden egyes jelölt ajánlásait, de összegyűjtötte, pedig ő is a legidősebb nemzedékünk tagja. Budapesten Baráth Istvánné sem kímélte magát. Pakson a Szarka-család egyedül megállított két jelöltet. Vetró Kőműves Rozika minden felkérés és segítség nélkül egyedül gyűjtötte össze az ajánlásait. Amíg a pártnak ilyen mindenre elszánt, elkötelezett tagjai vannak, nincs mitől félnünk!

A Munkáspárt legutóbbi kongresszusán ambiciózus programot fogadtunk el: teremtsünk erős Munkáspártot! Lelkesen fogadtuk el. A derűlátásunknak volt és van alapja ma is. A társadalomban nagyon sokan becsülik a Munkáspárt következetességét. Sokan mondják, hogy igenis szükség van egy baloldali, nemzeti, ellenzéki párta. Ez a mi erkölcsi-politikai tőkénk, erre kell építeni,

De önmagában ez kevés. Ehhez új vágányokra kell irányítani a párt munkáját is. A pártépítés nem azt jelenti, hogy várjuk, amíg jön valaki. Azt jelenti, hogy a környezetben tanulmányozzuk az embereket, bemutatjuk a pártot, közelebb hozzuk őket a párthoz. Ez nem tömegmunka, ez „kisipari” munka, egyedi munka. Ezt sajnos még nem tudjuk. De meg kell tanulni, ha élni akarunk.

A párt ereje a szervezettségében és fegyelmében van. Ezt is meg kell tanulni és következetesen érvényesíteni. Percre pontosan tudnunk kell, hogy hol és hány tagunk van. Tudnunk kell, hogy mit csinálnak, milyen gondjuk van.

A párt nem városi szervezetek szövetsége, hanem egységes szervezet. Közös a siker is, közös a kudarc is. A megyei és budapesti vezetéseknek vezetniük kell az ott lévő szervezeteket, azoknak pedig teljesíteni kell a közösen vállalt feladatokat. A mostani választáson is sokkal többet értünk volna el, ha egyes elvtársaink nem a saját fejük után mennek.

Végezetül, mondta a párt elnöke, szabaduljunk meg a régi dolgoktól! Az önkritika nem segít, azzal nem jutunk előbbre. A munkát meg kell szervezni és pontosan végre kell hajtani. Mivel mozgósíthatjuk elvtársainkat? Példamutatással és meggyőzéssel!

A KB mostani üléséből mindenkinek le kell vonni a következtetéseket. Nem a sebeinket kell nyalogatni, nem mentséget kell keresgélni, hanem fel kell állni, és folytatni a harcot.

Szólj hozzá!