Tanultuk a kapitalizmust

Harminc éve 1989. októberében a szocializmus megdöntését akaró erők megszüntették a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP), amely Kádár János vezetésével 32 éven át irányította Magyarországot. A rendszerváltók – az akkori törvényeket is felrúgva – új pártot szerveztek, a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

Egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei azonban mást akartak: a szocializmus értékeinek védelmét, a tőkés rendszerváltás megállítását. Harminc éve, 1989. december 17-én került sor a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusára, amely kimondta a párt újjászületését. December 17-e a mai Munkáspárt születésnapja. E három évtizedes utat idézzük fel a magyar és a nemzetközi média korabeli híradásai alapján.

Harc a tőkés átalakulás ellen

„Az elmúlt hetek bel- és külpolitikai eseményei is bizonyítják, hogy a jelenlegi kormány nem alkalmas az ország irányítására, kezdte csütörtöki sajtótájékoztatóját Thürmer Gyula, a Munkáspárt (MSZMP) elnöke, majd rátért a részletes bírálatra.    A kárpótlási törvényjavaslatról kijelentette: elfogadhatatlan, mert új igazságtalanságokat szül és padlóra küldi a magyar mezőgazdaságot”. (MTI. 1991. február 14.)

A Munkáspárt támadta Antall József  kormányának valamennyi intézkedését. Az MDF-kormány feladata a rendszerváltás megszilárdítása volt. Ők hozták meg azokat a törvényeket, amelyeket korábban nem lehetett, mivel az emberek felébredtek volna és felléptek volna a kapitalizmus ellen. Ilyen törvény volt a kárpótlás. Antallék kárpótlási jegyeket adtak azoknak, akiktől a szocializmus kezdetén elvették a gyárukat, a földjüket. A kárpótlási jegyeket földre lehetett beváltani. Ezzel az akcióval szétverték a szövetkezeteket, de velük együtt a magyar mezőgazdaságot is.

Visszafordítható-e a rendszerváltás?

„Felszabadulási ünnepséget tartott szerdán a Magyar Szocialista Munkáspárt. A budapesti Vasas székházban tartott nagygyűlésen Thürmer Gyula pártelnök népes közönség előtt mondott beszédében hangsúlyozta: bár a hivatalos hatalom számára április 4. már nem ünnep, a felszabadítás, a Hitler-ellenes antifasiszta koalíció igazságos harca nem kérdőjelezhető meg.  Napjaink eseményeit elemezve kifejtette: a munkájukból élő emberek egyre nagyobb része csalódik és kiábrándul a mai kormányból, és mindabból, amit rendszerváltozásnak neveznek. Ez is az oka lehet, hogy a Munkáspárt iránt megnőtt az érdeklődés.” (MTI, 1991. április 3.)

1990 őszén a benzin árának emelése miatt a taxisok lezárták a budapesti hidakat. Ez volt a rendszerváltás óta rendezett első és eddig egyetlen olyan akció, amely megrendíthette volna a kapitalizmus épületét.

A Munkáspárt visszafordíthatónak tekintette a rendszerváltást egészen 1991-ig. Látható volt, hogy az emberek kezdenek rájönni, hogy becsapták őket. Megjelent a tömeges munkanélküliség, emberi életek százezrei mentek tönkre. Külpolitikai téren ekkor még létezett a Szovjetunió. 1991-ben a Szovjetuniót megszüntették, ezzel az európai szocialista rendszer végleg letűnt a térképről. Megindult a magyar kapitalizmus stabilizálódása.

Nyitunk Kína felé

„A múlt héten Kínában járt Thürmer Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, akit magas szintű vezetők fogadtak a »humánus szocializmus hazájában«. Kínában nem tartják a kelet-európai folyamatokat lezártnak, és úgy érzik, hogy a szocializmus még nem veszett el a világnak ebben a térségében. Nem tekintik Kínát a forradalom központjának, sőt mi több, úgy vélik, hogy a baloldal erői ma a világ különböző pontjain vannak. Egyikünk sem tekinti a kelet-európai baloldal összeomlását befejezettnek és végleges folyamatnak, hanem igenis mindkét párt lát lehetőséget arra, hogy a baloldal erői ismét erőre kapjanak” – írta a 168 óra című folyóirat.

Thürmer Gyula pártelnököt 1990 novemberében fogadta Pekingben Csiang Cö-min, a Kínai Kommunista Párt főtitkára, a Kínai Népköztársaság elnöke. A Munkáspárt új fejezetet nyitott a magyar-kínai pártkapcsolatok történetében. A Munkáspárt a Kínai KP-t barátnak és szövetségesnek tekintette, elismerte a kínai sajátosságú szocializmus létét és fontosságát a nemzetközi munkásmozgalom számára.

