2019 december 21

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Boldog karácsonyt, Magyarország!

Szeretem a Karácsonyt. A Szent Karácsonyt! A szent szót nem vallásos meggyőződésből használom, hanem a félreértések és a politikai áthallások elkerülése végett.  Manapság nem árt óvatosnak lenni. Mert ugye, Karácsony itt, Karácsony ott, Karácsony mindenütt, úgyhogy összezavarodik az ember. Szóval az a Karácsony, amiről én beszélek, az Szent, a másik nem az, még ha azzá is kívánják avatni.

Szent Karácsony legszebb értékeink, legnemesebb hagyományaink egyike. Hogy mondja Teve a „Hegedűs a háztetőn” -ben? „Mert Anatevka a mi otthonunk. És hogyan tartjuk az egyensúlyt? Mi a titka? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány.”

Magyarország a mi otthonunk. Szent Este délutánján kihal a város.  Ha az égből csöppennénk ide, akkor is tudnánk: itthon vagyunk. Karácsonyfát állítunk, ajándékot adunk. Halászlét eszünk, töltött káposztát és sok bejglit.  Ez a mi Karácsonyunk, a mi országunk. Így volt ez gyermekkoromban, így van ma is, és remélem, hogy így lesz évek, évtizedek múlva.

Nincs nehezebb, mint védeni a hagyományt. Megvádolnak: öreg vagy, maradi, konzervatív, a fejlődés gátja! Rúgd fel a hagyományokat, és máris te vagy a fiatal, a korszerű, a haladás megtestesítője!

Kapkodjuk a fejünket. Körülöttünk dübörög az ideológiai háború. A tőkés világ erői vérre menő csatát vívnak az új piacokért és erőforrásokért, és ami talán még lényegesebb, az emberek tudata feletti uralomért.

A tőke már szinte mindent megteremtett ahhoz, hogy uralja a tudatunkat. Az okostelefonok rabjává tett egész nemzedékeket. Virtuális világba kényszerít bennünket. A virtuális világ információi határozzák meg valóságos cselekedeteinket, sőt formálják egyre inkább álmainkat is.

Még nem vagyunk zombik.  Legalábbis többségünk nem az. Még megpróbálunk kiszabadulni az információs rabságból. Még keresünk alternatív tájékozódási forrásokat. Még védjük otthonról hozott értékeinket, foggal-körömmel ragaszkodunk hagyományainkhoz.

Kapaszkodunk mindenbe, amibe csak lehet. Mint az ember, aki a mocsár beszívó erejével küzd. Szilárd, megbízható pontok kellenek, különben elsüllyedünk, megfulladunk.

A tőke a pénzt, a profitot teszi mindennek mércéjévé. Ezzel szétzúzza a szolidaritást, egymás segítését, leértékeli a tudást, nevetségessé teszi a tisztességet. Erénnyé avatja a kapzsiságot, a közösség fölé emeli az egyént, kultusszá teszi az erőt.

Mindez nem új, évszázadok óta látjuk. De a tőke megérezte, hogy a világ népeinek előbb-utóbb elegük lesz, és akkor végleg vége a kapitalizmusnak. A kapitalizmus után pedig nem jöhet más, mint a közösségi társadalom, az információs kor szocializmusa. A tőke technikai fejlődése voltaképpen meg is teremti az új szocializmus technikai feltételeit. A hardver adott, a szoftvert kell kicserélni.

A tőke tudja azt is, hogy a kapitalizmus hagyományos intézményei nem képesek kezelni a válságot. A PR-trükkök, a harminc éves miniszterelnökök, a nők előtérbetolása ugyanúgy nem oldja meg a válságot, mint a durva, buta kommunistaellenesség.

A tőke beveti a ma létező legagresszívebb erőit, a liberális tőkét. A XX. században a válság ellen az államkapitalizmus és a fasizmus volt a „csodaszer”. Ma kifinomultabb módszereket keres a kapitalizmus megmentésére.

A liberalizmus megtévesztő. Alkotást hirdet, de valójában pusztít. Szabadságról beszél, de rabságba sodor. A liberalizmus számára semmi sem szent. Nevetségessé tesz olyan értékeket, mint a család, a hit, a szeretet. Abszolutizálja az egyén szabadságát. Rombolja a hagyományos kultúrát, végső leszámolásra készül hagyományaink ellen.

Az ember évszázadok óta megtanult védekezni.  A modern világban ez egyre nehezebb. Nehezebb, de nem lehetetlen. Amikor meggyújtjuk az adventi gyertyát, amikor Szenteste meghallgatjuk a Csendes éj dallamait, világnézetünktől függetlenül, hagyományainkat erősítjük. A szilárd hagyományokra lehet támaszkodni, lehet korszerű jövőt építeni.  Mert Tevének végül is igaza van: „Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn.”

Boldog karácsonyt, Magyarország!

Szólj hozzá!