2020 február 1

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Hitler a tőkések gyereke

Éppen 75 éve annak, hogy a szovjet csapatok felszabadították a legnagyobb német koncentrációs tábort, Auschwitzot. A világ megdöbbent. Emberek kínzása, sőt megölése addig sem volt ismeretlen a háborúk történetében. De egész népcsoportok iparszerű elpusztítása sokkolta a világot.

Ki a felelős? – tették fel a kérdést. A rendőr vagy a csendőr, aki a gettóba hajtotta a zsidókat, majd a vonatra rakta őket? Az SS-őrség, mely működtette a gázkamrákat? Ki a felelős? A kormányok, amelyek törvényekkel korlátozták a zsidóságot? Vagy netán maguk az emberek, az átlagpolgárok, akik elnézték, megtűrték, sőt talán üdvözölték is a zsidók elhurcolását?

A kérdésre vannak válaszok, nem egyforma válaszok, de válaszok. Közel nyolc évtized elteltével sincsenek azonos válaszok. Ha lennének, akkor a világ vezető hatalmai leülnének, gyászolnának, és minden fajta politikai aktualizálás helyett annyit mondanának: soha többet! Ha lennének azonos válaszok, már működne a józsefvárosi Sorsok Háza is, amire sok-sok pénz ment el. De nem működik.

Vannak kérdések, amelyeket fel sem tesznek. Ki meri ma megkérdezni, hogy annak idején a nyugati demokráciák mit tettek a holokauszt megakadályozására? Nem tudták, hogy Hitler gyűlöli a zsidókat? Nem olvasták a Mein Kampfot? Nem vették észre a zsidótörvényeket? A nyugati demokráciák vezetői ma zokogva siratják a holokauszt áldozatait, de akkor mit tettek a holokauszt, azaz a zsidóság állami politika szintjére emelt megsemmisítésének megelőzésére?

Arról pedig végképpen hallgatnak a nyugati demokráciák, hogy ki is találta fel Hitlert. Sok évtized múltán is kényelmetlen bevallani, hogy az európai nagytőke közösen egyengette Hitler útját. Miért? Azért, mert Hitler diktatúrája kellett az európai nagytőkének, hiszen csak így tudták megakadályozni, hogy az 1929-es világválság után Németországban a munkásosztály vegye kézbe a hatalmat. És persze azért is, mert a nyugati demokráciák jobban gyűlölték a szocialista Szovjetuniót, mint a fasiszta Németországot.

A nyugati demokráciák vezetői a mostani évfordulót is durva aktuálpolitizálásra használták. Mondjuk meg magyarul: a holokauszt csak ürügy, lehetőség politikai szándékaik érvényesítésére. A lengyelek nekimentek az oroszoknak, azzal vádolva az egykori Szovjetuniót, hogy a lengyel nép tragédiáját a szovjetek okozták, akik 1939-ben kiegyeztek Hitlerrel.

Nincs szó arról, hogy a háború előestéjén a Szovjetunió mindent megtett Hitler megfékezéséért. A nyugati demokráciák egy szót sem szóltak, amikor Hitler 1938-ban magához csatolta Ausztriát. Amikor Hitlernek Csehszlovákia kellett, a müncheni egyezményben az angol és a francia miniszterelnök ebbe is belement. A Szovjetunió jelezte: ha Lengyelország átengedi területén a szovjet csapatokat, a szovjet fél kész segíteni a cseheknek. A lengyelek nem mentek bele.

A következő áldozat nyilvánvalóan Lengyelország volt. A szovjet vezetés felajánlotta: ha a francia és angol kormány is beszáll Lengyelország védelmébe, akkor a szovjet hadsereg is fellép Németország ellen. Sem az angolok, sem a franciák nem akarták. A Szovjetunió tudta, hogy Hitler meg fogja támadni a Szovjetuniót, de minél később, annál több idő van a védelem kiépítésére. 1939 augusztusában a szovjet kormány ezért köt megnemtámadási szerződést Németországgal.

