2020 május 2

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Ketyeg az óra

Mikor e sorokat olvassuk, már tudni fogjuk, mit jelent a járvány miatt bevezetett korlátozások enyhítése. Bizony már várjuk, akármi is legyen az.

Fegyelmezetten viseltük el a karantént, a korlátozásokat. Elhalasztottuk a rendezvényeinket. Mondanom sem kell, hogy fájó szívvel, hiszen éppen tavaszra esnek a legfontosabbak. Ráadásul olyan ünnepeket kellett kihagyni, amelyeket rajtunk kívül kevesen ünnepelnek. Bár ki tudja, ha a hatalom nem ragaszkodna szinte már kóros dühhel a szocialista múlt lábbal tiprásához, biztos sok ember szívesen emlékezne a felszabadulás tavaszára.

A párt vezetése videokonferenciákra váltott a hétfői ülésekről. Beletanultunk valamibe, amit nem csináltunk, és megértettük, hogy mi is tudjuk csinálni. Új módszer, amit nem szabad eldobnunk a jövőben sem.

Megtanultuk felvenni a telefont, és rákérdezni elvtársainkra: hogy vagytok? Miben segíthetünk? Sok helyütt eddig is ezt tettük, de messze nem mindig és nem mindenütt. A párt tagjai a mi elvtársaink, a párt támogatói a mi követőink. Akkor maradnak velünk, ha értik és tudják támogatni a párt politikáját.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy e téren minden ellenünk hat. A média, az iskola, a pártok mást mondanak, mást sugallanak, mint amit mi vallunk és hirdetünk. Bármilyen harcban is állnak egymással, bárhogy is utálják egymást, mindannyian a kapitalizmust, a pénz uralmát védik. Védik a szocializmus sikeres évtizedeivel szemben, védik a mai szocialista országokkal szemben és védik velünk szemben.

A karanténba zárva sok idő volt a tőkés médiát nézni és hallgatni. És sokan hallgatták és nézték is, a mieink közül is. Persze, érthető. A Szabadság hetente egyszer jelenik meg. Az interneten ugyan frissebbek vagyunk, mint sok más párt, de tagságunk többsége nem fér hozzá az internethez. Ki nem tud, ki nem akar, ki mindkettő.

A tőkés propaganda pedig beszivárog a tudatunkba, előbb kételyeket ébreszt mindazzal szemben, amit a Munkáspárt hirdet, majd szembe is fordít vele. Nehéz védekezni. Kinek higgyek a teszt ügyben? A kormánynak, amely azt mondja, hogy értelmetlen mindenkit tesztelni, vagy az ellenzéknek, amely szerint mindenkit tesztelni kell? Kinek van igaza a korlátozások ügyében? A kormánynak, amely szerint időben és arányosan hoztak döntéseket, vagy az ellenzéknek, amely szerint a kormány mindenben késett?

A Munkáspárt álláspontja egyértelmű volt. A járvány ellen küzdeni csak a kormány tud, ha tetszik ez, ha nem. Az ő kötelességük, az ő felelősségük. A járvány nem különbözik a háborútól. És háborúban nem lehet stratégiát és parancsnokot váltani. Véleményt formálni igen, de gáncsoskodni nem!

Ugyanakkor megmondtuk, hogy osztályharcos szemmel, mondhatni balszemmel fogjuk nézni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a gazdasági következmények ellen hoz. Ezt is tettük! Tőkés kormányról lévén szó, nem kétséges, hogy így vagy úgy, de a dolgozókkal fogják a válság leküzdését megfizettetni. Ez még akkor is igaz, ha a mostani kormány számos intézkedésével enyhíti a kisemberekre nehezedő nyomást. De nem önzetlen szeretetből, hanem azért, hogy elkerüljék a társadalmi konfliktusokat, amelyek egy olyan országban, ahol harminc éve még népköztársaság volt, komoly fejtörést okoznának a tőkének. Sőt, ha a nemzetközi helyzet rosszabbra fordulna, akár veszélybe is sodorhatná a tőke uralmát.

Nem mindenki értette ezt a politikát. Akit sérelem ért a karantén során, akinek, mondjuk, hazaküldték a hozzátartozóját a kórházból, az nyilván nyitott volt a liberális ellenzék propagandájára. De, akit nem ért sérelem, csak egyszerűen már unja a bezártságot és főleg az összezártságot, annak elege van a kormánypropaganda tényleg unalmas, szájbarágó stílusából, és jogosan mondja, hogy nem kér belőlük. A liberális ellenzéknek sok részletkérdésben akár igaza is lehet, de a fő kérdésben nincs. Járvány, háború idején nem hatalmi csatározásokat kell folytatni, hanem a betegséget legyőzni!

