Menü Bezárás

„A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik”

Harminc éve 1989. októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Nehéz szülés

„Hétfőn a hajnali órákban jelentették be az MSZMP kongresszusán a vezető szervek megválasztásának eredményét. Mint azt már korábban hírül adtuk, a párt elnökévé Thürmer Gyulát választották meg. Az alelnökök: Nyírő Sándor, Pozsonyi Attila és Koi Tibor. A kongresszuson 11 tagú titkárságot és a 89 tagú Központi Bizottságba 28 tagot választottak, köztük Grósz Károlyt, Berecz Jánost, Puja Frigyest és Ribánszki Róbertet” – adta hírül az MTI.

Nehéz szülés volt. A párt szervezése 1989 októberétől folyt egyszerre több helyen is. Grósz Károly, a régi MSZMP utolsó főtitkára eleinte nem is akart pártot, csak valamilyen szellemi központot. De gyorsan megértette, hogy az emberek pártot akarnak, és ha ő nem áll élre, rossz irányba mehetnek a folyamatok.

Az új párt kompromisszumok eredménye volt. Egy kérdésben volt egyetértés: szükség van a pártra. Sok más kérdésben, a múlt megítélésében, a jövő feladatait illetően éles viták voltak, de a fő kérdés, a párt szükségességének elismerése összekötötte az új párt tagjait. Legalábbis egy időre…

„Jobb lett volna egy konszolidáltabb időszakban a párt élére kerülni, a párt érdekei azonban úgy diktálták, hogy már most nekünk, fiataloknak kell vállalnunk a vezető funkciókat” – nyilatkozta Thürmer Gyula a Népszabadság munkatársának.

Thürmer akkor 37 éves volt. De fiatal volt a vezetés többi tagja is. Az átlagéletkor 46 év. Az új vezetés tagjainak nevei ma már keveset mondanak, sajnos, lassan elfelejtődnek. Volt, aki maradt, volt, aki hibázott, de egyet nem lehet elvenni tőlük: ők voltak az elsők.

Kádár, mint a szocializmus jelképe

„Hétfőn Budapesten a Mező Imre úti Temetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa küldötteinek megbízásából koszorút helyezett el Kádár János sírján Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke, Nyirő Sándor alelnök, valamint Udvarhelyi László, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Virág Ferenc, az ügyvezető titkárság tagja, főszerkesztő” – közli az MTI.

Az új Munkáspárt az első perctől kezdve tisztelettel fordul Kádár János emléke felé. Ezt fejezi ki az első koszorúzási aktus is. Kádár a szocializmus emlékét testesíti meg a párt tagsága előtt. 1990-ben, Kádár halálának első évfordulóján elindul majd egy hagyomány, amely ma is tart. A párt tagjai a Fiumei úti temetőben minden évben megemlékeznek Kádár Jánosról.

A kádári korszak differenciált, a hibákat is feltáró értékelése először Thürmer 1990 júliusi beszédében hangzik el. Később a Munkáspárt számos dokumentumot fogad el a kádári korszak új értékeléséről, a szocialista korszak eredményeiről és megoldatlan problémáiról. Kádár születésének századik évfordulóján átfogó anyag születik arról, hogy milyen szerepet játszott Kádár a magyar szocializmus különböző szakaszaiban.

Üzenet Gorbacsovtól

A Szovjetunió akkor még létezik, s ráadásul szocialista ország. A szovjet média azonnal nagy figyelmet szentel a Munkáspártnak.

„A megújhodás építő és céltudatos vitájával fejeződött be az MSZMP XIV. kongresszusának első szakasza: sikerült egységet kialakítani, összefogni azokat a különböző áramlatokat és csoportokat, amelyek az MSZMP-MSZP októberi kongresszusának következtében alakultak ki” – írta a Pravda, az SZKP KB központi lapja. Majd újabb hírt ad a TASSZ:

„Mihail Gorbacsov kedden táviratban köszöntötte Thürmer Gyulát az MSZMP elnökévé történt megválasztása alkalmából.    A szovjet pártfőtitkár sikereket kívánt az újjászerveződő Magyar Szocialista Munkáspártnak az együttműködéshez minden olyan politikai szervezettel, amely hű a szocialista eszmékhez. Gorbacsov eredményes munkát is kívánt az MSZMP-nek a magyar társadalom demokratikus megújításához, a két ország népei közötti kapcsolatok megerősítéséhez.”

