Március 15-e elfelejtett ikonja

1848. március 15-én este a pesti fiatalok a forradalom hevületében a budai várba mentek, hogy kiszabadítsák Táncsics Mihályt. Táncsics, aki 49 éves korával akkoriban idősnek számít, egy pillanat alatt a márciusi forradalom ikonikus hősévé lép elő.

Táncsics neve a szocializmus idején azt volt hivatott jelképezni, hogy 1848-ban a magyar munkásság is támogatta a forradalom és szabadságharc ügyét. Ez alapvetően igaz is, de természetesen látni kell az akkori realitásokat. Magyarország 13,5 milliós lakosságának 75 százalékát a parasztság tette ki, azaz mintegy 10 milliót.

A gyáripari és kézműipari dolgozók száma ezzel szemben csak 334 ezer volt. Ami érthető is, hiszen Magyarországnak ekkoriban mindössze 528 gyára volt. Az osztrákok tiltották a magyar ipar fejlődését. A magyar munkásság, ha szerényen is, de részese 1848-49 eseményeinek.

Az alapvetően feudális Magyarország fő társadalmi ellentéte ekkor még nem a polgárság és a munkásság, a tőke és a proletár között húzódik meg, hanem a feudális nemesség és a polgárság között. 1848 forradalma nyitja meg az utat a jobbágyok felszabadítása előtt, ami lehetővé teszi az akaratában szabad munkaerő megjelenését. Még negyven év telik majd el addig, amíg Magyarországon erős munkásosztály lesz.

Táncsics Mihály Mihajlo Stancic néven született 1799. április 21-én egy Bakony széli kis faluban, Ácsteszéren. Az eredetileg jobbágy származású szülők ezekben az években már telkes gazdák voltak, anyja szlovák, apja horvát származású. Húsz éves korában szabadult fel tanult szakmájában takácsként. Érdeklődése és képességei azonban többre hivatott pályára irányították: Budán elvégezte a tanítóképzőt, s közben jogot is tanult. Nyaranta járta az országot. Jogi tanulmányait nem fejezte be, érdeklődése az irodalom és a magyar nyelvészet felé fordult.

1936-ban a külső-Józsefvárosban telepedett le. 1838-ban megnősült. Felesége Seidel Teréz, egy józsefvárosi csizmadia lánya volt.

Táncsics kapcsolatba lépett a reformmozgalomban tevékenykedő fiatalokkal, köztük Vajda Péterrel, Garay Jánossal. Táncsics azonban többet akart, mint a fennálló feudális rend reformja. Táncsics a kialakuló és erősödő munkásság megszólaltatója volt. Hangoztatta, hogy a jobbágyságot minden váltság nélkül kellene eltörölni. Elsők között képviselte a feudalizmusnak forradalom útján történő megdöntését.

1846-ban öt hónapig járta be Nyugat-Európa több országát. Benyomásairól Lipcsében egy könyvet is kiadott. „Magyarok! Ha nem divat mozgatja lelketeket, egy országgyűlésen csak egy-két törvényt hozzatok s e jelen gyűlésen legyen első: „Magyar hazánkban magyar nyelvű minden polgárra nézve a sajtó örökre tökéletesen szabad.” Másik törvény: „Magyar hazában minden ember egyenlő jogú és egyenlően szabad.” – írta Táncsics. Ezért került a budai börtönbe, ahonnan a forradalmi ifjúság szabadította ki.

Táncsics már korábban megismerkedett a szocialisztikus-kommunisztikus eszmékkel, s állást foglalt a magántulajdon eltörlése mellett. Még 1843–44-ben írta Józanész című munkáját, amely azonban csak 1848-ban jelent meg, s ezt a kiadást elkobozták a Pestre bevonuló osztrákok. A Józanész a korai szocialisztikus eszmék legkövetkezetesebben végig gondolt reformkori dokumentuma. „Hiszem tehát tökéletesen, hogy az elkülönözött tulajdon egykor megszűnik s azt közhasználat vagy közösség (communismus) váltja fel” – hirdeti Táncsics.

1848. április 2-án jelentette meg a Munkások Újságja első számát. A lap hetente kétszer jelent meg, mintegy hatezer példányban. A Munkások Újságja a magyar munkásmozgalom első lapja volt. Táncsics a munkásság életét írta le, és a jövőt a kommunista társadalom megteremtésében látta.

Március 15-e estéjének hőse terhére vált a forradalom és a szabadságharc vezetőinek. Ne feledjük, 1848 polgári forradalom volt, mely felszabadította jobbágyokat és adófizetésre kötelezte a földesurakat. De szó sem volt a kizsákmányolás eltörléséről, az arisztokrácia, a grófok, bárók rendjének eltörléséről.

Kossuth Lajost zavarta Táncsics aktivitása, ezért betiltatta a Munkások Újságját. A kortárs publicisták egyszerűen bolondnak nézték Táncsicsot. A szabadságharc leverése után a császári hadbíróság halálra ítélte Táncsicsot, és az egyik fő vádpont éppen az újságjának kiadása volt.

A szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült. 1857-ben amnesztiában részesítettek, de 1860-ban egy március 15-i rendezvény szervezéséért 15 évet kapott, amiből 7 évet le is töltött. A kiegyezés után, 1867-én parlamenti képviselő lett, majd 1869-ben belépett az első magyar munkásmozgalmi szövetségbe, az Általános Munkásegyletbe, amelynek egy ideig elnöke is volt.

Szólj hozzá!