Az Európai Parlament is az évfordulóhoz időzítette antikommunista kirohanását. A fasizmus és a kommunizmus között nincs különbség, mondják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Sztálin kiegyezett Hitlerrel, ja és mindkét országban voltak táborok. Csakhogy a valóságban a második világháborút nem a Szovjetunió kezdte, hanem Németország a lengyelek megtámadásával. A szovjet-német szerződés alapján a Szovjetunió nem lépett fel a németek ellen, és Lengyelországtól visszavette azokat az egykori orosz területeket, amelyeket 1918-20 között elvesztettek.

Minderre nem lett volna szükség, ha a nyugati demokráciák hajlandók lettek volna megegyezni a Szovjetunióval. De hogyan is egyeztek volna meg, amikor VIII. Eduárdnak nem csak azért kellett 1936-ban lemondani a brit trónról, mert egy amerikai elvált asszonyt szeretett. Hanem azért, mert Hitlerrel rokonszenvezett.

Végtelen cinizmus kell ahhoz, hogy valaki az egykori szovjet munkatáborokat a nácik halálgyáraihoz hasonlítsa. A szocializmusban történt sok minden rossz, de a szocializmus az emberért volt. A fasizmus az első perctől kezdve emberellenes volt. Ha a szocialista rendszer, a Szovjetunió alapjaiban sértette volna az emberek érdekeit, vajon képes lett volna-e a szovjet nép 27 millió embert feláldozni? Vagy képes lett volna Mao Kínája 20 millió ember életével hozzájárulni a győzelemhez?

Az európai tőke a saját felelősségét akarja elmismásolni. Ezért támadja a kommunista múltat és a mai kommunista mozgalmat. Ezért hamisítja meg szemrebbenés nélkül a történelmet.

Közelednek az újabb 75 éves évfordulók. Többek között április 4-én lesz 75 éve annak, hogy Magyarország felszabadult. Mondjuk el bátran, hogy a kommunisták gyűlölete a magyar uralkodó osztályt megakadályozta a józan cselekvésben. Miért hallgatnak arról, hogy 1941-ben a szovjet kormány közölte Magyarországgal, hogy nincsenek területei igényei, sőt, ha Magyarország nem csatlakozik Hitlerhez a Szovjetunió elleni támadásban, úgy a háború után a szovjetek készek elősegíteni Trianon felülvizsgálatát? Miért nem beszélünk arról, hogy Mihály rov mán király, aki nem kevésbé gyűlölte a kommunistákat, mint Horthy és Bethlen, de a kommunistaellenességet félre tudta tenni, és kiugrott a háborúból. Erdély ma nem Magyarország, hanem Románia része.

Végezetül egy apró tanács: Hitlerek ellen nem lehet úgy küzdeni, hogy a kommunistákat irtják.
Ugyanis Hitler nem a mi gyerekünk,
a tőkések gyereke.

Jászberény: 800 ember kerül az utcára

Február elsején a jászberényi Electrolux háztartási gépgyárban megkezdődik a tömeges leépítés. Az üzem az egykori gigász, a magyar LEHEL hűtőgépgyár „utóda”. A rendszerváltás után privatizálták, svéd tulajdonba került 1991-ben. A hozzávetőleg 800 főt érintő, több hullámban sorra kerülő elbocsátást szeptember 10-én jelentették be, azóta depressziós hangulatban folytatják a munkát a helyi dolgozók, ki maradhat, ki nem. Döbbenetes arányban vannak ukrán származású munkások, akik még a magyaroknál is kevesebb bérrel beérik! A jászberényi Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. 2018-ban átlagban 2807 főt foglalkoztatott, ebből 2385 volt fizikai, 422 szellemi. A fizikai állományból mintegy 1450-re tehető a saját foglalkoztatott, a többi vendég – alapvetően Ukrajnából bérelt – munkaerő.
A Munkáspárt szolidáris a gyár munkásaival. Biztos jövőt ígértek az itt dolgozóknak. E helyett sok-sok család életét teszik bizonytalanná.

Miért szocializmus a kínai sajátosságú szocializmus?

Szerző: Zhu Jiamu (朱佳木), professzor, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia korábbi alelnöke. Jelen cikk a 2019. novemberében, a 10. Szocialista Világfórumon elhangzott előadás rövidített változata.