A mi politikánk nagyon régen abból indul ki, hogy nincs jó tőkés kormány és rossz tőkés kormány. Tőkés kormány van! Orbán kormánya is tőkés, és akárki is volt előtte, vagy jönne utána, az is tőkés lenne. Ez nehéz kérdés, és pártunknak újra és újra meg kell válaszolnia.

A dolgozó embereket, a népet mindkét tőkéscsoport igyekszik a maga irányába téríteni. „Minden magyar felelős minden magyarért” – ismételgeti a Fidesz, és igyekszik feledtetni azt a tényt, hogy vannak milliárdos magyarok és vannak magyarok, akik éppen most élik fel a tartalékjaikat. A liberálisok Orbán-diktatúrájáról hadoválnak, és a társadalmat igyekeznek fellázítani, miközben egész egyszerűen a hatalomhoz, a zsírosbödönhöz akarnak közel jutni.

A Munkáspárt egyik úton sem mehet. A mi utunk egy: legyőzni a kapitalizmust, megszüntetni a pénz uralmát. Sokan nem értenek bennünket? Nem baj! Nekünk akkor is az igazat kell mondanunk! Úgy, ahogyan harminc év alatt egyszer sem csaptuk be az embereket. És sajnos, minden rossz, amit a kapitalizmusról mondtunk, beigazolódott. Nem tudni, hogy mikor, de jön a pillanat, amikor az emberek már érteni fogják az igazunkat és mellénk állnak. Nekünk ezért nem szabad az utunkról letérni és ezért kell folytatni újult erővel, hittel és lendülettel a járvány után is.

Az idő nekünk dolgozik.
Ketyeg az óra!

Boldog anyák napját!

„Rád gondolok, kávédra, könnyeidre”

Május első vasárnapján, 3-án az édesanyákat köszöntjük, és természetesen a nagymamákat, a dédnagymamákat is. A mostani ünnep szokatlan. A járvány miatti vészhelyzet, a karantén miatt nem mindenki találkozhat szeretteivel, talán még a virággal is óvatosan kell bánni. De senki sem foszthat meg bennünket az ünneptől, s attól, hogy e napon rájuk gondoljunk.

Az anyák napja életünk szerves része lett. Amerikában találták ki, de jó, hogy Európa is átvette. Magyarországon először 1925. március 8-án – a nemzetközi nőnapon – rendezte meg Kőbányán, a MÁVAG művelődési házában a Simor (ma Vajda Péter) utcai iskola ifjúsági vöröskeresztes csoportja.

1928-ban gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter „a családi élet egészséges alapjának fejlesztése és az egyes családtagok közötti egyetértés érdekében” elrendelte az anyák napja megünneplését. Egy minisztériumi jelentés szerint „az 1930/31. tanév folyamán az ország valamennyi elemi népiskolájában megtartották az »Anyák napja« iskolai ünnepélyt az iskolai helyihatóságok, a szülők és a társadalom széles rétegeinek részvétele mellett.

A beérkezett jelentések egyértelműen megállapították, hogy az »Anyák napja« olyan intézménynek bizonyult, amely erkölcsnemesítő hatása mellett különösen alkalmas arra, hogy az iskola és a szülői ház közötti kapcsolatot a nevelés és oktatás eredményesebbé tétele érdekében szorosabbra fűzze.”

Az anyák napja, mint ünnep megmaradt a szocializmus évtizedei alatt is. Bővült szociális tartalma. A gyermekek, a család tisztelete mellett a szocialista társadalom gondoskodását és szeretetét is hivatott volt kifejezni.
A Munkáspárt minden évben kifejezi megbecsülését és tiszteletét az édesanyáknak, nagymamáknak. A május elsejei ünnepségeink sohasem múltak el anélkül, hogy ne adtunk volna virágot az édesanyáknak, ne köszöntük volna meg fáradozásukat és szeretetüket.

Kedves Édesanyák,
Nagymamák,
Dédnagymamák!

Fogadják el e pár szál orgonát szeretetünk jeléül és Kosztolányi Dezső szép versét! Boldog anyák napját!

