Mit hozott a tőkés rendszerváltás az egészségügy területén?

Az egészségügy a tőke szempontjából nézve óriási piac. Egyrészt, a piac folyamatos és óriási, hiszen betegek mindig voltak és lesznek, sőt a fejlődéssel a betegek száma is nő. Másrészt, a tőkésállamok jelentős része érdekelt abban, hogy az állampolgárok, azaz a tőkés munkaerő egészségi állapota elfogadható szinten legyen, ezért jelentős állami pénzek, közpénzek mennek az egészségügybe.

Eleinte nem volt se politikai bátorság, se pénz

Az 1990-es rendszerváltás után a tőkés kormányok nem tértek át a teljes piaci alapú egészségügyre. Miért? Egyrészt, az emberek azonnal érezték volna, hogy mit veszítettek a szocializmushoz képest. Másrészt, nem állt rendelkezésre olyan nagyságú hazai tőke, amely képes lett volna megvenni az egészségügyet. A külföldi tőke pedig eleinte más területekre ment.

Azt azonban az első perctől kezdve mindenki felismerte, hogy az egészségügyben óriási pénz van. A kormányok kiépítették azokat az utakat, amelyeken ehhez a pénzhez hozzá lehet jutni. A társadalombiztosítás pénzalapja 1989. január 1-jén – tehát még a Németh-kormány idején – vált le az állami költségvetésről, s ezzel egy időben jött létre a nyugdíj- és egészségbiztosítási ügyeket intéző Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF).

Az Antall-kormány ideológiája az volt, hogy a társadalombiztosítás felett is létre kell hozni a civil kontrollt. 1991-ben az Országgyűlés meg is szavazta a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló törvényt, amely 1993-ban jelölte meg az Egészség-, illetve a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat létrejöttét. A Horn-kormány idején a két intézmény az MSZP-hez kötődő szakszervezeti vezetők kezébe került. A rendszer nem vált be, sőt a vagyon szétherdálásának eszközévé vált. Az első Orbán-kormány 1998-ben megszüntette az önkormányzatokat, és az ügy ismét állami kézbe került.

A privatizáció az egészségügy terén is megindult. A háziorvosok megvehették a praxisukat, így a háziorvosi ellátást gyakorlatilag privatizálták.

Megindult egyes tevékenységek „kiszervezése” az egészségügyi intézményekből. A mosatás, a konyhai ellátás, a takarítás, az őrzés-védelem a legtöbb helyen magáncégekhez került.

A magántőke azonnal megjelent a diagnosztika (CT, laboratóriumok stb.) terén, a művese-állomásoknál, a betegszállításban.

A patikák a gyógyszerellátás mellett rengeteg egyéb terméket, étrendkiegészítőket, alternatív eszközöket stb. kezdtek árulni.

Liberális támadás az egészségügy ellen

Az igazán nagy falathoz, a rendelőkhöz és a kórházakhoz hosszú ideig nem mertek hozzányúlni. 2002-ben Medgyessy Péter vezetésével MSZP-SZDSZ-kormány került hatalomra. Az egészségüggyel kapcsolatos politikát az SZDSZ határozta meg. Az SZDSZ szerint a piac eldönt mindent, ezért a kormányok feladata a piac előtt álló akadályok elhárítása.

Az MSZP-SZDSZ-kormány két dolgot gondolt ki. Egy, bele kell vágni a kórházak és más egészségügyi intézmények privatizációjába. Kettő, be kell vezetni a több betegbiztosítóra épülő biztosítási rendszert.

Az MSZP-SZDSZ-kormány tervbe vette az ingyenes kórházi és közgyógyellátás megszüntetését, a támogatás egységesítését, a gyógyító személyzet közalkalmazotti jogállásának megszüntetését az állami (önkormányzati) tulajdonú intézményekben, a felesleges kórházak bezárását vagy átalakítását.

A kórházprivatizáció jegyében lehetővé tették a magántőke bevonását egyes állami kórházak tevékenységébe. Bevezették a kórházi vizitdíjat, vagyis megindult a fizetett egészségügy megteremtése.

Két népszavazás az egészségügyről

Ezek a lépések a szocializmusból örökölt és az emberek életét segítő rendszer teljes felszámolását jelentették, ráadásul a legkeményebb tőkés eszközökkel. A Munkáspárt az első perctől kezdve ellenezte.

Ez az időszak volt az, amikor a Munkáspárt eddigi történetében a legkonkrétabban és a legeredményesebben vette fel a harcot a kapitalizmus ellen. De ez az időszak jelentette azt is, hogy a Munkáspárt és az MSZP, illetve a liberális erők útjai végleg elváltak.

