A NAT-ról, a nemzetről, a magyarságról

A Magyar Közlöny január végén közölte a kormány rendeletét a Nemzeti Alaptantervről, közkeletű rövidítéssel a NAT-ról. A NAT előírás, útmutatás, program a magyar iskolák számára, hogy kiket, mire és hogyan kell tanítani.

Szellemi és politikai háború

A NAT még megszületése előtt a magyar politikai élet egyik vitakérdésévé vált, ami mára nyílt szellemi és politikai háborúvá fajult a konzervatív és liberális erők között. Csoportok szerveződnek a Facebookon, civilszervezetek és pártok állnak be a csatába, tüntetésekre, utcai megmozdulásokra készülnek.

Legyünk nagyon óvatosak, és főleg gondolkodjunk! A liberálisok sok embert megtévesztenek azzal, hogy mondanivalójukat történelmi, irodalmi vitaként adják el és igyekeznek az embereket maguk mellé állítani.

A NAT ellen indított liberális támadás valójában nem más, mint a jelenlegi kormány és a parlamenti ellenzék között folyó szellemi és politikai háború egyik csatatere.

A szellemi háború azért folyik, mert ma az az emberek, a tömegek gondolkodása, agya feletti uralom fontosabb bármely más fegyvernél.

A politikai háború része a liberális ellenzék azon taktikájának, hogy folyamatos támadásokkal aláássa a kormány tekintélyét, megingassa a belpolitikai stabilitást és 2022-ben megszerezze a kormányhatalmat.

Meddig szakmai a vita és mettől ideológiai?

A pedagógia szakma. Hány órában, milyen órarenddel lehet a gyereket oktatni, milyen tantárgyakat milyen módszerekkel kell tanítani, milyen szerepe van a korszerű technikának, nos, ezek nyilvánvalóan szakmai kérdések. A liberális oktatáspolitika szerint a „poroszos”, „a száraz tényeket értelmetlenül bifláztató” oktatás helyett készségfejlesztés, kapcsolatépítési képesség kell. A konzervatív felfogás szerint a tények ismeretéről, a tananyag elsajátításáról nem lehet lemondani.

Ezekben kell és szükséges is a szakmai vita. A vitát azonban egy ponton le kell zárni, és el kell dönteni a mindenkire érvényes szabályokat. A NAT lezárja ezt a vitát, de úgy, hogy az iskolák saját döntésük alapján akár a szabványtól eltérő, egyéni működési rendben is folytathatják a tevékenységüket. Tény, hogy a NAT nyolcvan százalékig határozza meg az órák tartalmát, húsz százalék szabad órakeret marad. A NAT még az óraszámokat is csökkenti, engedve ezzel a liberális véleményeknek.

Lezárult az a kérdés is, hogy szükséges-e a heti öt tornaóra. Ezt józan ésszel nem is nagyon lehet vitatni. Elég ránézni a mai fiatalokra, akik nagy része „tornából felmentett”. Hogy lesz belőlük erős, egészséges felnőtt?

A liberálisok fő támadási iránya éppen ezért nem is ez, hanem a történelem és az irodalom. A kormány nyíltan nemzeti oktatást akar. A konzervatív erők a magyarságtudat erősítését, a keresztény hithez való ragaszkodást alapértéknek tekintik. Ezzel szemben a liberálisok magyarkodásnak tartják a nemzeti szellemet, a globalizmus, a multikultúralizmus hívei. Az irodalom terén a liberálisok Kertész Imrét tekintik fő jelképüknek, a konzervatívok Wass Albertet.

A Munkáspárt úgy véli, hogy az oktatásnak védenie kell a nemzeti értékeinket, a nyelvet, a kultúrát, az összetartozás érzését. A közelmúlt történelmét csak úgy lenne szabad oktatni, hogy a diák megismerje a különböző értékeléseket és maga döntsön, mit érez helyesnek. Ezekből a témákból nem lenne szabad érettségi kérdést csinálni.

A liberális körök fő fájdalma nem a NAT. A fő céljuk az, hogy az iskolák életébe, úgymint gazdálkodásába, működésébe, tantervébe és tanítási módszereibe kormányzati eszközökkel ne lehessen beleszólni, illetve egymással se kelljen az iskolákat összehangolni. A bajuk az, hogy az iskolában a tanár nem azt taníthat, ami eszébe jut, hanem vannak előírások. Az is bajuk, hogy nem ezerféle tankönyv van, amelyeket korábban jórészt liberális kézben lévő magáncégek adtak ki, hanem egységes állami tankönyvkiadás van. A liberálisok fájlalják, hogy a pedagógus közösségek nem autonóm, önálló szervezetek, hanem egy állami oktatási rendszer dolgozói. Csakhogy nem azért van szükség központi előírásokra, mert anélkül egy iskola nem tud vagy nem akar működni, hanem mert éppen a pedagógusok jelentős része azt tartja helyesnek, hogy a pedagógustársadalom bizonyos kérdésekben értsen egyet.