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ANYA

Megláncoltál megint a karjaiddal,
anyám, anyám.
Reám raktad a gyöngeséged mázsás
bilincseit.
Most hordalak fájó lelkemben téged,
amint te hordtál.
Rád gondolok, kávédra, könnyeidre,
özvegyi fődre.
Veszekszem én veled és gondjaiddal,
foggal-körömmel.
Ha vidáman ballagnék egymagamban,
mellettem lépkedsz.
Első nő rég-elvesztett édenemből,
Éva leánya.
Gyötörsz te is, áldott s én mint gavallér,
sírva szeretlek.

Munkáspárti édesanyák, nagymamák, dédnagymamák

Intézményesített történelemhamisítás

A 2010-ben kormányra került Fidesz ideológiája három pillérre épül: nacionalizmus, kereszténység, antikommunizmus. A Fidesz alapítói a szocializmus utolsó időszakának egyetemistái közül kerültek ki. Mozgalmuk önazonosságát a szocializmus elutasításában találták meg.

A Fidesz hatalomra jutva politikáját is az ideológiáját fenti három tételére építette, beleértve a kommunista-ellenességet is. A Fidesz vezetői úgy értékelték, hogy a magyar kapitalizmus még fiatal, számos problémával is küzd, s még élnek azok a nemzedékek, amelyek tanúi voltak a szocializmusnak. Nyugat-Európa társadalmai nem ismerik közvetlenül a szocializmust, ezért ott kicsi a valószínűsége annak, hogy a kapitalizmus léte veszélybe kerül. De Magyarországon és a korábbi európai szocialista országokban ez a veszély nagyon is valós.

Ebben megerősítették őket a 2008-as világválság következményei. Akkor Görögországban, Portugáliában és másutt százezrek mentek az utcára, és léptek fel nem csak a kormányok, de általában a kapitalizmus ellen. A Fidesz vezetése célul tűzte ki, hogy „Magyarországból nem lesz Görögország”, megakadályozzák, hogy a magyarországi nehézségek, az akkori tömeges elégedetlenség megingassa a kapitalizmust Magyarországon. Ennek érdekében a Fidesz kormánya három irányban cselekedett. Egyrészt, elkezdtek adni az embereknek. Senkinek sem annyit, amennyi kell, de eleget ahhoz, hogy az emberek ne menjenek az utcára. Másodszor, megszigorították a sztrájktörvényt, majdnem lehetetlenné téve tömeges sztrájkok kialakítását. Harmadszor, teljes erővel hozzáláttak az emberek tudatának manipulálásához.

A Fidesz ezért elhatározta, hogy kitépi azokat a gyökereket, amelyek a mai társadalmat a szocializmus időszakához kötik. Ennek alapján születtek jogi intézkedések, többek között az új alaptörvény elfogadása, a korábbi rendszerhez kötődő elnevezések használatának tilalma és sok más. Az antikommunizmus szellemében alakították át az oktatási rendszert, és ez vezérli a médiát is.

A Fidesz jelentős újítása volt, hogy kialakított egy új intézményrendszert, amely már nem propaganda szinten, hanem úgymond tudományos szinten dolgozza fel a szocializmus évtizedeit. Úgy is mondhatjuk, hogy a tudomány erőit, az állam pénzügyi eszközeit az antikommunista ideológia szolgálatába állította. A jelentős számú kutató megnyerése, a széles anyagi bázis, a magas fokú hivatalos elismertség a fiatalok szemében hitelessé teszi ezt a munkát, és azt a látszatot kelti, hogy a társadalom most végre megtudja az igazságot a szocializmusról. A valóságban állami eszközökkel, magas technikai színvonalon folyik a történelemhamisítás, a múlt tudatos felszámolása, az emberek manipulálása.

Ennek részeként 2013-ban hozták létre a Nemzeti Emlékezet Bizottságát. Elnökét és két tagját az Országgyűlés választja meg kétharmados többséggel, egy-egy tagot a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az igazságügy-miniszter nevez ki. Megbízatásuk kilenc évre szól, és egyszer megújítható. Tag csak az lehet, aki 1972. február 14-e után született, azaz a III/III-as alosztály megszüntetését követően lett nagykorú.

Az elnök államtitkári, a tagok helyettes államtitkári fizetést kapnak. A bizottság tényállításai bíróságon nem támadhatók, tagjai nem felelősségre vonhatók az általuk közölt tény vagy vélemény miatt. Ennek az intézmények elnöke, államtitkári fizetéssel Földváryné Kiss Réka.

Földváryné Kiss Réka, államtitkári fizetéssel.

Megkésett reagálás!

