Menü Bezárás

A koronavírus és a kapitalizmus

Legutóbbi számunkban a koronavírus és a kapitalizmus közötti összefüggéseket illetően két kérdést tettünk fel. Képes-e a kapitalizmus most megvédeni bennünket a betegségtől? Milyen változásokat fog tenni a tőke annak érdekében, hogy a jövőben is fenntartsa a hatalmát?

Az első kérdésre megtaláltuk a választ. A tőkés rendszer intézményei nem voltak képesek megakadályozni a világjárványt. A tőkés országok kormányai és a tőkésvilág közös intézményei, mindenekelőtt az EU és a NATO, a járvánnyal felvették ugyan a harcot, de sok esetben késve reagáltak. Láttuk azt is, hogy az egészségügyi rendszerek nem úgy működtek, ahogyan az elvárható lenne. A kapitalizmus működésének lényege ugyanis a profit. Ebből sajnálatosan egyenesen következik az, hogy a tőkésállamok igyekeznek keveset költeni az egészségügyre.

Tömeges munkanélküliség

A koronavírus járvány okozta gazdasági hatások egyik napról a másikra érezhetők. A fogyasztók, munkavállalók és munkaadók tömegei egyszerre kerültek karanténba, mert a fő cél a járvány terjedésének megakadályozása. Ez azonnal csökkentette a fogyasztást, gondoljunk csak a szolgáltatási szektorokra – az éttermektől a hoteleken át a légi közlekedésre – és a leállított termelőkapacitásokat a beszállítási láncok megtörése miatt. Ennek azonnali volt a hatása a munkanélküliségre.

Nézzük azokat a következményeket, amelyek már ma is láthatóak! Mindenütt várható a gazdaság visszaesése. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke szerint az eurózónában a GDP 2 és 10 százaléka közötti lehet majd a gazdasági visszaesés. A Bloomberg előrejelzése is óriási – egyes uniós országokban akár a GDP 6 százalékát is meghaladó – visszaeséssel számol, különösen a kelet-közép-európai térségben.

A munkanélküliség már is mindenütt megjelent. A McKinsey & Co. becslése szerint az EU országaiban a munkanélküliség 2020-ban megduplázódik, elérve a 7,6 százalékot. 2021-ben pedig tovább nőhet 11,2 százalékra.

Az USA-ban a munkanélküliség februárban 3,5 százalékos volt, most viszont már 18-20 százalék között van, és elérheti a 30 százalékot is. Törökországban 40 százalékos munkanélküliségről beszélnek.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint az év végére 25 millió ember lesz munka nélkül. A dolgozó emberek jövedelmei drasztikus mértékben csökkennek, a világon mintegy 3-4 trillió dollárt veszítenek el. A válság társadalmi következményei meghaladhatják az 1929-30-as világválság következményeit.

Magyarországon márciusban 281 ezerre nőtt az álláskeresők száma Magyarországon. A februári adathoz képest ez 17 ezer fős növekedést jelent, vagyis a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásai azonnal érzékelhetők voltak. Egyes adatok szerint naponta négyezer ember veszíti el a munkáját. A GKI szerint 10 százalékra is felkúszhat a munkanélküliség, ha nem segít a kormány.

A legnagyobb mértékben az alacsony végzettségűek veszítették el az állásukat, mintegy 9000-rel nőtt az esetükben a munkanélküliek tábora, felsőfokú végzettségűek közül viszont alig váltak munkanélkülivé. A Portfolio szerint az ágazatok szerinti munkanélküliekre vonatkozó adatok egyelőre nem elérhetőek, ahogy az sem, hogy hányan vannak a tartósan és nem tartósan munkanélküliek.

A tőke számára a munkanélküliség kritikus kérdés. A munkanélküliség azt jelenti, hogy csökken a belső fogyasztás, hiszen fizetés nélkül az emberek nem vásárolnak. A gazdaság fellendítéséhez pedig a fogyasztás növelése kell.

A munkanélküliség azt is jelenti, hogy a tőkésállamra újabb terhek nehezednek, mivel a munkanélküliek ellátása, támogatása a tőkésállam feladata. Az államok most általában kiköltekeznek, mivel a vírus elleni védekezés nagyon sokba kerül, a kormányok mindenütt deficites költségvetést terveznek.

A munkanélküliség a társadalmi elégedetlenség forrása is. Normális viszonyok között a társadalmi elégedetlenséget a tőkésállamok kezelni képesek. De most új helyzet van. Az egészségügyi rendszerek összeomlása, a sok halálos áldozat, az EU és más szervezetek érzéketlensége kiélezte a tömegek és a tőke közötti viszonyt. A tőkés kormányok tudják, hogy a tömeges munkanélküliség ebben a helyzetben óriásira növelheti a társadalmi feszültséget.

A tőkésállam beavatkozik

A kapitalizmus történelmi tapasztalata az, hogy válság esetén a tőkésállamnak kell beavatkoznia a társadalmi válság, egy esetleges forradalom elkerülése érdekében. A tőkésállam képes mobilizálni az ország erőforrásait és megtenni azt, amit a tőkések külön-külön nem tudnak megtenni.

A mostani válság sajátossága, hogy a tőkés kormányok szinte azonnal léptek, és különböző válságkezelő programokat léptettek életbe.

Az Orbán-kormány öt fő pontból álló akciótervében a következő években 9200 milliárd forintot tesz a gazdaságba. A miniszterelnök hangsúlyozta: a gazdaság élénkítésére szánt forrás nem lehet felelőtlen vállalás, fontos a stabilitás. Céljuk, hogy a költségvetési hiány ne érje el a 3 százalékot.

