Menü Bezárás

2020 március 21

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Vádoljuk a kapitalizmust!

Harminc éve, 1990. március 25-én országgyűlési választások voltak Magyarországon. Véget ért egy több éves folyamat, amely során a hatalmat elvették a dolgozóktól, a néptől. A hatalom jogilag is azok kezébe került, akik egy más rendszert akartak, a kapitalizmust. A Munkáspárt ezt a napot nyilvánította a kapitalizmus áldozatai napjának.

Harminc éve nem folyt vér a pesti utcákon. A kapitalizmus magyar hívei és külföldi támogatóik nem akartak nagy feltűnést. Legyen minden csendes, szinte észrevétlen! Nehogy felébredjenek a néptömegek! Nehogy rádöbbenjenek, hogy most fosztják meg őket mindattól, aminek haszonélvezői voltak a szocializmusban! Nehogy észre vegyék, hogy a kapitalizmusban ők nem lehetnek nyertesek, csak áldozatok.

A népnek, a nemzetnek nem volt szüksége a kapitalizmusra. Azok verték keresztül, akiknek kevés volt az, amit a szocializmus adott, akik nem akartak osztozni a néppel, hanem milliárdosként mindent maguknak akartak.

És persze kellett a külföldi nagytőkének. A könnyen szerzett új piac enyhítette a válságukat és hosszú távon is busás extraprofitot ígért. Nekik megérte! Nagyon is!

A rendszerváltás áldozatai mi lettünk. Elvesztettünk egy rendszert, amely jó volt a többségnek, a népnek, hiszen munkát, tisztességes megélhetést, kiszámítható jövőt biztosított mindenkinek. Sok más ország irigyelne érte ma is.

Százezrek kerültek az utcára. Igaz, mára változott a helyzet, szinte mindenki dolgozhat, aki akar, de a pillanat ne tévesszen meg senkit! A kapitalizmusban nincs biztonság. A koronavírus ismét a mélybe ránthatja a gazdaságot, és jöhet a munkanélküliség, az eladósodás, az elfeledni látszott nyomor.

A tőkés rendszerváltás megváltoztatta az egészségügyi ellátás társadalmi hátterét is. Az ember helyett a pénz, a haszon lett minden tevékenység mércéje. Az egészségügy bajban van, és csak imádkozhatunk azért, hogy a korona vírus nyomását kibírja. S ne feledjük! Nem csak egyes emberekről van szó, hanem az egész országról, a nemzetről.

Romlik a társadalom egészségi állapota, csökken versenyképessége egy olyan világban, amikor erős, egészséges, gondolkodó és dolgozó emberek sokaságára van szükség.

A rendszerváltók megalázták, kitagadták a nemzetből a szocialista Magyarország építőit, egykori munkásokat, parasztokat, katonákat, rendőröket, munkásőröket, párt-és állami alkalmazottakat. Beteggé tették, vagy a halálba kergették őket. Szembeállították a nemzedékeket. A polgári jólét ígéretével elcsábították a gyermeket és a szülők ellen fordították.

Vádoljuk a kapitalizmust! Mindennek középpontjába a pénzt helyezte. Az ember nem számít, csak a pénz! A reklámokkal, a hazugságokkal a fiatalokat gondolkodó emberek helyett fogyasztókká faragja, akik az áhított termékért hajlandók a bankok hitelrabjaivá válni. Ők is áldozatok, még ha gyakran nem is érzik.

Vádoljuk a kapitalizmust! A demokrácia, a többpártrendszer, a parlamentarizmus jelszavával szavazógéppé teszik az embereket. Áldozatok ők, áldozatok, akik nem szólhatnak bele saját sorsuk eldöntésébe.

Vádoljuk a kapitalizmust! A szocializmus mindent megtett a békéért. A kapitalizmus lételeme a háború. A tőke pénzt, piacokat akar, és ezért bármire kész. A fegyverkezés, a világ újrafelosztásáért vívott harc egész Európát sodorja háborúba.

Az EU, a NATO háborúi eddig is szenvedést és pusztulást hoztak az embereknek. Menekülésre kényszerítenek milliókat. A migránsok tömegei a kapitalizmus áldozatai. De nem csak ők! Áldozatok azok is, akikre a tőke itt, Európában az együttélés, a multikulturális társadalom kataklizmáját akarja kényszeríteni.

A kapitalizmus áldozatai vagyunk valamennyien. A bankok pontosan tudják, mire költjük a pénzünket. A telefontársaságok életünk minden mozzanatát nyomon követik, rögzítik és csak a jó isten tudja, hogy mire használják.

A kapitalizmus megfoszt bennünket olyan értékektől, mint becsület, szolidaritás, tisztelet. A társadalomban nincs rend és fegyelem. Az iskolában megverik a tanárt. Nem becsülik az idős embert. A közéletet elárasztja a mocsok. Az idősebbek szenvednek tőle. A fiatalok egy része ezt tartja természetesnek, sőt ettől reméli a világ megváltását. Pedig az intellektuális szemétbe mindenki belefullad, előbb vagy utóbb, de biztosan.

Alagútban rohanunk előre. Túl sok a probléma. A koronavírus, az EU válsága, a piacok felosztásáért folytatott globális küzdelem túl sok problémát jelentenek. Radikális megoldásért kiáltanak. Vádoljuk a kapitalizmust és megoldást akarunk. A tőke ellenében, az emberek, a népek javára!

Vélemény, hozzászólás?