Szeretek olvasni. Módszeresen elolvasok az első szótól az utolsóig mindent, ami a kezembe kerül. Könyv, újság – mindegy, csak betű legyen. Vannak időszakok, amikor a kort tükröző igénytelenségek, hazugságok, az álhírek sokasága sokkoló hatással van rám és akkor kihagyok. A múlt héten szinte semmit nem olvastam, kikapcsoltam a világot. Elmaradtam egy csomó olvasnivalóval, amit most pótolok.

Így került a kezembe, sajnos nagyon későn, a Mandiner április 4-éről szóló riportja (mandiner.hu/cikk/20200416_a_szovjet_megszallas_es_aprilis_4)
Szilvay Gergely Földváryné Kiss Rékát, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökét faggatta ez alkalomból. A NEB elnökének véleménye, kinyilatkoztatásai túlmentek minden határon. Ezekre reagálok, mivel állításai hazugok, folyamatosan meghamisítják a történelmet.

Az újságíró arról faggatta az elnök asszonyt, hogy – idézem – „egységes-e már a felszabadításnak nevezett szovjet megszállás megítélése történészkörökben”.
Válasz: „a németek a Vörös Hadsereg általi kiűzését a létében fenyegetett zsidóság és a többi üldözött magától értetődően megszabadulásként élte meg (…) a magyar társadalom tömegei számára (…) egyéni és kollektív traumák sorát hozta magával.”
Mit is jelentenek ezek a mondatok? A zsidók, a cigányok, a kommunisták, illetve a fennálló renddel szemben állók, akik harcoltak a fasizmus ellen, felszabadulásként élték meg a felszabadítást. Mindenki másra, a társadalom nagyobbik felére nem jelentett veszélyt a fasizmus. Ők azt gondolták, hogy inkább a német megszállás, a háború, mint a szovjet csapatok? Embertelen, szélsőséges, szégyellni való gondolatok!

Az interjú folytatódik: „a német megszállást követően az ország egy pillanatra sem nyerte vissza szuverenitását” – mondja az elnök asszony. Ez is hazugság. 1945-ben a választásokat a Kisgazdapárt nyerte, nem a kommunisták. Legfeljebb 1947-től lehet téma a szuverenitás. Meg ma! Ha ez annyira fájt az akkori elitnek, akkor az 1990-es rendszerváltás után miért nem küzdöttek az „elvesztett” szuverenitásunk visszaállításáért, egy semleges, független Magyarország megteremtéséért? Helyette azonnal beléptünk a NATO-ba, majd az EU-ba és azóta is folyamatosan küzdünk „megmaradt” nemzeti érdekeinkért, nemzeti szuverenitásunkért. A gyeplő ma szorosabbra van fogva, mint a rendszerváltás előtt volt, csak nyugatról. Valószínű, hogy ez sem marad így sokáig. A globális világ ezt a keveset is el fogja venni.

De idézem tovább az elnök asszony szavait „a Szovjetunió a megszállás első percétől fogva tervszerű, lopakodó gazdasági gyarmatosítást hajtott végre.” Megáll az eszem, valamiről biztosan nem tudok! Volt valamink, ami nagyon kellet a szovjeteknek, hogy gazdaságilag gyarmatosítani akartak minket? Nyersanyagok, gyémánt, arany, ezüst, olaj, földgáz az biztos nem kellett, mert az a szovjeteknek volt és van ma is bőven.

Magyarország akkor egy elmaradott, a nyugati tőkés világ által megcsonkított mezőgazdasági ország volt, hatalmas háborús károkkal. Akkor mi kellett a gazdaságból? A piac, a munkaerő? Ugye a felvetés is képtelenség. A KGST-ben tisztességes cserekereskedelmet folytattunk, mindenki azt adta, amije volt és azt csinálta, amire képes volt, amihez értett. És jól emlékszem, mert megéltem, hogy a Szovjetuniónak nyersanyagokért (olaj, gáz, alumínium) cserében ujjatlan karton nyáriruhát meg szabolcsi almát adtunk. Próbáljuk ezt ma megtenni!

Amiről az elnök asszony beszél, a teljes gyarmatosítás, az éppen a rendszerváltás óta valósul meg. Az állami vállatok, a teljes kereskedelem nyugati tőkés kezekbe kerültek. Megszerezték piacainkat, felszámolták a magyar ipart, a magyar mezőgazdaságot, bérrabszolgákká tettek bennünket. Na ez volt a teljes és totális gazdasági gyarmatosítás! Nyugati „barátaink” maximálisan kizsákmányoltak és kizsákmányolnak minket.

