Olvasgassunk Lenint, megéri!

Szoktak Lenint olvasni? Nyilván nem! Honnan is vennének Lenin írásokat, hiszen nem árulnak sehol sem. Minek Lenint olvasni? Nos, erre könnyebb a válasz: segít eligazodni a mában!

Tegyünk egy próbát! Tegyünk egy kirándulást Lenin írásaiba! Önöknek nem kell sehova sem menni, csak figyeljenek egy kicsit!

Kommunizmus vagy szocializmus?

Mi volt 1989 előtt? Kommunizmus vagy szocializmus? Van-e a kettő között különbség? A fideszesek szerint kommunizmus volt, ami rengeteg rosszat csinált, tehát minden kommunizmus rossz.

Mit mond Lenin?

  • „A kapitalizmusból az emberiség közvetlenül csak a szocializmusba mehet át, vagyis olyan rendszerbe, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak és a termékeket az egyesek munkateljesítménye szerint osztják el.
  • A szocializmusnak elkerülhetetlenül át kell nőnie fokozatosan a kommunizmusba, melynek zászlaján ez áll: „mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.”

Tehát 1989 előtt nem volt kommunizmus, és egyáltalán sehol sem volt még kommunizmus.

Kapitalizmus fejlettség, szocializmus elmaradottság?

Az iskolában ma ezt tanítják. A szocializmusban lemaradtunk, de bezzeg most, a kapitalizmusban minden jó lesz, és viharos gyorsasággal fogunk fejlődni.

Lenin mindig és mindenütt azt hangoztatta, hogy a szocializmus ugyan elmaradott és szegény országban győzött, de a szocializmus nem egyenlő az elmaradottsággal és szegénységgel. Sőt, a szocializmus akkor marad meg, ha többet produkál a gazdaságban, mint a kapitalizmus.

Nézzük csak Lenint!

  • „a szocializmus megköveteli, hogy tudatosan és tömegesen haladjunk előre, úgy, hogy a kapitalizmushoz viszonyítva és a kapitalizmus által elért eredmények alapján magasabb munkatermelékenységet érjünk el. …A szocializmus megvalósíthatóságát éppen az határozza meg, hogy milyen sikereket tudunk elérni a Szovjethatalomnak és a kormányzás szovjet szervezetének a kapitalizmus legújabb haladó vívmányaival való egyesítése terén.”

Lefordítva: nem elég a vörös zászlót kitűzni, kizavarni a tőkéseket a parlamentből, jobban kell dolgozni, mint a kapitalisták és ezáltal jobb életet teremteni, mint a kapitalizmus. Az európai szocializmus hetven éve alatt sok mindent sikerült elérni. De gazdasági téren nem sikerült a kapitalizmust legyőzni. De a dolgok változnak. A mai kínai sajátosságú szocializmus keres olyan szervezési formákat, amelyek hatékonyabbá teszik a társadalmi tulajdon működését.

Gyilkos konkurenciaharc vagy építő verseny?

A kapitalizmus hívei azzal érvelnek, hogy a kapitalizmust a verseny, a konkurenciaharc viszi előbbre. A konkurenciaharc azonban nem a fejlődésért folyik, hanem a profitért. Ez a harc könyörtelen, és egymás legyőzésére irányul. Tessék megnézni, hogy az EU is, az egyes országok is azt találgatják, hogy melyik bank, melyik légitársaság marad életben a koronavírus után. Ez a harc felőröli az embereket, tönkreteszi a környezetet, hosszú távon tönkre teszi a társadalmat

Mit mond Lenin?

  • „A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, hanem ellenkezőleg, először teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömegméretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzogó forrásban megvannak, s amelyeket a kapitalizmus ezer meg ezer, millió meg millió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott.”

Ha a tulajdon mindenkié, akkor a konkurencia nem a tulajdon megszerzéséről szól, hanem a közös tulajdon gyarapításáról. A szocializmus milliókat kapcsol be ebbe a versenybe és nyertessé teszi őket. A kapitalizmus a konkurenciaharcával értékeket, embereket semmisít meg.

Lehet-e kapitalizmusból szocializmust csinálni?

Ez az a kérdés, mely ma is foglalkoztat sokunkat. Hogy a kapitalizmus nem jó, azt jól mutatja a kapitalizmus folyamatos válsága és a mostani koronavírus-válság is. De a kapitalizmus egy erős építmény. Hogy lehet, lehet-e egyáltalán ebből szocializmust csinálni?

Mit tanácsol nekünk Lenin?

  • „…a szocializmus nem egyéb, mint az államkapitalista monopólium után következő lépés előre. Vagy más szóval: a szocializmus nem más, mint államkapitalista monopólium, mely az egész nép javait szolgálja és ennyiben már meg is szűnt kapitalista monopólium lenni.”

Ez azt jelenti, hogy nekünk nem hardvert kell megváltoztatni, hanem a hardvert működtető szoftvert. A kapitalizmus hardverét ma a tőke, a profit szoftvere hajtja. Ki kell cserélni egy olyan programmal, amelynek lényege az emberek, a népek érdeke.

