Menü Bezárás

2019 november 9

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Bennünk élő csillag

Nehéz időket élünk. De élünk, és végső soron ez a legfontosabb. Ha Antall József ma hirtelen felébredne, nem találná pártját, az MDF-et, pedig de sokan éppen bennük látták a nemzet jövőjét. Horn Gyula se nagyon ismerné fel pártját a mai MSZP-ben, és nem csak azért nem, mert már eladták Köztársaság téri székházukat.

De mi, a Munkáspárt itt vagyunk! Ezt sokan tudják az emberek közül, és sokan méltányolják is kitartásunkat. Becsületesnek lenni egy pénzre épülő világban, kitartani eszméink, hitünk mellett olyankor, amikor nem bűn, sőt érdem hitet cserélni, bizony értéknek számít a munkáspártiak következetessége, elkötelezettsége.

Becsüljük meg ezt az erkölcsi tőkét! Megdolgoztunk érte! Olyan időkben vívtunk ki szerény, de kézzel fogható elismerést, amikor a törvény erejével nyilvánítják bűnnek a szocializmus évtizedeit.

De tudjuk, hogy ez kevés. Az emberek többsége ma nem tőlünk várja sorsának jobbra fordulását, sőt még elégedett is azzal, amit a tőkés kormányoktól kap.

Új kérdés, új probléma sok van a mai világban. A tőke erői igyekeznek saját válaszaikkal kielégíteni az embereket, visszatartva őket attól, hogy a mi válaszainkra legyenek kíváncsiak. A mi dolgunk, hogy az embereket foglakoztató sorskérdésekben adjunk érthető válaszokat, és megmutassuk nekik, hogy a tőkéspártok manipulálják, becsapják őket.

Új értékeket, új jelképeket is kell felmutatnunk! A két világháború között elődjeink előtt ott lebegett 1917 eszméje, a Szovjetunió példája. A szocializmus korának nemzedékeit lelkesítette az építés, az óriási társadalmi átalakulás. S ők valóban megforgatták a világot.

El kell felejtenünk mindazt, amiben elődjeink hittek? Ki kell dobnunk régi jelképeinket, el kell felejtenünk ünnepeinket? Nem, és nem! Számunkra vörös betűs nap március 21-e, a Tanácsköztársaság napja. A vöröskatonák nem csak a munkások és parasztok hatalmát védték a cseh, a román, a francia hadsereggel szemben, hanem Magyarországot. Senki sem tette rajtuk kívül!

Április 4-én a német megszállás alól szabadult fel az ország. Emlékeznünk kell, de körültekintően. Van, akinek jobban tetszene, ha az amerikaiak szabadítottak volna fel, de nem így történt. Ne feledjük azt sem, hogy a mai élők nem élték meg a háborút, sohasem találkoztak SS-katonákkal és nyilas halálosztagokkal. Évente egyszer, egy helyen beszélnünk kell erről, hogy ne ismétlődhessen meg a múlt.

November 7-e egy új világ születését jelenti nekünk. Egy olyan világét, amelyben nem a pénz az úr, hanem az ember. Ennek a világnak az eljöveteléért harcolt Táncsics Mihály és Frankel Leó is.

November 7-e nem orosz ünnep. Ha Marxnak lett volna igaza, akkor a szocialista forradalom a legfejlettebb tőkésországok valamelyikében győzött volna. De Marx nem láthatta előre, amit Lenin már tudott, hogy a világ változása miatt a kapitalizmus lánca a leggyengébb láncszemnél fog átszakadni. És akkor Oroszország volt ez a láncszem.

Nem megszokásból kell ünnepelnünk, hanem hitből és a kor kérdéseihez kapcsolódóan, Ma sehol sincs napirenden a szocialista forradalom, de a világ iszonyú sebességgel változik. Eltörlik-e a nemzeteket Európában vagy megmaradnak? Kiegyezik-e a NATO Oroszországgal vagy a mostani játékkatonásdiból pusztító háború lesz? Senki sem tudja megmondani, hogy nem szakad-e el újra a lánc. Talán éppen itt, Közép-Európában?

November 7-én egy pillanatra gondolunk az orosz forradalmárokra, Leninre és forradalmár társaira. Ők voltak az elsők. Ők indultak el egy hosszú úton. Sikerekkel, hibákkal és tévedésekkel teli, de szocialista úton. Mi ezért tiszteljük őket. Azok pedig, akik a pénz uralmában hisznek, gyűlölik őket.

1917 emléke a ma forradalmi mozgalmaival köt bennünket össze. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom pártjaival, akik között a Munkáspárt is ott van. A szocialista országokkal, amelyek a saját nemzeti körülményeik között, de a közös ellenfél, a tőke uralma ellen harcolnak.

És persze, ne feledjük, hogy jön a születésnap, a Munkáspárt harmincadik születésnapja! 1989-ben a múltunk erőt adott, hogy új pártot teremtsünk. Pártot a tőke elleni harcra.

Ünnepeink ma nekünk adnak erőt. Hitünket, meggyőződésünket erősítjük meg. Még sok évtized áll előttünk. Csak akkor nem tévedünk el, csak akkor nem engedünk a jövőben sem külső csábításoknak, ha marxisták maradunk, de egyben alkalmazkodunk a mához, az új viszonyokhoz. Ha a csillag, a szocializmus csillaga bennünk él.

 

Vélemény, hozzászólás?