A kormányprogram alapján a munkák leállásának idejére a munkabért az állam 3 hónapig 70 százalékban átvállalja. Csökkennek az adminisztrációs és az adóterhek. A szociális hozzájárulási adó 2 százalékponttal csökken júliustól. Az adóbevallási határidő szeptember 30-ra tolódik, az Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszerben bevezetik a biztosíték alóli mentességet. Felgyorsítják az áfavisszaigényléseket, ami normál adózók esetében 75 napról 30 napra, megbízható adózóknál 30 napról 20 napra csökken.

Különleges fizetési könnyítések, részletfizetési, fizetéshalasztási és adómérséklési lehetőségek lépnek életbe, a nyomtatványok egyszerűsödnek. A veszélyhelyzeti időszak mulasztásai miatt az adózói minősítésben az adózókat nem érheti hátrány. A fizetés nélküli szabadságra küldött munkavállalók biztosítási jogviszonya nem szűnik meg.

A tőkésállam azonban döntően a tőke érdekében cselekszik. Erre a körülményre a Magyar Szakszervezeti Szövetség szervezetei is rájöttek, amelyek szerint a kormány a munkavállalók tömegeit játssza át a munkáltatók kezére azzal, hogy határozatban legalizálja számukra a 24 hónapos munkaidőkeret szabad elrendelését.

A szakszervezetek bírálták a támogatás mértékét, javasolták, hogy az eredeti bejelentésnek megfelelő 70%-os támogatás a teljes bérköltségekre vonatkozzon, emellett 50% feletti munkaterhelés vesztést elszenvedő cégek is fordulhassanak támogatásért, javasolták a határ felemelését is. Továbbra is javasolták a keresőképtelenség fogalmának a kiterjesztését a gyermekfelügyeletet ellátó szülők esetére.

Az ezekkel kapcsolatos viták a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának ülésein folynak. A testület április 20-i ülésén a kormány több kérdésben engedményt tett. A Liga Szakszervezet közlése szerint „a munkaadói oldal megköszönte a javaslataik befogadását és azok rendeletbe építését. Javasolták a képzésekre vonatkozó egyéni képzési terv esetében a kötelezés helyett a lehetőség megteremtését csupán, valamint a támogatási kérelmek elbírálási határidejének lerövidítését. Kérték továbbá a munkaadók a 65 év feletti korosztály rendelkezésére álló 09.00-12.00 közötti vásárlási időintervallum lerövidítését a vásárlási szokások alapján. Válaszában a kormányzati oldal jelezte, hogy a kérdést az Operatív Törzs tárgyalni fogja.”

A szakszervezetek más kérdésekben is hallatják a hangjukat. 2020. április 14-én öt szakszervezeti konföderáció közös levelet írt az Országgyűlés elnökének a közalkalmazotti jogállást megszüntető törvénytervezetet elutasítva. „Ez az eljárási mód és törekvés indokolatlan, különösen most, a koronavírus-járvány idején, amikor a szakszervezeti és társadalmi cselekvőképesség korlátozott” – írták levelükben a konföderációk.

Jelenleg itt tart a magyarországi osztályharc. A szakszervezetek nem nyúltak más eszközökhöz. Legalábbis egyelőre nem.

Lép az EU is

Április 1-én az EU bejelentette, hogy 100 milliárd eurós támogatást ad a munkanélküliek problémájának kezelésére. Az Európai Bizottság hivatalosan már engedélyezte a Stabilitási és Növekedési Paktum és az állami támogatások keretrendszereinek a rugalmas használatát.

Politikai értelemben ezzel a kormányok, ha burkoltan is, de szabad kezet kaptak a vészhelyzet elleni fiskális fellépésben, illetve az uniós versenyjog kreatív értelmezéséhez. Ezzel a Bizottságnak engednie kell az euróválság kezelésekor meghozott és az utóbbi években zsinórmértékül szolgált szigorú költségvetési szabályokból. Mindez a válság elültével ismét kiélezheti az azok mentén kialakult észak–déli ellentétet, amelynek egy új dimenziót adhat, hogy az új koronavírus által legsúlyosabban érintett országok éppen a dél-európaiak.

Kijárási korlátozástól a szabadságig messze az út

Néhány európai országban már kinyilvánították, hogy a járvány elérte a „csúcsot” és megindult a korlátozó intézkedések leépítése. Magyarországon a kormány május 3-a körül véli a „csúcs” elérését és utána tervez enyhítéseket. Akárhogyan is legyen, még sok idő fog eltelni addig, amíg minden visszaáll a békeidőkre.

A tőkés kormányok mindenütt két körülményt mérlegelnek. A járványt korlátok között kell tartani, nem szabad megengedni, hogy felrobbanjon az egészségügy, tömeges elégedetlenség törjön ki, mivel ez már a tőkés rendszer stabilitását veszélyeztetné. Ezért a tőkés kormányok mindenütt bevezettek korlátozásokat.

A másik oldalon nyomja őket a gazdaság. A leállt üzemek, az üres szállodák, a földön álló repülőgépek a tőke profitját csökkentik, munkanélküliséget idéznek elő. Ezért sürgetik a korlátozások megszüntetését annak érdekében, hogy a gazdasági következmények ne vezessenek kezelhetetlen következményekhez.

Vélemény, hozzászólás?