A Kínai Népköztársaság megalakulásának 70. évfordulóján Hszi Csin-ping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára ismét megüzente az egész világnak: A szocialista Kína ma büszkén áll a világ keleti oldalán, és tovább viszi a kínai sajátosságú szocializmus ügyét.
Egyes hazai és külföldi vélemények egy ideje kételyeket ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy valóban szocializmus-e az, ami Kínában történik. Egyesek „tőkés szocializmust” emlegetnek, mások „államkapitalizmusról” beszélnek. Hszi Csin-ping világosan megfogalmazta: „a kínai sajátosságú szocializmus semmi egyéb, mint szocializmus.”
A marxizmus szerint egy ország társadalmi rendszerének jellegét a gazdasági alap és a felépítmény együttesen határozza meg. Ma egy rendszer attól kapitalista vagy szocialista, hogy a tőke érdekeit szolgálja vagy a társadalom, az emberek érdekeit.
A reform és nyitás, azaz az 1978 előtti kínai szocializmus és a mai kínai sajátosságú szocializmus közötti legnagyobb különbség az, hogy a mai rendszer lehetővé teszi a hazai és külföldi magántőke jelenlétét a gazdaságban, a törvényes keretek között ösztönzi a magántőke tevékenységét és lehetővé teszi, hogy az állami tulajdonú, azaz az egész nép tulajdonát képező állami vállalatok tőkés vállalkozásként jelenjenek meg a piacon. Ez azonban nem változtatja meg a társadalom szocialista jellegét.

Egy:

A kínai sajátosságú szocializmus lehetővé teszi a magántőke jelenlétét és fejlődését, de a gazdasági rendszer fő pillére a társadalmi tulajdon. A mai rendszer lehetővé teszi a különböző tulajdonformák egymás melletti létezését, de nem engedi meg a magántulajdon dominanciáját, azaz vezető szerepét.
Egyesek szerint nem lehet a társadalmi tulajdon meghatározó jellegéről beszélni, ha a magántőke részesedése a kínai GDP termelésében meghaladja az 50 százalékot. Aki ezt állítja, megfeledkezik a politikai gazdaságtan egyik alaptételéről, miszerint egy tulajdonforma meghatározó jellege attól függ, hogy ellenőrzi-e, meghatározza-e az egész gazdaságot vagy sem. 1978 óta többször módosították a kínai alkotmányt, de a 6., 7., 9. és 10. cikkely változatlan. Ez kimondja, hogy a „Kínai Népköztársaságban a szocialista gazdasági rendszer alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona.” Továbbá kimondja, hogy „az állam garantálja az állami tulajdonú gazdaság működését.” Nem kevésbé fontos az alkotmány azon cikkelye, amely szerint „a természeti kincsek, a nyersanyagkészletek, a folyók, tengerek, tavak, erdők és hegységek, a sivatagok állami, azaz össznépi tulajdonban vannak.”
Kínában a gazdaság meghatározó vállalatai, a földet és más természeti forrásokat hasznosító vállalatok ma is mind állami kézben vannak. Ugyancsak állami vállalatok irányítják a pénzügyi szférát, a közlekedést, a hírközlést és az energiaszektort.
Ugyanakkor látni kell, hogy Kína számos reformlépést tett az állami tulajdonú vállalatok irányításának és hatékonyságának javítására. Ezek közé tartozik egyebek között az is, hogy az állami vállalatoknál is fokozatosan bevezettük a részvényrendszert, lehetővé tettük a vegyes tulajdont, azaz különböző tulajdonformájú vállalatok hozhatnak létre új vállalatokat. Az állami vállalatok irányítására bevezettük az igazgatótanács-felügyelő bizottság- menedzsment modellt. Lehetővé vált az állami vállalatok és beruházási magáncégek közös fellépése. Az állami tulajdonú vállalatok menedzsmentjét elválasztottuk a minisztériumoktól. Ezek az intézkedések az állami vállalatok erősítését és javítását szolgálják.

