Menü Bezárás

Budapest, Baross utca 88 – innen indult a Munkáspárt

Budapest tele van történelmi helyekkel, köztük számos olyan középülettel, amelyek a magyar munkásmozgalom történetéhez kötődnek. Az épületek funkciója többnyire már megváltozott. Esetenként az utcák és terek neve is megváltozott. Lassan elmennek azok, akik még felidézhetik a történelmet. Induljunk közös sétára! Mi marad a munkásmozgalmi Budapestből?

Budapest, Baross utca 88 – innen indult a Munkáspárt

A Belváros után a Józsefváros Pest legrégibb városrésze. A 19. századig jórészt szántóföldek és majorságok voltak itt találhatók. A Baross utca eredetileg a kőbányai szőlőkhöz vezető̋ dűlőút volt. A Baross utcát a XVIII. század első̋ felében teljes hosszában Major útnak, vagy Kőbányai útnak hívták, de amikor 1749-ben a Kálvária téren a díszes barokk kálvária elkészült, új irányt jelölt, s belső̋ szakaszát Kálvária, majd 1892-ben Stáció́ utcának nevezték el. 

A 19. század végétől a Baross utca tele volt kisiparosokkal, különösen kárpitos- és díszítőmesterekkel. A 20. század elején az utca kezdett divatossá válni. Számos bérház épült itt. Az épületek zöme ma is látható, sajátos hangulatot kölcsönözve az utcának.

A Baross utca és térsége több ponton is kötődik a magyar munkásmozgalomhoz, de a rendszerváltás utáni, immáron történelemnek minősülő időszakból két épület is említésre méltó. Amint erről már írtunk, a Baross utca 61. szám alatt működött korábban a Munkáspárt központja. Kevesebben tudják azonban azt, hogy a Munkáspárt újjászervezése után a párt első központja a Baross utca 88. szám alatti épületben volt, a III. emelet 4. lakásban.

A Munkáspárt 1989. december 17-én született újjá. Az MSZP a korábbi kádári MSZMP egész vagyonát megszerezte, a Munkáspártnak semmit sem juttattak belőle. A pártnak se székháza, se gépkocsija, se egyéni infrastruktúrája nem volt.

1989 december közepétől 1990 tavaszáig ezért a pártelnök lakásában ülésezett a párt Ügyvezető Titkársága, azaz a XIV. kongresszuson választott végrehajtó szerv, a mai Elnökség elődje.  Thürmer Gyula így írt erről „Az elsikkasztott ország” című könyvében: „A legnehezebb téli hetekre a mi Baross utcai lakásunk válik forradalmi központtá. Feleségem a titkárnő, folyamatosan veszi a telefonokat. Ekkoriban nincs mobilunk.”

A lakás kétszobás, nagynak nem nevezhető, és főleg nem irodának tervezték. Az elnök lánya még kicsi, korán kell lefeküdnie. A vezetőségi ülések meg jórészt este kezdődnek, és éjszakáig tartanak.

Jelentős kérdésekről dönt a párt ebben az időszakban. Meg kell találni a Munkáspárt helyét a rendszerváltás folyamatában lévő Magyarországon. Ki a barát és ki az ellenség? Kire lehet számítani és kire nem?

A helyzet több mint ellentmondásos. A régi hatalom az utolsókat rúgja, de új hatalom még nincs. Így fordulhat elő az is, hogy a munkáspárti elnök lakására a BM Kormányőrség szakemberei szerelnek biztosítóberendezést. Igaz, az alakuló új korszellemnek megfelelően az árát jól megkérik.

A forradalmi központban fogadja a párt elnöke a külföldi diplomatákat. Vladlen Puntusz, a Szovjetunió ideiglenes ügyvivője Mihail Gorbacsov szovjet vezető üdvözletét hozza.  Itt tesz látogatást Tai Ping-kuo, a Kínai Népköztársaság nagykövete is, aki Csiang Cö-min akkori kínai pártfőtitkár levelét hozza 1989 decemberében. A zászlós kocsik nem kis csodálkozást váltanak ki a Baross utcai ház előtt, ahol általában csak a Közértnek szállító tejeskocsik állnak meg.

Ekkoriban szembesül a párt az első nagy külpolitikai próbatétellel. A decemberi események Romániában elsöpörik Nicolae Ceaușescu román vezetőt. A magyar média az egész társadalmat nemzeti izgalmi állapotba hozza. Mindenki azt hiszi, hogy ezentúl jobb lesz a romániai magyaroknak. Nagy a nyomás, hogy a Munkáspárt is csatlakozzon a nacionalista kampányhoz. A Munkáspárt azonban nem adja fel elvi álláspontját.

A Baross utca 88. alatti lakás 1990 elejére betölti, úgymond, történelmi küldetését. Az MSZMP Központi Bizottsága megkapja a korábbi IX. kerületi pártbizottság épületét a Köztelek utcában, a Ferencvárosban. Ez lesz a párt központja 1991-ig, amikor majd újabb fordulat következik be.

A párt harmincadik születésnapja előtt emlékezzünk egy pillanatra, hogy honnan indultunk! Emlékezzünk arra, hogy mennyi nehézséget kellett leküzdenünk! És ez adjon erőt a jövőhöz, mert még sok minden vár ránk!

Vélemény, hozzászólás?