Ilyen ellentmondásos volt akkor a helyzet! A szovjet vezetésnek 1989 ősze után nincs szövetségese Magyarországon. Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter egyre távolabb viszi az országot a Szovjetuniótól. 1990 tavaszától Antall József kormánya pedig eleve a nyugati szövetség felé veszi az irányt.

Gorbacsov és környezete egy darabig még bízik a Nyers Rezső és Horn Gyula vezette MSZP-ben, de hamarosan rájönnek, hogy az MSZP a nyugati jobboldali szociáldemokrácia felé megy.

Gorbacsov üdvözlete Thürmer Gyulának nem csak azt jelzi, hogy a szovjet vezetés partnereket és támogatókat keres Magyarországon. Azt is jelzi, hogy a szovjet vezetés egy része, J. Ligacsov, V. Krjucskov és mások ekkor még megkísérlik visszafordítani az eseményeket, s megakadályozni a Szovjetunió szétesését.

Gorbacsov jól ismeri Thürmert abból az időből, amikor Thürmer még Kádár és Grósz mellett dolgozott. A szovjet vezetés azon része, amely hű a szocializmushoz, meggyőzi Gorbacsovot, hogy az új magyar pártra oda kell figyelni.

A Munkáspárt elnökét 1990 nyarán Gorbacsov fogadja a Kremlben. 1991 nyara megváltoztatja a helyzetet. Gorbacsovot megbuktatják, a szocializmushoz hű vezetőkre börtön vár.  A Szovjetuniót kisebb országokra bontják.

Báránybőrbe bújnak a farkasok

Ma már pontosan tudjuk, hogy hogyan zajlott le a rendszerváltás. De 1989 decemberében az emberek legfeljebb sejthették, de nem tudták.

A Népszabadság 1989 karácsonyán közös interjút jelentet meg a Fidesz, az SzDSz, az MSZP, az MDF, a Kisgazdák és a Munkáspárt képviselőivel.  Ilyen interjú akkor jelenik meg először és utoljára. Minden megszólaló „átmenetről” beszél, szó sincs tőkés rendszerváltásról. A Munkáspárt az egyetlen párt, amely finoman, de világosan kimondja, hogy az, ami most jöhet. az a kapitalizmus:

„Azt szeretnénk, hogy a parlamenti választások előtt ne szülessenek olyan törvények, kormányzati döntések, amelyek a társadalom alapjait megváltoztatnák. Ellenezzük az erőltetett, netán adminisztratív privatizálást. Az MSZMP az alkotmányt tiszteletben tartva, törvényes keretek között működve kíván hozzájárulni a korszerű, demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez” – olvasható az interjúban.

Az új párt tagságában ekkor még él egy illúzió. Sokan gondolják úgy, hogy pártszakadás ide, pártszakadás oda, az MSZP-vel együtt lehet működni a tőke elleni harcban. Az elnöki interjú ezt a véleményt adja vissza:

„Az elmúlt hetekben úgy tűnt, nincs olyan párt, amely képviselje és védje a munkások, a szövetkezeti parasztság, a dolgozó értelmiség és általában a dolgozó emberek politikai érdekeit. A XIV. kongresszus után most már kijelenthetjük, van ilyen párt, és ez az MSZMP. Ez nem holmi ajándék karácsony alkalmából. Ez kötelességünk. Úgy gondoljuk, hogy az MSZP-vel együttműködve sokat tehetünk a dolgozó emberek politikai érdekeiért, a baloldal egységéért, a szakszervezetekkel pedig a biztonságos jövőért, az emberek gazdasági érdekeiért”.

Az illúzió érthető is. Az egyszerű párttagok szintjén a szakítás nem ment végbe azonnal. Eleinte úgy tűnik, hogy az MSZP és a Munkáspárt partnerei egymásnak, amelyek vitatkoznak, de egy-egy közös célért együttműködnek.

A Munkáspárt partnereket keres a harcához. Ki jöhetne szóba, ha nem a baloldali jelszavakat hangoztató MSZP és a melléjük álló szakszervezetek? Az MSZP igazi arculatának felismerését akadályozza az, hogy amíg a polgári pártokról világosan látni, hogy ők kapitalizmust akarnak, addig az MSZP baloldali jelszavakba csomagolta a mondanivalóját. Idő kellett annak megértéséhez, hogy a báránybőrbe bújt farkas is farkas.

Vélemény, hozzászólás?