Kettő:

A kínai sajátosságú szocializmus lehetővé teszi azt is, hogy a magántőke kiemelkedő képviselői minden szinten bekapcsolódjanak a népi kongresszusok és politikai konzultatív szervek munkájába. Ugyanakkor a kínai sajátosságú szocializmus nem engedi meg, hogy a magántőke önálló politikai szervezeteket hozzon létre és bármilyen formában is részt vegyen az államhatalom gyakorlásában.
Hszi Csin-ping kijelentette: „Egy ország politikai rendszerét a gazdasági alapja határozza meg.” Ez a történelmi materializmus alaptétele. Kifejezi, hogy bármely ország politikai felépítményét, pártrendszerét végső soron a gazdasági alap jellege határozza meg.
Kína pártpolitikai rendszere nem a politikai pártok váltógazdálkodására épül, hanem a politikai pártok együttműködésére és konzultációjára a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe mellett. A hadsereget a Kínai Kommunista Párt irányítja, és nem lehet szó semmilyen „nacionalizálásról”. Mindennek az alapját az adja, hogy a kínai sajátosságú szocializmusban az össznépi tulajdon képezi a gazdasági fő pillérét.
Ez a gazdasági alap teszi lehetővé, hogy a nép alapvető érdekei következetesen érvényesüljenek és egyúttal megakadályozza, hogy bármely politikai erő megakadályozza a népi érdekek érvényesítését. Ilyen gazdasági alapra csak egy fajta politikai rendszer és pártpolitikai rendszer épülhet, ez pedig a népi-demokratikus diktatúra, amelyet a munkásosztály vezet a munkásság és a parasztság szövetsége alapján. A rendszer vezető ereje pedig a Kínai Kommunista Párt, amely kifejezi a nép többségének alapvető érdekeit és együttműködik más demokratikus pártokkal.
A kínai sajátosságú szocializmusban is lehetnek eltérő, egymással ütköző érdekek. A társadalmi tulajdon meghatározó szerepe azonban nem teszi lehetővé, hogy ezek az eltérő érdekek alapvető érdekütközéshez vezessenek. Nem teszi lehetővé azt sem, hogy olyan ellenzéki érdekcsoportok jöjjenek létre, amelyek szemben állnak a nép alapvető érdekeivel. Kizárja azt is, hogy az érdekcsoportok politikai pártokat szervezzenek az össznépi érdekeket megtestesítő Kínai Kommunista Párttal való versengésre és a hatalom megszerzésére.
Egyesek azt mondják, hogy a kommunista párt ilyen jellegű vezető szerepe „antidemokratikus”. Az ilyen vélemények képviselői „univerzális értéknek” tekintik a többpárti választásokat és az egy ember-egy szavazat elvet, amelyek a tőkés országokban működnek, és kijelentik, hogy demokrácia csak ott van, ahol ezek az elvek érvényesülnek. Csakhogy sok nyugati gondolkodó is elismeri, hogy a nyugati rendszerek az egyes pénzcsoportok manipulációjának eszközei.
A választás, mint intézmény természetesen a szocialista demokráciában is jelen van. De nem úgy, mint maga a demokrácia, hanem mint a demokrácia érvényesítésének egyik eszköze. Kínában a demokrácia más, sokkal fontosabb formái is érvényesülnek. A párt-és állami vezetők rendszeresen találkoznak az emberekkel, ellenőrzik a helyi szervek munkáját, a társadalom legkülönbözőbb csoportjaival megvitatják a politika fő kérdéseit, figyelembe veszik az emberek panaszait és javaslatait.
A Kínai Kommunista Párt vezető szerepe nem „egypárti diktatúra”, hanem az emberek, a nép alapvető érdekei kifejezésének és érvényesítésének eszköze, a népi demokrácia megtestesítője. Ez a demokrácia hatékonyabb, mint bármely tőkés ország profitorientált „demokráciája”.
(Folytatás következik)

Erős Munkáspártot! A Munkáspárt 2020. évi feladatai

A Központi Bizottság január 25-én döntött a párt ez évi feladatairól. Az alábbiakban olvashatják a legfontosabb megállapításokat.

A 2019. évi EP-választások és az önkormányzati választások lefékezték a kongresszusi döntések végrehajtásának menetét. A KB 2019. októberi ülésén egyetértettünk abban, hogy a 27. kongresszus irányvonalához kell visszatérnünk, és az új helyzetben kell megvalósítani.