A konzervatív erők szerint a tőkésállamnak fontos szerepet kell játszania a társadalom működtetésében. Innen az a politika, hogy az oktatás állami irányítás alatt legyen. A NAT kidolgozása és elfogadása a kormány feladata. A törvény az oktatás feletti felügyeletet az államra bízza. A liberális erők éppen azt kérdőjelezik meg, hogy miért így, és miért ezek a kormányzati személyek dolgozták ki, és miért nem mások. A liberálisok szavaiból nyilvánvaló, hogy ők csak olyan NAT-ot fogadnának el, amit az ő embereik, az ő szájízük szerint dolgoztak ki.

A NAT-ot társadalmi vita nélkül fogadták el. – mondják a liberálisok. Ez így nyilván nem igaz, hiszen tény, hogy a NAT tervezetét több alkalommal módosították és számos módosítás éppen a pedagógusok és egyes civilszervezetek véleménye alapján került be. Persze, a NAT-ot nem a Puskás Stadionban vitatták meg, de nem is odavaló.

Az igaz, hogy a társadalmi párbeszéd a mostani kormánynak kimerül a véleménykérésben, amelynek eredménye ellenőrizhetetlen és senkit semmire nem kötelez, még válaszokra se. Csakhogy attól még, hogy látszólag fórumokat szerveztek, a liberális oktatáspolitika sem volt demokratikusabb. Hiába tette fel nekik az ember a kérdést nyilvánosan, élőszóban, szemtől szembe, akkor sem válaszoltak.

Amiről nem beszélnek, pedig kellene

Az igazi probléma nem az, hogy a gyerek Kertész Imrét olvas vagy Wass Albertet. A probléma az, hogy a gyerekek többsége ma nem olvas. A gond nem az, hogy nagy a tananyag, hanem az, hogy a mai fiatalok jelentős része nem akar tanulni. Lehet panaszkodni a gyerekek túlterheltségére, de a gyereknek nemzetközi versenyben olyan fiatalokkal kell szembenézni, akik többet és jobban tanulnak.

Nem beszélnek arról, hogy nincs megoldva a gyermek iskolán kívüli nevelése. Az úttörőmozgalmat megszüntették, de a cserkészmozgalom sincs jelen minden iskolában. Nincsenek osztálykirándulások, nincsenek ingyenes sportfoglalkozások, szinte mindenért fizetni kell.

Az iskolák fegyelmi helyzete is csak akkor kerül szóba, ha valahol nagyon megverik a tanárt. Pedig a pedagógusokkal szembeni erőszak szinte mindennapos. Milyen világ vár ránk ott, ahol nem tisztelik a pedagógust, és ahol az állam nem áll teljes erejével a tanár mellé?

Nem beszélnek arról, hogy az oktatást nem az határozza meg, hogy az iskolát az állam vagy az önkormányzat tartja fenn. Valójában az igazi elmozdulás az lenne, ha az oktatásra a GDP eddiginél nagyobb százalékát fordítanák. Legalább a GDP 10 százalékát, úgy ahogyan a Munkáspárt mindig is követelte.

Közös háború a szocializmus ellen

Meg kell jegyeznünk, hogy 1990 óta Magyarországon kapitalizmus van. A tőke nem csak a gyárakat és bankokat uralja. A tőke érdekeit szolgálja az állam minden egyes intézménye is, beleértve az oktatási rendszert is.

Ennek megfelelően az iskolából nem csak kizárnak mindent, ami a szocializmushoz kötődik, hanem az iskola aktív szerepet kap abban, hogy a fiatalokat antikommunista, szocializmusellenes szellemben nevelkedjenek, a szocializmus évtizedeit egy bűnös, téves és káros korszaknak tekintsék.

Ebben a szellemben folyik a történelemoktatás, ebben a szellemben tartják az iskolai ünnepségeket, ebben a szellemben alakítják a tanórán kívüli elfoglaltságot.

Ebben a kérdésben nincs vita konzervatív és liberális között. Mindketten abban érdekeltek, hogy a szocializmus elfelejtődjék. Teszik ezt annak ellenére, hogy nyilván tudják: amit mondanak, oktatnak, az hazugság, történelemhamisítás, manipuláció.

Szólj hozzá!