A Munkáspárt elnöke az első magyar politikus volt, aki az 1989-es pekingi események után ellátogatott Kínába.  A nemzetközi és a magyar tőkés erők ellenséges szemmel néztek Kínára. A Munkáspárt „keleti nyitása” megmutatta a magyar politikai és gazdasági életnek, hogy érdemes és lehet Kínával együttműködni.

Vitákban formálódik a párt

„A pártban nem következett be szakadás, a 89 tagú Központi Bizottságból ketten: Udvarhelyi László, a KB belpolitikai titkára, és Orosz József ügyvezető titkár kiváltak, ám ez nem érinti az MSZMP tevékenységét – nyilatkozta az MTI-nek Thürmer Gyula elnök azt követően, hogy szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ülést tartott. Udvarhelyi László a KB-ülésen új politikai párt koncepcióját terjesztette elő, amit a résztvevők túlnyomó többsége nem fogadott el. Mint Thürmer Gyula kifejtette: Udvarhelyi László koncepciója a középrétegek képviseletére épül. Márpedig az MSZMP továbbra is a munkásság, és a parasztság, valamint a munkájából élő értelmiség pártja kíván maradni. A Központi Bizottság tudomásul vette Udvarhelyi László bejelentését, miszerint kiválik az MSZMP-ből és Baloldali Egységmozgalmat alakít”. (MTI. 1991. április 13.)

1989 decemberében a párt tagjai abban értettek egyet, hogy a rendszerváltást meg kell akadályozni. 1991-ben azonban már világossá vált, hogy a rendszerváltás nem visszafordítható. A Munkáspártnak arra kell berendezkednie, hogy huzamosabb ideig a kapitalista viszonyok között fog működni.

Ilyen helyzetben sokféle koncepció merült fel arra vonatkozóan, hogy miként tovább. Udvarhelyi László a párt egyik alapítója volt. Azt vallotta, hogy a munkásság elveszítette politikai szerepét a rendszerváltás nyomán. Politikailag aktívnak a középrétegek és az értelmiség tekinthető. Ha őket akarjuk megnyerni, akkor a pártnak fel kell adnia ideológiai arcát, le kell mondani a marxizmusról, a tőke elleni osztályharcról. A Munkáspárt tagsága felismerte, hogy ez az út a párt halálához vezetne. A Munkáspárt feladata a tőke elleni harc, a munkásság felvilágosítása, mozgósítása és szervezése.

A Horn-kormány ellen

„Ötéves fennállása óta a legjobb eredményét érte el a Munkáspárt a vasárnapi önkormányzati választásokon – jelentette ki Thürmer Gyula pártelnök hétfői sajtótájékoztatóján. Hozzátette: ez azt bizonyítja, hogy a Horn-kormánynak van baloldali alternatívája, és a következő választásokon mint egy befolyásos politikai tényezővel kell számolni a Munkáspárttal.    Mint elhangzott: az eddigi összesített eredmények szerint a Munkáspárt 13 megyei közgyűlésben 27 mandátumot szerzett az 1990-es egyetlennel szemben. Thürmer szerint a vasárnapi megmérettetésnek az volt a tanulsága, hogy az embereknek egyre kevésbé tetszik a kormány politikája, és már nem állnak ki mellette olyan mértékben, mint májusban. Meglátásuk szerint hibás volt az MSZP-SZDSZ koalíció felállítása, mivel így a baloldali értékek fokozatosan a háttérbe szorultak.” (MTI. 1994. november 16)

1994-ben megbukott az MDF kormánya. A magyar tőkésosztály olyan politikai erőt keresett, amely képes továbbvinni a kapitalizmust, és egyúttal megelőzni az emberek tömeges elégedetlenségét, a tőkés rendszer elleni fellépést. Ezt a feladatot vállalta az MSZP.

Horn Gyula vezetésével koalíciós kormány jött létre a szociáldemokrata MSZP és a liberális SZDSZ között. Ezzel megindult a szocliberális oldal összeolvadása. Az MSZP politikája fokozatosan elvesztette baloldali jellegét és teljes mértékben a liberálisok programját hajtotta végre. A Horn-kormány alatt többet adtak el az állami vagyonból, mint az összes többi kormány alatt együttvéve.

A Munkáspárt bírálta a Horn-kormány lépéseit. A szocliberális koalíció megtévesztette az embereket. Ők is kapitalizmust akartak, de baloldali jelszavakat hangoztattak. Az emberekkel meg kellett értetni, hogy ők a báránybőrbe bújt farkas, akik ellen épp úgy küzdeni kell, mint a nyilvánvalóan tőkés MDF, a Kisgazdák vagy a Fidesz ellen.

Szólj hozzá!