A pártépítés feladatai

A pártépítés ma a legtöbb helyen megállt. Ahol folyik ilyen munka, ott is jórészt véletlenszerű. Az új tagok jelentős része egy éven belül eltávolodik a párttól. Ugyanakkor néhány megyében vannak jó tapasztalataink, amelyeket nem alkalmazunk kellőképpen.
A párttagfelvételi munka új felfogására van szükség. Nem párttagokat, hanem rokonszenvezőket kell keresni és velük ápolni a kapcsolatokat. Ott, ahol élünk, ott, ahol dolgozunk.
A tagfelvétel nem tömegmunka, nem véletlenszerűség, hanem tudatos, egyénekre szabott legyen! A pártot olyan közösséggé kell formálni, ahol három tényező kapcsolódik egymáshoz: a párt legtudatosabb aktivistái, a fegyelmezett munkát vállaló párttagok és kevésbé kötetlenebbül működő érdeklődők, támogatók, rokonszenvezők.

A fiatalítás, az utánpótlás biztosítása

A párt jövője szempontjából elengedhetetlen a vezető testületek fiatalítása, az utánpótlás biztosítása. Az Elnökség a megyei elnökségekkel együttműködve összeállítja a párt jövője szempontjából szóba jöhető személyek listáját és kidolgozza a velük kapcsolatos további munka tervét.

A munkáspárti propaganda fő irányai:

Mutassuk fel a létező szocializmust! Mutassuk meg Kínát! A kínai sajátosságú szocializmus felmutatott egy modellt, amely alternatíva a nyugati liberális demokráciákkal szemben,
Kapcsolódnunk kell az embereket foglalkoztató nagy kérdésekhez. Marxista választ kell adnunk a klímavédelem problémájára, az EU jövőjének problémájára.
Mindenütt meg kell találnunk az embereket valóban foglalkoztató kérdéseket.

Internet – A Szabadság

A médiaelzártság körülményei között a Munkáspárt véleményének kifejezésére két döntő eszköz áll rendelkezésre: az elektromos és nyomtatott propaganda, valamint az utcai munka.
Az Internet továbbra is a pártmunka stratégiai területe legyen! Az internetes felületeink A Szabadság és a párt egyéb anyagjainak szellemi termékeire támaszkodjanak!
A Szabadság havonta háromszor a jelenlegi formában jelenjen meg. Egyszer olyan formában adjuk ki, amely kifelé szól, és az utcai propagandát szolgálja.


A munkáspárti honlap (https://munkaspart.hu) naponta közli a Munkáspárt véleményét kifejező Mi-Ti-híreket. A Szabadság internetes verziója (https://hetilapunk.hu/) internetes módszerekkel közli az írott lap anyagait, és a párt sok más anyagát.
A Munkáspárt Facebook-oldalainak megújítása: A Facebook-oldalainkra internetszerű anyagokat kell feltenni, több képpel, videókkal. Fontos feladat a munkáspárti tagok által indított politikai jellegű Facebook-oldalak figyelemmel kísérése, a párt politikájának érvényesítése.
A Twitter rövid közlések, képek, videók közlésére alkalmas felület. Jelenleg is használjuk, a MiTi anyagjait közli átalakítva. Újra kell gondolni a külső megjelenését, bővítve más médiaeszközökkel. Az Instagram képes információk közlésére szolgáló felület. Jelenleg is működik munkáspárti oldal, de jelentéktelen. Javulást akkor érhetünk el, ha több, jó minőségű képet és videót produkálunk.
Megindult néhány elvtársunk segítségével a munkáspárti profilba vágó közéleti hírek gyűjtése. Ezt a munkát szervezettebbé kell tenni.

Belpolitikai tevékenységünk

Erősíteni kell a párt tőkeellenes propagandáját, különös tekintettel a kormány bírálatára. A munkás, a dolgozó, a nép hangját kell megszólaltatnia a tőkések hangjával szemben. Aktívnak kell lennünk, támadónak, szilárdnak és határozottnak. Felelős: Thürmer

Választási munka

2022. évi parlamenti választások

Meg kell kezdeni a szóba jöhető jelöltek előzetes felmérését. Meg kell tervezni a szóba jöhető jelöltekkel való foglalkozás rendjét.


Időközi választások

Az Elnökség külön döntésekben szabályozza. A politikailag fontos helyeken induljunk, továbbá ott, ahol van munkáspárti szervezet.