De nézzük tovább az interjút! „Valóban földreform volt-e a földosztás, amelyet Nagy Imre vezényelt le?” – teszi fel önmagának a kérdést a NEB elnöke. És válaszol is önmagának: „az 1945-ben végrehajtott földosztás (…) életképtelen birtokhálózatot hozott létre (…) a földosztás ahogy megvalósult, valójában a kommunista párt hatalmi érdekeit szolgálta” – mondja az elnök asszony.

A földosztás földreform volt a javából. A kommunisták a magyar paraszt több száz éves álmát teljesítették azzal, hogy a földet elvették a földbirtokosoktól és felosztották azok között, akik azt megművelik. Egy álom vált valósággá. Ez nem mondható el a rendszerváltást követő kárpótlásról, amelyik szintén millió darabra szabdalta a magyar termőföldet, de nem egy álom megvalósulásáért, hanem politikai bosszúból, a kapitalizmus anyagi eszközeinek megteremtéséért. Városi lakosok, földet soha nem művelő személyek jutottak földhöz, akiknek ez csak pénzügyi bevételt jelentett, és nem is keveset.

A végén a slusszpoén. Az újságíró fölteszi utolsó kérdését: „Itthon a közgondolkodásban helyén van április negyedike?” Az elnök asszony válasza: „Szerintem akkor van helyén április 4., ha elfelejtjük a dátumot.”

Üzenjük neki: Nem felejtjük.

Tudom, hogy a történelmet a hatalmon lévők írják, meg az őket kiszolgáló történészek.
Karacs Magdi

Új világot alkotunk

Boldog május elsejét!

Munkáspárti felvonulás

Május elseje legszebb ünnepeink egyike. A munkára emlékeztet, melyre mindannyiunknak szüksége van. A munkásra, a dolgozóra emlékeztet, közös sorsunkra.

Felidézi a régmúlt történetét, a világ dolgozóinak harcát a nyolcórás munkaidőért. Eszünkbe juttatja, hogy ma is kapitalizmus van, és ha jobb életet akarunk, tennünk kell a tőke, a pénz uralma ellen.

Május elsejét utálják a tőkések. A munka ünnepe, a szolidaritás napja, a munkásosztály nemzetközi összefogásának napja – csupa riasztó dolog. Felvonulás, tüntetés, osztályharc, még mit nem!

Munkáspárti majális a városligetben

A rendszerváltók is utálták május elsejét, de betiltani nem lehetett. Éppen ezért kitalálták, hogy szépen ki kell herélni május elsejét. Ne tüntetni menjen a dolgozó, hanem mondjuk, szórakozni, a családdal piknikezni! Ne a munkásszolidaritáson járjon az esze, hanem a bulin! Ehhez persze visszafelé is át kellett mosni az emberek agyát, és elhitetni velük, hogy május elseje a szocializmusban csak a sört és a virslit jelentette.

Sör és virsli tényleg volt. De volt munkás-paraszthatalom. A parlamentben munkások, parasztok, dolgozók ültek. Ők döntöttek arról, hogy mire menjen az ország pénze. Volt munka, s nem külföldön, hanem itthon, és nem közmunka, hanem rendes munka. Volt biztonság. A fizetésből nem lehetett palotát építeni, de tellett belőle kocsira, hétvégi házra, a gyerek iskoláztatására. És május elsején azért mentünk felvonulni, mert tudtuk, hogy mindez a miénk, és mindez jó.

Munkáspárti majális a városligetben

Harminc éve mindez nincs. Harminc éve sokan hitték, hogy a kapitalizmus jó lesz. Lehet vállalkozni és meggazdagodni, Európa részei leszünk és úgy élünk majd, mint az osztrákok. Demokrácia is lesz, sajtószabadság, lehet majd tüntetni, kiabálni.

Harminc év elteltével tudjuk, hogy ez nem igaz. Sokan fogtak vállalkozásba, de csak keveseknek sikerült. Sokan hittek a gazdagodásban, de kevesen lettek milliárdosok. A gazdag Európa megvette a piacainkat kilóra. Nem keresünk annyit ma sem, mint az osztrákok. Demokrácia címén népbutítás, manipuláció, cirkusz folyik, a valóságban nem mi döntünk, hanem a tőkések.

