A mi időnk nem járt le, a mi időnk még jön!

Az elmúlt harminc év legnagyobb eredménye, hogy élünk – kezdte beszédét a párt elnöke. Aki azt nem értékeli, az lebecsüli három évtizedes harcunkat. 1989-ben mindenki meg akart semmisíteni bennünket, de mi nem adtuk fel.

Mit értünk el harminc év alatt?

Harminc év alatt tekintélyt, erkölcsi tőkét szereztünk magunknak, helyet teremtettünk a Munkáspárt számára a politikai életben. A tagság és a pártvezetés közös erőfeszítéseinek köszönhetően a Munkáspártot minden médiaelszigeteltség ellenére ismerik az országban. Kivívtuk a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom elismerését. Van szavunk a mozgalomban.

A harminc év eredménye az is, hogy saját utunkat járhatjuk. Nem kellett meghasonlanunk. 1945-öt felszabadulásnak nevezzük, akármit is mondjanak róla, és nem változott értékelésünk 1956-ról, 1989-ről sem. Nem vagyunk a mainstreamben, de nem kell szégyenkeznünk gyermekeink és unokáink előtt.

30 éve csodát tettünk – hangsúlyozta Thürmer Gyula. Pártot teremtettünk a semmiből. Megtanultunk küzdeni a polgári demokrácia viszonyai között. Megtanultunk ellenzéki pártként gondolkodni és cselekedni.

Harminc éve erőt adott ragaszkodásunk a szocializmushoz. Erőt adott az is, hogy közöttünk voltak még a két világháború közötti illegális mozgalom harcosai, a „spanyolosok”. Közöttünk voltak a Köztársaság téri pártház egykori védői, és azok a nemzedékek, akik 1945 után megteremtették a szocializmust.

Romantikus időket éltünk – emlékezett vissza a párt elnöke. Hittünk abban, hogy a rendszerváltást vissza lehet fordítani. Nem lehetett! A munkás nem szólt bele a politikába. A TSZ-parasztság eltűnt. Az értelmiség átállt a rendszerváltók oldalára. Oroszországban elbuktak a szocializmus hívei, a Szovjetuniót is szétverték.

A kapitalizmus ellen, a dolgozókért, a nemzetért

Ilyen helyzetben kellett a Munkáspárt helyét és politikáját meghatározni – mondta Thürmer Gyula. Voltak, akik a kádári szocializmust hirdették, figyelmen kívül hagyva a világ változását. A szocializmushoz ma sem visszatérni kell, nem is lehet, a szocializmushoz előre kell mennünk, a jövő szocializmusa felé!

Voltak olyanok, akik a középosztályok ideológiamentes pártjává akarták a Munkáspártot változtatni. Nem mentünk erre. Nem követtük azokat sem, akik az MSZP és a liberális pártok szövetségesévé akarták zülleszteni a Munkáspártot.

Harminc év alatt megtanultuk, bár ezt újra és újra el kell magyaráznunk, hogy a Munkáspárt a tőkésosztály két csoportja, a konzervatívok és a liberálisok között van, és mindkettő ellen harcol. A konzervatív tábor antikommunista, vallásos és nacionalista. A liberális tábor is antikommunista, de mellette nihilista és globalista. A Munkáspárt antikapitalista, mi a jövőt a szocializmusban látjuk.

A konzervatívok és a liberálisok egyaránt a kapitalizmust akarják, de mégsem egyformák. A konzervatívok a kommunista mozgalom gyökereit akarják elvágni, a liberálisok a fizikai megsemmisítésünkre törekednek.

A konzervatív oldal a kapitalizmus túlélését akarják, úgy, hogy hagynak bizonyos kapaszkodókat. Ilyen a nemzet, a nemzetállam, a hit. A liberálisok a tőke korlátlan uralmával akarják a kapitalizmust megvédeni, de közben mindent elpusztítanak. Utánuk nem marad semmi.

A konzervatív nacionalista, de a nemzetet meg akarja védeni. A liberális nem internacionalista, a liberális globalista. Nem akar nemzeti kereteket, a tőke globális uralmát akarja.

A Munkáspárt a kapitalizmus ellen küzd, tehát antikapitalista baloldali, ellenzéki párt. Védi a nemzeti értékeket, tehát nemzeti párt. A világ jövőjét a népek demokratikus együttműködésében képzeli el, tehát internacionalista is.

 A mi időnk nem járt le, a mi időnk még jön!

Lejárt-e a mi időnk? – tette fel a kérdést Thürmer Gyula. A mi időnk nem járt le! Amíg van kapitalizmus, addig vannak kommunista és munkáspártok is.