Utcai akciók

Minden hónap utolsó hetében tartsunk tematikus utcai kitelepüléseket!
A téma az adott időszak időszerű, az embereket érdeklő kérdése legyen! Erről az esemény előtt egy hónappal az Elnökség dönt.
Az eseményre A Szabadság tematikus számmal készüljön! A kitelepülésre erőink koncentrálásával kerüljön sor! Budapesten egy helyszínen, és a megyékben 1-2 helyszínen.

Nemzetközi munka

A Munkáspárt részt vesz a Kommunista és Munkáspártok Nemzetközi Találkozójának Munkacsoportjában. Mindent megtesz az idei nemzetközi találkozó sikeréért, amely a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Phenjanban lesz.
A Munkáspárt továbbra is jelen lesz a Kommunista Kezdeményezés (európai kommunista pártok fóruma), továbbá a Kommunista Szemle (pártok közös folyóirata) munkájában.
2020-ban találkozót kezdeményezünk a Kínai KP, a Görög KP, a Török KP, a Portugál KP, a Koreai Munkapárt illetékeseivel.

Szabó Ervin Akadémia

A SZEAK a jövőben a politikai képzés alapintézménye. A SZEAK két formában működjön. Egyrészt, a párt egész aktíváját átfogó, egész napos, plenáris értekezlet évente két alkalommal. Másrészt, a párt szóba jöhető kádertartalékainak képzése évente négy alkalommal.

Rendezvények

Általános elvek

A Munkáspárt pártrendezvény keretében megemlékezik a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb eseményeiről. Cél: a párttagság erősítése.
A Munkáspárt a magyar nemzeti ünnepeken (október 23. kivételével) vagy önálló rendezvényt szervez, vagy hivatalosan részt vesz az önkormányzatok rendezvényein.

Március 8. (vasárnap) Üdvözlőlap osztogatása országszerte
Elnöki program: március 7. Csepel-piac

Március 15. (vasárnap) Munkáspárti rendezvények március 13-15 között. Budapest – XIX. kerületi Kossuth-szobor
Vidék – Miskolc

Március 21. Budapest – Újpesti szobor, a budapesti elnökség rendezvénye.

Március 25. A kapitalizmus áldozatainak napja. A márciusi tematikus kitelepülések erre épülnek.

Április 4. Magyarország felszabadulásának 75. évfordulója
Budapesti szervezet koszorúzása

Május 1. Központi rendezvény. Külön terv szerint.

Május 9. A fasizmus feletti Győzelem 75. évfordulója
Részvétel az orosz és belarusz nagykövetség által szervezett koszorúzáson. Helyi szervezetek koszorúzzák meg a helyi szovjet emlékműveket!

Június 4. Trianon 100. évfordulója

Július 4. Kádár-rendezvény

Augusztus 20. Egy központi rendezvény Salgótarjánban

Október 30. Budapest – Fiumei úti temető. Budapesti szervezet rendezvénye

November 7. Budapesti szervezet koszorúzása a Szobor Parknál.

December 17. Munkáspárt születésnapja. Központi rendezvény.

A mi utunk a szocializmus

Nincs helye kishitűségnek. A Munkáspártnak vannak tagjai, vannak működő szervezetei. Van egy polgármesterünk és három önkormányzati képviselőnk. Van saját hetilapunk és internetes oldalunk. A magyar társadalomban sokan becsülik a Munkáspártot, van erkölcsi tőkénk. Van nemzetközi hátterünk, a világ kommunista – és munkásmozgalomban, ahol van tekintélye a Munkáspártnak – emelte ki Thürmer Gyula a Központi Bizottság január 25-i ülésén. Összegezve elmondható, hogy rendelkezünk a feltételekkel ahhoz, hogy megvalósítsuk a 28. kongresszus döntéseit és erős Munkáspártot teremtsünk.