A demokrácia még nem szocializmus

Ma a liberális ellenzék demokráciát követel, és elvárja minden embertől, hogy támogassa az ő „harcukat”. De vajon ez kell-e nekünk?

Lenin azt mondja: Nem!

  • „A demokrácia egyenlőséget jelent…A demokrácia azonban csak formális egyenlőséget jelent.”

Tetszenek érteni? Formális! Mi ugyanolyan jogokkal rendelkezünk, mint a milliárdos Csányi Sándor vagy Mészáros Lőrinc, de hozzá lehet tenni a milliárdos Gyurcsány Ferencet is, mégsem egyenlőek a valóságban.

Mikor lesz valóságos egyenlőség? Akkor, ha nem a szupergazdagok határozzák meg a játékszabályokat, ha a bank, a gyár, a föld nem néhány emberé lesz, hanem mindenkié.

Lenin már jóval a mostani liberálisok „kötelező alapjövedelem”, „európai minimálbér” ötletei előtt rámutatott, hogy a bérek egyenlősége csak akkor fog bekövetkezni, ha a gazdaság az egész társadalom birtokában van.

Lenin és Sztálin

Lenin így érvel:

  • „És nyomban azután, hogy megvalósul a társadalom összes tagjainak egyenlősége a termelési eszközök birtoklása tekintetében, vagyis a munka egyenlősége, a munkabér egyenlősége – az emberiség előtt múlhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy tovább kell menni, a formális egyenlőségről a ténylegeshez, vagyis ennek a szabálynak a megvalósításához: »mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint«.”

Lenin fontosnak tartotta a demokráciáért vívott harcot, de tudta, hogy a legtökéletesebb demokrácia sem vezet szocializmushoz, mivel nem változtatja meg a tulajdonviszonyokat. És ezért mindig az parancsol, akié a gyár, a bank, a föld.

  • „A demokrácia mindvégig való kifejlesztése, e kifejlesztés formáinak megkeresése, a gyakorlatban való kipróbálása stb., mindez a szociális forradalomért folytatott harc egyik szerves feladata. Önmagában véve semmiféle demokratizmus sem hozza meg a szocializmust.”

Gazdagok és tolvajok

Nap mint nap olvasunk visszaélésekről, korrupcióról, egyesek meggazdagodásról. De nem akarjuk felismerni, hogy mindez azért van, mert kapitalizmus van, és a kapitalizmus maga a rablás. A szupergazdagok, a milliárdosok tőlünk vesznek el, tőlünk rabolnak. Most a koronavírus idején is azon törik a fejüket, hogy miként lehet a saját káraikat csökkenteni, hogyan lehet megőrizni a vagyonukat, hogyan lehet a válság árát a dolgozó tömegekkel megfizettetni.

Lenin szavait jól jegyezzük meg!

  • „A gazdagok és a tolvajok – ez ugyanannak az éremnek két oldala, ez a kapitalizmus által hízlalt élősdieknek két fő fajtája, ezek a szocializmus fő ellenségei.”

Hivatásos politikusok helyett a nép képviselőit!

A mai parlamentben hivatások ülnek, azaz ebből élnek. Az eredeti szakmájukba nem nagyon tudnának visszamenni, mivel elfelejtették, akármi is volt az. Éppen ezért foggal-körömmel ragaszkodnak a pozíciójukhoz, ami pénzt hoz nekik. Ez a korrupció melegágya: politikai státuszukat áruba bocsátják.

Mi Lenin receptje?

  • „A karrierizmus teljes kiküszöbölése pedig megköveteli, hogy a »tiszteletbeli«, fizetéssel nem járó állami hivatal ne lehessen ugródeszka a bankok és részvénytárasságok jövedelmező állásaiba, mint ahogy az minden, még a legszabadabb kapitalista országban is állandóan előfordul.”

Vagyis a szocializmusban a parlamenti képviselőség nem hivatásos munka, nem jár érte fizetés, ily módon a pozíciót nem lehet pénzért eladni. A korrupciót le lehet győzni, de csak úgy, hogy a kapitalizmust felváltjuk a szocializmussal.

Ma a politikát olyan szakmának, hivatásnak tekintik, amit csak kiválasztottak tudnak elvégezni. A valóság azonban az, hogy a technikai fejlődés ma már azt is lehetővé tenné, hogy akár minden nap megkérdezzék az embereket és az emberek maguk dönthetnének közvetlenül egyre több kérdésben.

Ezt látta előre Lenin:

  • „A szocializmusban először emelkedik fel a lakosság tömege odáig, hogy önállóan részt vegyen nemcsak szavazásokban és választásokban, hanem a mindennapi igazgatásban is. A szocializmusban sorra mindenki részt vesz majd az igazgatásban és hamarosan megszokja majd azt, hogy senki se igazgasson.”

Reméljük, kedvet kaptak ahhoz, hogy néha-néha olvassanak valamit Lenintől, netán leemeljenek egy Lenin-kötetet a polcról. Olvasgassanak Lenint! Megéri! Nem beszélve arról, hogy egyre inkább szükség lesz rá!

Szólj hozzá!