A koronavírus és a kapitalizmus

Van-e köze a koronavírusnak a kapitalizmushoz? Nyilvánvalóan van! Most ne összeesküvéselméletekre gondoljunk, hanem arra, hogy mi, emberek társadalmakban élünk, és a társadalom szerveződésének jellege meghatározza azt, hogy a társadalom miként reagál külső támadásokra, kihívásokra.

Hogy lehet leküzdeni a külső támadásokat, kihívásokat? Ilyen tapasztalatok mindenütt vannak, általában korábbi válsághelyzetek elemzéséből. A koronavírus azonban új, minden korábbinál gyorsabb terjedésű és viszonylag magas halálozási aránnyal jár. Az új ellenség leküzdéséhez új tapasztalatok kellenek.

Az új vírus leküzdésében tapasztalata egyelőre csak Kínának van. Kínát lehet szidni, lehet dicsérni, de tény, ami tény: néhány hónap alatt eredményesen leküzdötték a járványt. Nézzük a tapasztalataikat!

A harchoz orvosok, ápolók, megfelelő egészségügyi infrastruktúra kell. Kína az 58 millió lakosú Hubei tartományba, a járvány gócpontjába, két hét alatt 42 ezer egészségügyi dolgozót küldött. Mivel a polgári egészségügy kapacitásai helyhez kötöttek, bevetették a kínai hadsereg egészségügyi szolgálatát. A szállító kapacitást a hadsereg, a légierő adta.

Az állandó kórházak a világ egyetlen országában sem elegendőek a válság idején jelentkező igények azonnali kielégítésére. Kínában sem! De Kínában a hadsereg építő alakulatai hetek leforgása alatt modulokból ideiglenes kórházakat építettek, megsokszorozva az egészségügy kapacitásait.

A harchoz szilárd vezetés kell, amely élvezi az emberek bizalmát. Kínában a Kínai Kommunista Párt azonnal kézbe vette a harc irányítását. Kínában a párt irányítja a fegyveres erőket, így nem volt kérdés, hogy a fegyveres erők is azonnal bevethetők. A párt csúcsvezetése azonnal leváltotta azokat az országos és helyi vezetőket, akik nem álltak a helyzet magaslatán.

A harchoz harci szellem kell. Kínában a harcba az orvosok és ápolók a nemzeti vörös lobogó alatt indultak, esküt tettek. A média folyamatosan tájékoztatta és mozgósította a lakosságot. A jó példákat, a hősöket naponta mutatták be a médiában. A koronavírus elleni harc nem magánügy volt csupán, hanem társadalmi ügy.

A harchoz fegyelem kell, az egyének és a társadalom részéről is. A kínai vezetés azonnal elrendelte a legszigorúbb intézkedéseket, egész városokat záratott le. A karantén megsértőivel szemben a legsúlyosabb büntetést helyezték kilátásba, a halálbüntetést. Nem tudunk róla, hogy kellett volna alkalmazni.

A harchoz pénz kell. Ezt tudta a kínai vezetés is. Azt is tudta, hogy a járványnak súlyos gazdasági következményei is lesznek. A kérdés azonban nem az volt, hogy mi mibe kerül, megéri-e, hanem hogy embereket kell megmenteni. Kínai források szerint a Kínai Népköztársaságban egy koronavírusteszt 53 dollárba került. Egy beteg ellátása a gyógyult állapotig életkortól függően 800 és 3000 dollár között mozgott. A kínai kormány eddig 16 milliárd dollárt költött a járvány leküzdésére. A koronavírus leküzdésének minden költségét az állam fizeti.

Kína társadalmi modelljét kínai sajátosságú szocializmusnak nevezik. A piac, a magántőke erőteljesen jelen van gazdaságban, de az ország döntéseit nem a piac, nem a magántőke érdekei határozzák meg, hanem a társadalom közös érdekei. Ez a modell működőképesnek bizonyult az elmúlt hónapok éles helyzetében.

Mi tőkés társadalomban, kapitalizmusban élünk. Mint tudjuk, a kapitalizmus működésének lényege a profit. Ami pénzt hoz, az jó, ami nem hoz pénzt, azzal nem érdemes foglalkozni! Ebből sajnálatosan egyenesen következik az, hogy a tőkésállamok igyekeznek keveset költeni az egészségügyre. Ugyanakkor beengedi a magántőkét az egészségügybe, ily módon kielégítve azok igényeit, akiknek van pénzük. Az ilyen rendszerek mozgósítása, legyen szó háborúról, természeti csapásról vagy járványról, nehézkes.

A kapitalizmus másik elve az individualizmus, leegyszerűsítve, csak az számít, ami az egyénnek jó. Ilyen rendszerben majdnem lehetetlen a közösség érdekeit érvényesíteni az egyén érdekeivel szemben.

Az európai kapitalizmus rendszerbeli gyengéi most visszaütnek. Nehezen születtek meg a rendkívüli intézkedéseket bevezető döntések. Egyes országokban még a rendkívüli irányítószervek létrehozása is gondot okoz. Azonnali cselekvés helyett sok helyütt hatásköri viták vannak.

A többpártrendszerre épülő nyugati országokban szinte lehetetlen volt elkerülni, hogy a járvány elleni harc is belekerüljön a kormány-ellenzék szembenállásba. A magyarországi ellenzék destruktív magatartása ennek elrettentő példáját mutatja.

A nyugati országok hadseregei nem tudtak azonnali segítséget nyújtani a válság leküzdéséhez. Azokban az országokban, ahol nincs kötelező katonai szolgálat és nincsenek tartalékosok sem, szinte lehetetlen a társadalom átfogó mozgósítása.

A nyugati társadalmak erkölcsi válsága, a társadalmakat szétfeszítő viták, a liberalizmus pusztításai együtt eredményezik a társadalmi fegyelem, az összetartás hiányát. Ezek közös eredője a kapitalizmus.

Bízzunk benne, hogy az egészségügyi rendszerünk kibírja az erőpróbát és az egyéni és közös erőfeszítések elegendőek lesznek a túléléshez. De holnap ennél többre van szükség. Olyan társadalomra, amely rólunk, emberekről szól, ami bennünket véd és támogat.

Szólj hozzá!