Megvan a 2020. évi program és a költségvetés is

E gondolatokkal terjesztette elő a párt elnöke a Munkáspárt 2020. évi munkatervét. A KB a javaslatot vita után egyhangú döntéssel elfogadta.
A KB ugyancsak elfogadta Karacs Lajosné alelnök előterjesztésében a Munkáspárt 2019. évi központi pénzügyi tevékenységéről szóló jelentést és a 2020. évi központi pénzügyi tervet. Kerezsi László, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke elmondta, hogy alaposan megvizsgálták a párt pénzügyi tevékenységét, és rendben találták. A Munkáspárt nagyon szerény pénzügyi eszközökkel rendelkezik, de mégis képesek vagyunk egy országos párt feladatait ellátni – mondotta. Ez annak köszönhető, hogy tagjaink nagy áldozatokat vállalnak a párt működtetéséért, pénzükkel, szabad idejükkel, munkájukkal járulnak hozzá a Munkáspárt harcához. Nincs még egy párt, amely ezt elmondhatná magáról.
A KB Hajdu József, elnökségi tag, KB titkár előterjesztésében jóváhagyta a Szabó Ervin Akadémia idei működését. Az akadémia új módszerrel fog működni. Fél évente egy-egy nagy értekezletre kerül sor a párt minden vezetőjének részvételével. Itt a párt legidőszerűbb feladatait vitatnák meg. Ugyanakkor évente négy alkalommal a párt utánpótlása szempontjából szóba jöhető aktivisták szűkebb körének, mélyebb képzését tervezünk.
Hajdu József tájékoztatást adott az idei kitelepülési tervről is. Havonta egyszer egy-egy konkrét témában szervezünk kitelepüléseket, amelyeket A Szabadság tematikus, és nagyobb példányszámban megjelenő számaival is segíteni fogjuk. Ugyanakkor fontos, hogy szervezeteink rendszeresen jelen legyenek az utcán. Ez ma a párt egyik legfontosabb harci fegyvere.

***


Az ülés előtt a párt elnöke Holbich Mártonnak, a KB tagjának, Komárom-Esztergom megyei elnöknek és Horváth Lajosnak, a soproni pártszervezet vezetőjének a tavalyi választásokon végzett kiemelkedő munkájukért átnyújtotta a Munkáspárt elismerő oklevelét.

Kemény esztendők jönnek

A Központi Bizottság ülésén Thürmer Gyula szólt az ország és a párt helyzetéről. Hogy áll ma a Munkáspárt, mire számíthatunk? – tette fel a kérdést.
Nincs helye kishitűségnek, de nincs helye csodavárásnak sem – mondta. A párt 28. kongresszusán alaposan értékeltük a párt helyzetét. A pártnak vannak tagjai, vannak szervezetei, a párt élő erőként van jelen a politikai életben. Van mit mozgósítanunk, van mit jobbá tenni. De ezt meg is kell tennünk, ha erős Munkáspártot akarunk, sőt, ha egyáltalán élni akarunk.
Vannak, akik azt mondják: legyen jobb a propagandánk, szerepeljünk többet a médiában, és akkor lesz siker is. Bizony valóban több sikerünk lenne, ha rendszeresen szerepelnénk a médiában. De a média nem azért nem hív bennünket, mert „unalmasak” vagyunk. Azért nem engednek be bennünket a médiába, mert tudják, hogy akkor az embereket bennünket támogatnának.
A mi alapállásunk változatlan: mi szocializmust, új közösségi társadalmat akarunk. Mi a szocializmus eszméjét hordozzuk, az összes többi párt kapitalizmust akar. Ebben különbözünk minden más magyar párttól. Ezért nem vagyunk a fő áramlat, a mainstream, az úri klub részei.
Nehéz az árral szemben úszni, de harminc éve sikerrel csináljuk. A Munkáspárt él, dolgozik és jelen van a politikában. Van, aki azt mondja, hogy ne ragaszkodjunk a szocializmushoz, és akkor talán befogadnának bennünket a klubba. Lehet, bár nem biztos. Egy azonban biztos: ha feladnánk a szocializmust, már nem Munkáspárt lennénk.
Ma sokan mondják, hogy a Munkáspárt és a Fidesz politikájában sok a hasonlóság. Ez igaz! De ne feledjük a lényeget: a Munkáspárt szocializmust akar, a Fidesz kapitalizmust.
A Fidesz korlátozza a tőkét. Elveszi és a tőkésállam kezében koncentrálja a tőke extraprofitjának egy részét. Ebből a pénzből finanszírozza a családtámogatási programot és egyéb szociális juttatásokat. A Fidesz célja, hogy az emberek ne menjenek ki az utcára, ne legyenek tüntetések, sztrájkok és így a tőke zavartalanul hozzájuthasson a lehető legnagyobb profithoz.
A Munkáspárt támogatja ezeket a szociális intézkedéseket, mint ahogyan támogat mindent, ami az embereknek, a népnek jó. De mindig el kell mondani a következőket. Egy, a Fidesz nem szocializmust csinál, hanem a kapitalizmus működését biztosítja. Kettő, a szociális juttatások célja a tömeges elégedetlenség megakadályozása. Három, minden juttatást végsősoron az emberek fizetnek meg. Ma több a bér, de emelkednek az árak is. Ez a pénz visszamegy a tőkéhez.
Az októberi önkormányzati választások után a liberális ellenzék támadásba lendült. Három dolgot éreztek meg. Megérezték, hogy képesek sikert elérni, ha félreteszik ellentéteiket és összefognak. Megérezték azt is, hogy folyamatosan támadni kell a kormányt, mivel ez a folyamatos támadás teszi lehetővé az ellenzéki pártok összefogását. Megérezték azt is, hogy folyamatos, céltudatos és tömeges hazugságpropagandával át lehet mosni az emberek agyát és az ellenzék mellé lehet őket állítani.
A liberális ellenzék célja a kettős hatalom kiépítése, az egyik oldalon Budapest és a „szabad városok”, a másikon a kormány.
A konzervatív erők kezdik felismerni, hogy az eredményeik önmagukban már nem elegendőek az emberek meggyőzésére. Új témákra, új arcokra, új módszerekre van szükség. Ez a folyamat a miniszterelnök év eleji sajtótájékoztatójával meg is indult.