A tőke legyőzheti a munkást, a tőke nélküli dolgozót, de nem semmisítheti meg. Ha nem lenne munkás és dolgozó, ki állítaná elő az értéktöbbletet, a profitot a tőkésnek?

A Munkáspárt a munkásság, a dolgozók objektív érdekeit fejezi ki. Függetlenül attól, hogy a dolgozói rétegek szubjektív reagálása mi.

A mi erőnk, hogy mi testesítjük meg a szocializmust. Hogy mondta Marx és Engels? „A kommunisták a munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendőjét képviselik.”

Új időszak elé nézünk – emelte ki Thürmer Gyula. A következő harminc év különbözni fog. Nemzetközi téren látszik, hogy a kapitalista rendszer és annak intézményei, az EU, a NATO válságban vannak.

A nagyhatalmak élet-halál harcot folytatnak a piacok, az erőforrások megszerzéséért, az emberek tudata feletti uralomért.

A migrációs „gyógyszer” mellékhatásai viharos gyorsasággal pusztítanak. A nyugat-európai társadalmak szellemi válságba kerültek. Az iszlámmal nem tudnak versenyezni. Félre seprik a nemzet, a hit, a család hagyományos fogalmait.

Európa nem tudott felzárkózni Kína növekedéséhez, sőt Kína leelőzte egy olyan területen, amelyre senki sem gondolt. Az 5G technológiában most Kína vezet, a jövő pedig az 5G-jé, és ezáltal talán Kínáé.

Az EU elhibázta keleti politikáját. Megegyezés helyett legyőzni akarja Oroszországot. Nem értik, hogy átlépték Oroszország „vörös vonalait”. Oroszország saját biztonsága miatt nem engedheti meg, hogy Ukrajna, Belarusz, Grúzia vagy Moldávia NATO-megszállás alá kerüljön.

Idehaza kristálytisztán látszik, hogy az államkapitalizmus enyhíti a kapitalizmus gondjait, de nem oldja meg azokat. Csökkenti a társadalmi feszültséget, de nem szünteti meg a szegény és gazdag közötti különbséget, sőt növeli azt. Az önálló nemzeti út programja erősíti a magyar tőkét, de a magyar gazdaság továbbra is a német és más külföldi tőkétől függ.

A liberális modell lendületet adna a tőkének, de drasztikussá tenné a társadalmi különbségeket. A politikai elitet cserélné le, és nem a népet engedné a hatalomba. Az országot belemosnák egy nemzetek feletti konglomerátumba.

A nép egyikkel sem járna jól. Így vagy úgy, de elszenvedője és nem alakítója lenne a társadalomnak, voltaképpen saját sorsát sem maga döntené el.

Ebben a helyzetben számítani lehet arra, hogy a munkásság, a dolgozói rétegek felismerik, hogy saját útjukat kell járniuk a tőkés pártok támogatása helyett. Ma még nem így van, de a változás jelei már mutatkoznak.

Számítani lehet arra, hogy az uralkodó osztályban, ezen belül az értelmiségben átalakulások mennek végbe. A konzervatív értelmiségiek közül már ma is sokan féltik a megsemmisüléstől olyan szellemi értékeiket, mint a becsület, a tisztesség, a tisztelet. Ezek olyan értékek, amelyeket a munkásmozgalom is véd.

Mi adhat ma erőt nekünk? – tette fel a kérdést a párt elnöke. Mindenek előtt meggyőződésünk, hitünk, elkötelezettségünk a szocializmus, a nép ügye mellett .

Erőt adhatnak az elmúlt 30 év közös harcainak tapasztalatai. Mindaz, amit megéltünk a kórházak eladása elleni harcban vagy a NATO elleni küzdelemben.

Erőt meríthetünk abból a tényből, hogy a világ változik, a kapitalizmus nem maradhat örök. A mi időnk nem járt le, a mi időnk még jön!

Előre a következő harminc évért, Munkáspárt!

A Központi Bizottság ünnepi ülését a nemzeti himnusz elhangzása után Bencsik Mihály, a Munkáspárt alelnöke, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezet elnöke nyitotta meg. Köszöntötte a Központi Bizottság, az Elnökség tagjait, a párt megyei vezetőit, a párt aktivistáit és elismert személyiségeit, akik az ünnepi ülésen részt vettek.

Emlékezünk a párt alapítóira, elkötelezett harcosaira

„Születésnapot ünnepelünk ma, a Munkáspárt 30. születésnapját. Harminc évvel ezelőtt egyszerű becsületes dolgozó emberek ezrei vállalták, hogy védelmezik a szocializmus értékeit, harcolnak a tőkés rendszerváltás ellen.