A Munkáspárt 2004-ben népszavazást kezdeményezett. 2004. december 5-én erre sor is került. Az alábbi kérdésre kellett választ adni: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” A szavazásban részvevők 65,01 százaléka egyetértett. A gond a részvétellel volt. Mivel a választóknak csak 37 százaléka jelent meg, a népszavazás érvénytelen volt. Politikai hatása azonban megvolt. Az MSZP és az SZDSZ nem merte folytatni a kórházak eladását.

Három évvel később a Fidesz-KDNP kezdeményezett népszavazást. Erre 2008. március 8-án került sor. Három kérdés volt. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen kórházi napidíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg-szakellátásért a jelen kérdésben megtartott népszavazást követő év január 1-jétől ne kelljen vizitdíjat fizetni? Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?”

A Munkáspárt a kórházi napidíjban és a vizitdíjban a fizetős egészségügy bevezetésére irányuló lépést látott, ezért függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte a népszavazást, támogatta azt. A Munkáspárt aktivistái több tízezer aláírást gyűjtöttek össze és adtak át a gyűjtést koordináló Liga Szakszervezetnek.

A népszavazáson a választók több mint 50 százaléka részt vett, ami meglepetést okozott. Ezzel politikailag lekerült a napirendről az a kérdés, hogy az állami egészségügyet fizetőssé tegyék.

A Fidesz trükkje

A Fidesz mindig is a kórházak privatizációja és az állami egészségügy fizetőssé tétele ellen volt. A Fidesz ugyanakkor tőkés párt, amely ugyanúgy a tőke érdekeit képviseli, mint bármely más tőkés párt. A Fidesz azonban felismert néhány dolgot. Egyrészt, a 2004-es és a 2008-as népszavazás alapján megértette, hogy nem lehet neki menni az egészségügynek, nem lehet privatizálni, mert ez politikai megrázkódtatáshoz vezetne, és veszélyeztetné a tőkés rendszer stabilitását. Másrészt, rájöttek, hogy a munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatottság miatt 10 millió lakosra csak 3,5 millió járulékfizető jut. Ebből pedig nem lehet egy átfogó, mindenki számára színvonalas ellátást biztosító rendszert működtetni.

A Fidesz ezért más tett. 2011-ben állami irányítás alá vették a kórházakat. Nem növelték, sőt csökkentették az egészségügyi kiadások arányát a GDP-ből. Támogatták a magánklinikák, magánkórházak létrehozását. Ezekkel az intézkedésekkel azokat a betegeket, akik fizetni tudnak, átirányították a magánegészségügybe. Ily módon a tőke profitja nem az állami kórházakban, hanem a magánszektorban keletkezik.

Mit hozott a tőkés rendszerváltás az egészségügyben?

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a tőkés rendszerváltás megváltoztatta az egészségügyi ellátás társadalmi hátterét. Az ember helyett a pénz, a haszon lett minden tevékenység mércéje. Másfél millió munkahely megszűnt, a munkanélküliség állandósult. Az új élethelyzet számos betegség okozójává vált.

Nézzük a legfontosabb változásokat!

  • Megszűnt az egységes állami egészségügyi rendszer. Megindult az egészségügyi szolgáltatások fokozatos privatizációja.

Az alapellátásban megszűnt a közszolgáltatás. Ezt ma háziorvosi praxisjoggal rendelkező egyéni vagy társas vállalkozások (bt. kft.) végzik.

A járóbeteg-szakellátást önkormányzati és állami rendelők végzik. A diagnosztika, egyes különleges ellátások (pl. otthonápolás, művese-kezelés) terén az egyéni és társas vállalkozások (magánklinikák) és az egyházi intézmények vannak jelen.

A fekvőbetegellátás az állami kórházak kezében van, illetve itt is jelen vannak az egyházi és alapítványi magánintézmények.

A mentés állami feladat (OMSZ), de a betegszállítás terén jelen van a magánszektor.

A gyógyszerellátás terén a gyártás hazai és külföldi magáncégek kezében van. A gyógyszertárak egyéni és társas magánvállalkozások.

2012-től a kórházak állami felügyelet alá kerültek.

  • Megszűnt az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás.

Az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás helyett a biztosítási elvű egészségügyet vezették be 1992-től, vagyis: az egészségügyi ellátás nem jár mindenkinek, csak annak, aki fizet.

  • A foglalkoztatottak számának csökkenése csökkentette a társadalombiztosítás bevételeit. Kevesebb dolgozó, kevesebb befizetés, rosszabb egészségügyi ellátás.
  • A mezőgazdaság szétverése megfosztotta a falut, a vidéket közvetlen támaszától, elszegényítette a falut, jelentősen rontotta a vidéki ember élet-és egészségügyi körülményeit.
  • A tőkés rendszerváltás „járulékos” hatásai, közlekedés megdrágulása, a közlekedési szolgáltatások ritkítása.

Szólj hozzá!