A mi dolgunk a harmadik út felmutatása

Mit jelent ez a Munkáspárt számára? Azt jelenti, hogy a két nagy tőkés tábor között tovább fog éleződni a küzdelem. Minden szavazatért harc lesz, és igyekeznek kiszorítani más erőket, így a Munkáspártot is. El kell tudni viselnünk, amikor a liberálisok támadják a Munkáspártot, mert nem támogatjuk az ellenzéki együttműködést.
A Munkáspárt feladata nem az, hogy egyik vagy másik tőkéscsoport mellé álljon. A Munkáspárt feladata az, hogy felmutassa a harmadik utat, a dolgozó tömegek és a nép számára hasznos utat. Ez az út nehéz, de nincs más út.
Több nyugat-európai párt példájából látjuk, hogy átmeneti előnyökre lehet szert tenni, ha a kommunista párt támogatja valamelyik tőkéscsoportot, de a végén az árát a kommunisták fizetik meg.

Angyalföld: beszállunk a csatába

A Munkáspárt is jelen lesz március 1-én az angyalföldi választáson. Barabás György 43 éves alkalmazott már összegyűjtötte a szükséges ajánlásokat. A Munkáspárt jelöltje többek között mielőbbi döntést akar a Szegedi út-Nagy Lajos király úti felüljáró megépítéséről, a Reitter Ferenc és Szent László utcában a tömbrehabilitációt. A Budapest 13. kerület 9. számú egyéni választókerületében lehet majd szavazni a Munkáspárt jelöltjére is.

Újbuda: jó, hogy indultunk

Összesen négy szavazatot kapott a Munkáspárt a Budapest XXII/8. önkormányzati kerületében megtartott időközi választáson. Vannak, akik lényegesen többet vártak, hiszen Benyovszky Gábor, a párt jelöltje és elvtársai elég aktív kampányt folytattak. Vannak, akik szerint nem is érdemes energiát fektetni ilyen választásokba, mert úgy sincs eredmény.
Nos, a helyzet nyilvánvaló. A kérdés most is az volt, hogy a Fidesz-KDNP embere nyer-e vagy az egyesült ellenzéké. Ezúttal győztek a kormánypártok. A Munkáspárt harmadik erőként mutatta meg magát. És sikerült is megmutatnia magát. Érhettünk volna el jobb eredményt? Ebben a szoros élet-halálharcban aligha! Fölösleges volt? Nem volt az! Ha nem indulunk, akkor nincs kampány, nincsenek találkozók az emberekkel, nincs lehetőség politikánk szabad propagálására. Jó, hogy indultunk, és köszönet a budapestieknek. Benyovszky Gábornak külön is.