Most már tudjuk, hogy a kapitalizmusban nem építhetünk magunknak külön bejáratú oázist. Nem várhatjuk, hogy a tőkés csináljon jobb életet, még akkor sem, ha minden tőkés párt minden választáson ezt ígéri. Tetszik, nem tetszik, de a Fidesz, az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és a többiek nem abban versengenek, hogy melyik szeret bennünket jobban. Egyik se szeret. Mindegyik csak önmagát, rokonait, barátait és üzletfeleit szereti. Mindegyiknek csak a szavazatunk kell, hogy utána újabb négy éven át kizsigereljen, kizsákmányoljon bennünket.

Van megoldás? Van! De csak egy van. Ha megértjük, hogy mi dolgozók vagyunk, és nem milliomosok.

Ha megértjük, hogy a dolgozók csak együtt érhetnek el sikert. Ha belépünk a szakszervezetbe. Ha harcolunk a jogainkért. Ha szolidárisak vagyunk a többiekkel.

Ha nem arra várunk, hogy valaki csinál nekünk egy jobb világot, hanem mi vesszük sorsunkat a kezünkbe. Mi teremthetünk jobb életet! Mi alkothatunk új világot.

Boldog május elsejét!

Jó minőségű magyar terméket akarunk!

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) felszólítja a kiskereskedelmi áruházláncokat: ne tegyék tönkre a magyar élelmiszeripart azzal, hogy az importárukat favorizálják a napi bevétel-maximalizálásuk érdekében. Részesítsék előnyben a magyar termékeket – különben a NAK korlátozást kezdeményez a 15 óra utáni piaci előnyük megszüntetésére. Ez jól hangzik, de aligha elég. A Munkáspárt 30 éve hangoztatja, hogy az élelmiszer-kereskedelmet nem szabad teljesen átengedni a külföldi cégeknek. A külföldiek nem a magyar termékekben érdekeltek, hanem abban, hogy a legolcsóbb termékeket vetessék meg velünk, és így a profitjuk a lehető legnagyobb legyen. A legolcsóbb gyakran a legrosszabbat is jelenti. A Munkáspárt azt akarja, hogy itthon termeljünk meg mindent, ami megtermelhető.

A mezőgazdaság lehet a mentőövünk

A mezőgazdaság fejlesztése lehet az egyik menekülési út a válságból. A koronavírus-járvány bizonyította, hogy önellátásra kell berendezkedni, azaz itt termelni meg mindent, amit meg lehet. A Munkáspárt három évtizede következetesen követeli a magyar mezőgazdaság védelmét. Az agrárium adhat munkát, megélhetést a nehéz helyzetbe került ágazatok korábbi munkavállalóinak. A közfoglalkoztatottak bevonása is megoldás lehet a kieső munkavállalók miatt esetlegesen fellépő munkaerő-hiány kezelésére. A külföldről visszatérő magyar szakemberek is megtalálhatják számításaikat a hazai munkaerő-piacon. A Munkáspárt programja: támaszkodjunk a mezőgazdaságra, a mezőgazdaság legyen mentőövünk!

Popa György: a legjobb politika az egyéni példamutatás

„Barátaival és a helyi román önkormányzat tagjaival együtt a napokban új, fémből készült keresztet állított az ottani szertartásokhoz a magyarcsanádi Popa György a helyi román ortodox temetőben. A jómódú gazdálkodó amúgy képviselő, a Munkáspárt tagja, és gyakran jótékonykodik a faluban.” – adta hírül a delmagyar.hu. (https://www.delmagyar.hu) Popa György (a képen balról a második) a Munkáspárt megbecsült tagja, aki vállalkozóként, önkormányzati képviselőként, közéleti emberként mindig is sokat tett az emberekért. Popa György vallja és a gyakorlatban is bizonyítja: „a legjobb politika az egyéni példamutatás”

A Munkáspárt nem hagyja szó nélkül

A Munkáspárt baloldali, nemzeti, ellenzéki párt. Baloldaliak vagyunk, mert a munkásnak, a dolgozónak, a népnek akarunk jobb életet. Nemzeti párt vagyunk, mert a magyar nép, a nemzet javát akarjuk. Ellenzéki párt vagyunk, hiszen nem vagyunk hatalmon, de főleg azért, mert mi nem csak a tőkés kormány, de a tőkés rendszer ellenzéke is vagyunk. Ez megkülönbözteti a Munkáspártot minden más ellenzéki párttól. Nem elég a tőkés kormányokat leváltani, a tőkés rendszert kell leváltani. A Munkáspárt az elmúlt héten több kérdésben mondta el véleményét.