Harminc év telt el azóta. Nemzedékek vették ki részüket a párt alapításában, nemzedékek védték, óvták, építették a pártot. Sokan már nincsenek közöttünk”. A párt alelnökének kezdeményezésére az ünnepség részvevői egy perc néma felállással emlékeztek elvtársainkra, barátainkra. „Emlékük előtt meghajlunk! Történelmi tettüket nem felejtjük el”!

Az ünnepi ülés napirendje

Karacs Lajosné, a Munkáspárt alelnöke vette át a szót: „a Központi Bizottság ma ünnepi ülést tart.  Hagyományainkhoz híven köszöntjük új elvtársainkat.

Köszönetet mondunk a Munkáspárt hőseinek, akik a 2019-es választásokon a tőkés viszonyok közepette is el tudták nyerni a választók bizalmát és bekerültek a településük önkormányzatába.

Köszönetet mondunk ma azoknak is, akik kiemelkedő munkájukkal járultak hozzá a Munkáspárt részvételéhez az önkormányzati választásokon.

A Központi Bizottság meghallgatja Thürmer Gyula elnök értékelését az elmúlt harminc évről, a párt jövőbeni tennivalóiról. Ezt követően vendégül látjuk az ünnepség részvevőit. Az ételeket elvtársaink maguk készítettek, az italokat elvtársaink ajándékozták a pártnak”.

Köszöntjük a Munkáspárt új tagjait

A Munkáspárt elnöke átadta a munkáspárt tagsági könyvet, a Munkáspárt jelvényét és egy ajándékkönyvet:

Köszöntjük a párt hőseit, a kiemelkedő munkát végző tagjainkat

A Központi Bizottság ünnepi ülésén a párt elnöke kitüntetéseket és kitüntető okleveleket adott át.

A 2019-es önkormányzati választáson kivívott győzelem elismeréseként „A Munkáspárt győzelméért” kitüntető oklevélben részesült:

Gulyás János, Borsodbóta polgármestere; aki 30 éve folyamatosan a település munkáspárti polgármestere

Gál Ferenc, a KB tagja, a Békés megyei szervezet elnöke, aki hosszú évek kemény munkája után a 2019-es választáson Pusztaföldvár önkormányzati képviselője lett;

Juhász Gáborné, munkáspárti önkormányzati képviselő, aki a 2019-es választáson Drégelypalánk önkormányzati képviselője lett;

Zahorecz Jánosné, munkáspárti önkormányzati képviselő, aki a 2019-es választáson Pitvaros  önkormányzati képviselője lett.

 „A Munkáspárt Arany jelvénye”
kitüntetésben részesült

Herczeg Klára, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnökség tagja hosszú éveken át végzett kiemelkedő munkájáért, a 2019-es választáshoz való önfeláldozó hozzájárulásáért

Vetró-Kőműves Rozália, a budapesti pártszervezet tagja, aki kerületében 2019-es önkormányzati választáson egyedül gyűjtötte össze az indulásához szükséges ajánlásokat.

 A 2019-es önkormányzati választáson végzett kiemelkedő munka elismeréseként „A Munkáspárt győzelméért” kitüntető oklevélben részesült:

Holbik Márton, KB tagja, a Komárom-Esztergom megyei szervezet elnöke

Fülöp József Istvánné, a KB tagja, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szervezet elnöke

Látrányi Irén, a budapesti pártszervezet aktivistája

Kerezsi László, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke

Szabó Jenőné, a Csongrád megyei szervezet elnöke

Frankfurter Zsuzsanna  dr., az Elnökség tagja, a Nógrád megyei szervezet alelnöke

Kalmár Dávid, a KB tagja, a  Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezet aktivistája

Szilágyi András, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szervezet alelnöke

Balanyi István, a Bács-Kiskun megyei szervezet aktivistája

Kós Zoltán, a KB tagja, a Baranya megyei szervezet elnöke

Gulyás József, a Somogy megyei szervezet szervezője

Kovács Máté, a Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei szervezetének aktivistája

Kovács István, az Elnökség tagja

Sugár György, a Baranya megyei szervezet aktivistája

Nagy Sándor, a Pest megyei szervezet elnöke

Horváth Lajos, a soproni pártszervezet vezetője

Szarka Sándor, a Tolna megyei pártszervezet aktivistája

Dömel Vilmos, az újpesti pártszervezet vezetője

Kapiné Nagy Éva, a budapesti pártszervezet aktivistája

Fléger Tamás, a KB tagja, a budapesti pártszervezet régióvezetője

Urbán Renáta, a Nógrád megyei pártszervezet aktivistája

A Munkáspárt elnöke a Központi Bizottság külön köszönetét fejezte ki  és ajándék könyvet nyújtott át

Munkás Gyula elvtársnak, a budapesti pártszervezet tagjának, aki rendszeresen és jelentős összegekkel támogatja a Munkáspárt munkáját.