Menü Bezárás

2019 szeptember 28

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Boldog születésnapot, Kínai Népköztársaság!

Kína, a kínai nép ünnepel. A szocialista Kína hetven évére tekintenek vissza. A médiában újra és újra felidézik az 1949. október elsejei napot, amikor Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását.

Nagy pillanat volt ez Mao és a kínai emberek életében. Győztek, győzött a forradalom! Nem hiába szenvedték végig a „hosszú menetelés” tizenháromezer kilométerét. Nem hiába küzdöttek a japánok ellen. Nem hiába vállalták a polgárháborút Csang Kaj-sek ellen. Nem hiába haltak meg sokszázezren a szocializmus eszméjéért.

Kína népe a nemzeti függetlenség és a szocializmus ügye mellé állt. Örökre el akarta feledni a feudális Kínát, a nyomort, az éhezést, és ami ennél is rosszabb, milliók éhhalálát. Elege volt abból, hogy a fehérek, az európai hatalmak és Amerika lenézzék, újra és újra megalázzák, kirabolják, kifosszák.

Egy nép, amely ötezer éves történelme során felfedezések sokaságával, filozófiákkal, vallásokkal gazdagította a világot, végre saját maga sorsának gazdája lett. A szocialista Kína elindult nehéz, ellentmondásos, de sikeres útján. Hetven esztendeje ennek.

Az új Kína megalapítója Mao elnök volt. Képe ma is ott van Peking főterén. Soha senki nem vette le. Soha senki sem tudta Kínát a saját útjáról letéríteni.

Megpróbálták a barátok és szövetségesek. Sztálintól Gorbacsovig minden szovjet vezető megkísérelte a maga arculatára formálni Kínát. A kínaiak Mao Ce-tungtól Teng Hsziao-pingig nemet mondtak.

A tőkés világ soha nem nyugodott bele abba, hogy Kína kivált a kapitalizmus rendszeréből. Mindent bevetett, amit csak lehetett. Eleinte egyszerűen nem ismerték el. 1971-ig Csang Kaj-sek kicsiny szigete, Tajvan ült Kína helyén az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Aztán váltottak. Belülről alakítsuk át Kínát! A nyugati média majd lebontja a szellemi nagy falat. Liberalizáljuk a kínai társadalmat! Jön Soros, jönnek az alapítványok, a külföldi egyházak!

Nem ez történt. Kína 1989 tavaszán megakadályozta a kapitalizmus visszatérését. De ez kevés lett volna. Tudták, hogy újításra, korszerűsítésre van szükség. Új lendületet adtak a reformoknak az országon belül, és nyitottak a külvilág felé.

A reform és nyitás meghozta a sikert. A kínaiak a szegénységből elindultak a jólét felé. Nem egyszerre, nem egyformán, de mindenki. A kínai emberek elfogadták az új politikát, hiszen minden gondjuk mellett is jobbra fordult az életük. Nemzedékek kaptak reális, megvalósítható életperspektívát.

A kínai vezetők az elmúlt évtizedekben világossá tették, hogy Kína nem veszi át a nyugati demokrácia-modelleket. Nem fog meghajolni a divatos ideológiai áramlatok előtt. Nem fogja megengedni, hogy kívülről diktáljanak neki.

Kína a saját útját járja, amit úgy hívnak, hogy kínai sajátosságú szocializmus. Marx és Lenin mellé odateszik saját gondolkodóik szellemi alkotásait Maotól kezdve egészen Kína mai vezetőjéig, Hszi Csin-ping elnökig.

A kommunista párt politikája érvényesül a legfontosabb döntésekben. A politikai rendszer sajátos képviseleti intézményekre támaszkodik, amelyek azokban a küzdelmekben születtek és formálódtak, amelyeket még a hetven évvel ezelőtt a függetlenségért és a szocializmusért vívtak.

Új tulajdonformák jönnek létre az állami, szövetkezeti, magán és egyéb tulajdonformák összeolvadásából. Újak, amelyeket korábban egyetlen szocialista ország sem ismert.

Vannak, akik úgy vélik, hogy ez már maga a kapitalizmus és Kínát besorolják a tőkéshatalmak, az USA, az EU és Oroszország közé.

A tények azonban ellentmondanak ennek.  Kína a szocializmus útján halad. Más úton, mint a korábbi szocialista országok, másként, mint ahogyan ezt európai politikai műhelyekben gondolják, de a szocializmus útján.

Nem véletlen, hogy a tőkés világ ma iszonyú dühhel fordul Kína felé. A Huawei-telefonok tömeges térhódítása komoly kihívást jelentett. De, amikor a kínai cégek elsőként jelentek meg az 5G technológiával, a tőkés nyugat a szívéhez kapott. Elindult a gazdasági háború Kína ellen.

De a tőkés nyugatot igazából más zavarja, de az nagyon. A kínai sajátosságú szocializmus társadalmi alternatívát kínál a nyugati liberális modellekkel szemben. 

A liberális modell felszámolja a nemzetet, a kínai társadalmi projekt erősíti. A liberalizmus utat nyitott az erkölcsi értékek rombolása, a nem hagyományos szexualitás kultusza, a kábítószer, a fasiszta eszmék előtt. A kínai társadalmi modell képes kezelni az ilyen kihívásokat.

A Munkáspárt az elmúlt harminc évben nem volt kormányon, nem került a parlamentbe se, de mégis tudtunk nagy dolgokat tenni. Képesek voltunk nemzetben gondolkodni és cselekedni. Büszkék vagyunk arra, hogy először mi mentünk el Kínába, mi bátorítottuk, sürgettük az ország vezetését, hogy nyisson Kína felé. Büszkék vagyunk arra, hogy ma közelebb hozhatjuk a magyar emberekhez a kínai sajátosságú szocializmus világát.

Boldog születésnapot, Kínai Népköztársaság!