„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből”

A pártépítéstől függ a párt jövője. Ezt mondta ki a 28. kongresszus is, de tudjuk ezt saját életünkből is. A Központi Bizottság, az Elnökség szeretné új alapokra helyezni ezt a munkát. A Szabadság is bekapcsolódik, és szeretnénk a lap hasábjain megosztani a jó gondolatokat és tapasztalatokat. Kezdjük is!

Felejtsük el, amit a szocializmusban tanultunk!

„De jönnek új hadak, ha kell a semmiből” – írta Radnóti Miklós Hispánia, Hispánia című versében. A költőt nyilván nem a pártépítés kérdései foglalkoztatták, hanem a spanyol forradalom sorsa, és szélesebb értelemben is a szocialista forradalom sorsa. Ezen belül is az, hogy kik küzdenek majd a forradalomért, lesz-e utánpótlás. Radnóti hiszi, hogy lesznek, jönnek majd „akár a vad forgószelek sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg.” Vagyis felébred a falu népe, felébrednek a bányászok, a munkások, és lesz utánpótlás. A pártépítés ügyéhez nekünk is ezzel a realizmussal és ezzel a derűlátással kell hozzáállni.

Kezdjük azzal, hogy felejtsük el azt, amit a szocializmusban tanultunk. Akkor a szocializmus viszonyai között egy hatalmon lévő pártba kellett embereket találni. Ma a Munkáspárt a kapitalizmus viszonyai között működő, a tőke uralma ellen küzdő legális ellenzéki párt. A helyzet nem ugyanaz, így a módszerek és eszközök sem lehetnek ugyanazok.

Fehérvári Zsolt

Tudnunk kell, hogy ma a Munkácsy utca 51/A előtt nem állnak sorba a pártba jelentkező emberek. Ez alapvetően nem tőlünk függ. Sajnos, ilyen világban élünk.
A Munkáspárt nem a „mainstream” része, „nem az úri klub tagja”, a tőke ellen küzd. Ezt mindenki tudja. A tőkés propaganda manipulálja az embereket, félelmet kelt a kommunistákkal szemben. Az emberek zavarodottak és félnek a Munkáspártot választani.

Ne felejtsünk el még egy alapigazságot! A tőke elleni osztályharc nagyon alacsony szinten van. Az emberek többsége nem politizál, még a választásokon sem vesz részt. A szakszervezetekben a dolgozók 9-10 százaléka vesz részt. A szakszervezeti harc gyenge. Ha a dolgozó a szakszervezetbe sem lép be, akkor nehéz elvárni, hogy a Munkáspártba jelentkezzen.

Kalmár Dávid

Egy szóval, a helyzet nagyon, nehéz, de nem reménytelen. A helyzet változik és ez a változás hat az emberekre. Jó, ma nincs munkanélküliség, de holnap lehet, hiszen a válság már itt van Európában. Emelkednek a bérek, de nőnek az árak is. Jobban élünk, de újra elkezdtük adósságba verni magunkat, mert mindenki szeretne új bútort, drága okostelefont, új kocsit. A tőkének ez jó, de vajon hogy fizetjük a kölcsönöket, ha beüt valami.

Az anyagi gond még nem minden. Sokan látják, hogy a tőkés társadalom igazságtalan. Minden a pénz, nincs szolidaritás, nincs kihez fordulni. A politika is a pénzről szól, és szinte mindenki hazudik. Ebből adódik a következtetés, hogy „jönnek új hadak”, lesz érdeklődés a Munkáspárt iránt.

A tapasztalat a mi kincsestárunk

Mire támaszkodhatunk? Egyrészt, az elmúlt tíz év munkáspárti tapasztalataira. Másrészt, a kapitalizmus viszonyai között küzdő külföldi munkáspártok tapasztalataira.

Vizsgáljuk meg, hogy nekünk hogyan sikerült új embereket felvenni? Kik az illetők, mi a foglalkozásuk, mi a családi hátterük? Vidékiek vagy városiak? Magyarok vagy kisebbséghez tartozók? Ha elmentek a pártból, miért mentek el? Mit csináltunk jól és mit csináltunk rosszul? A negatív tapasztalatból tanulni kell és nem kell megismételni. A pozitív tapasztalatot pedig tovább kell adni, és másutt is alkalmazni kell.

Urbán Renáta családjával

A külföldi pártok közül részletesen tanulmányoztuk a Török KP és Belga Munkapárt párttagfelvételi munkáját. A tapasztalatokról számtalanszor beszéltünk a KB ülésein, megyei elnöki értekezleteken, országos aktívákon. Sajnos, nem sok haszonnal! Hiába a jó tapasztalat, nem akarjuk vagy nem tudjuk átvenni. De a külföldi tapasztalatokról majd később!

Az első év a döntő

Hogyan hasznosítsuk saját tapasztalatainkat? 2010 után sok embert vettünk fel. Sokan elmentek, de a többség maradt. Tudjuk a pontos számokat is, de mivel ma kemény politikai harc van, az újságban nem írhatjuk meg.

A tapasztalat szerint az első év a legnehezebb. Ekkor vagy sikerül megerősíteni az új párttag kötödését, hitét, bizalmát, vagy elmennek. Miért mentek el? Csalódottságból vagy nem foglalkoztunk velük? Ez az első kérdés, amit minden szervezetnek meg kell vizsgálnia.

Nem kell kétségbe esni, hiszen felvett elvtársaink többsége ma is itt van. Ők miért maradtak a pártban ennyi esztendő után is? Erre is tudnunk kell a választ, hiszen ez pozitív tapasztalat.
Ha évekre lebontjuk, látjuk, hogy 2017-ben vettük fel a legtöbb tagot. Miért? Azért, mert kampányt hirdettünk az 1917-es forradalom 100. évfordulójára? Ha igen, akkor máskor is érdemes kampányt szervezni. Vagy más oka is van? Keressük közösen a választ!

A Kós-család

Nagyon jó, hogy a felvettek többsége marad, de ha figyelmesen végigolvassuk a listát, láthatjuk, hogy egyes elvtársaink ugyan itt vannak, de nem tudunk róluk semmit, a tagságuk nem élő. Miért van ez?

Milyen feladatot adtunk új párttagjainknak? Mit tettek elvtársaink a pártban? Vegyünk néhány pozitív, sőt nagyon pozitív példát! Konkrétan kell beszélnünk, és ha valamit jól csináltunk, akkor ezt kell csinálni holnap is!

Urbán Renáta Nógrádból 2010-ben lett párttag. Azóta is lelke a megyei pártmunkának. Szép eredményt ért el az önkormányzati választásokon. Családja is itt van velünk.

2011-es Balanyi István, aki tavaly szinte egyedül gyűjtötte össze az ajánlásokat az önkormányzati választásokon. A Munkáspárt, ha szerényen is, de jelen volt a kecskeméti csatában.

Kós Zoltán és felesége, Inhof Éva 2012-ben léptek be. Kós elvtárs ma Baranya megye elnöke, a Központi Bizottság tagja. Éva biztos támasza, és bekapcsolódott a párt internetes munkájába is. A közelmúltban lett a párt tagja fiuk, Inhof Erneszto Junior.

Pakson a Szarka-család, Szarka Istvánné és Szarka Sándor is 2012-ben nyerték el a párttagságot. Minden választás aktív szereplői, Pakson ők szereztek tekintélyt a Munkáspártnak.

Fehérvári Zsolt 2013-ban lett párttag. Igaz, lehetett volna korábban is, ha a helyi pártszervek odafigyelnek. Nem figyeltek, de ez nem vette el Zsolt kedvét. Azóta a Központi Bizottság tagja lett, a budapesti pártmozgalom egyik kulcsszemélyisége. Felesége, Marika is a párt tagja.

Kalmár Dávid 2017-es párttag. A fiatalember nem csak a tűzkeresztségen esett át, de ma már a Központi Bizottság elismert tagja.

Pintye Péter

2018-as Kóti László, akit ott látunk minden rendezvényünkön. Sugár György is második éve párttag, és azt a reményt sugallja, hogy újra képesek leszünk működni Pécsen. Mohorán is „születtek” új párttagok, Rácz Tünde és Rácz Tihamérné, Baló Szende, akik kiveszik részüket a munkából.

Nem soroltunk fel mindenkit, de még sok-sok név fog elhangozni a következő írásokban. Sok jó tapasztalattal rendelkezünk, csak hasznosítani kell őket!

Egy év döntő lehet! Ezt sose felejtsük el! 2019 folyamán vettünk fel szép számban új párttagokat. Többükkel már korábban is volt kapcsolatunk, és vannak „új felfedezések”. A dolgunk, valamennyiünk dolga az, hogy új elvtársainkban erősítsük a hitet, hogy jó helyre jöttek, a Munkáspárt az ő pártjuk.

Többen közülük már megtapasztalták, hogy a mai polgári demokrácia kíméletlen, és itt kemény harc folyik. Ózdon Mitru Istvánné és Kórodi Péter sokat mesélhetnek erről. A roma kisebbség életének jó ismerője Farkas Zoltán Hangonyban.

Sokan mások is kivették részüket a tavalyi választási csatákban. Kovács Máté belépése azt is jelentette, hogy Polgáron volt jelöltünk. Debrecenben Pintye Péter már a legfiatalabb nemzedék érkezését jelzi.

Bízunk benne, hogy új tagjaink egy év elteltével is harcostársaink lesznek. De ez nem csak rajtuk múlik. Ez a mi dolgunk, a mi felelősségünk is.

Szólj hozzá!