Megkésett reagálás!

Szeretek olvasni. Módszeresen elolvasok az első szótól az utolsóig mindent, ami a kezembe kerül. Könyv, újság – mindegy, csak betű legyen. Vannak időszakok, amikor a kort tükröző igénytelenségek, hazugságok, az álhírek sokasága sokkoló hatással van rám és akkor kihagyok. A múlt héten szinte semmit nem olvastam, kikapcsoltam a világot. Elmaradtam egy csomó olvasnivalóval, amit most pótolok.

Így került a kezembe, sajnos nagyon későn, a Mandiner április 4-éről szóló riportja (mandiner.hu/cikk/20200416_a_szovjet_megszallas_es_aprilis_4)
Szilvay Gergely Földváryné Kiss Rékát, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökét faggatta ez alkalomból. A NEB elnökének véleménye, kinyilatkoztatásai túlmentek minden határon. Ezekre reagálok, mivel állításai hazugok, folyamatosan meghamisítják a történelmet.

Az újságíró arról faggatta az elnök asszonyt, hogy – idézem – „egységes-e már a felszabadításnak nevezett szovjet megszállás megítélése történészkörökben”.
Válasz: „a németek a Vörös Hadsereg általi kiűzését a létében fenyegetett zsidóság és a többi üldözött magától értetődően megszabadulásként élte meg (…) a magyar társadalom tömegei számára (…) egyéni és kollektív traumák sorát hozta magával.”
Mit is jelentenek ezek a mondatok? A zsidók, a cigányok, a kommunisták, illetve a fennálló renddel szemben állók, akik harcoltak a fasizmus ellen, felszabadulásként élték meg a felszabadítást. Mindenki másra, a társadalom nagyobbik felére nem jelentett veszélyt a fasizmus. Ők azt gondolták, hogy inkább a német megszállás, a háború, mint a szovjet csapatok? Embertelen, szélsőséges, szégyellni való gondolatok!

Az interjú folytatódik: „a német megszállást követően az ország egy pillanatra sem nyerte vissza szuverenitását” – mondja az elnök asszony. Ez is hazugság. 1945-ben a választásokat a Kisgazdapárt nyerte, nem a kommunisták. Legfeljebb 1947-től lehet téma a szuverenitás. Meg ma! Ha ez annyira fájt az akkori elitnek, akkor az 1990-es rendszerváltás után miért nem küzdöttek az „elvesztett” szuverenitásunk visszaállításáért, egy semleges, független Magyarország megteremtéséért? Helyette azonnal beléptünk a NATO-ba, majd az EU-ba és azóta is folyamatosan küzdünk „megmaradt” nemzeti érdekeinkért, nemzeti szuverenitásunkért. A gyeplő ma szorosabbra van fogva, mint a rendszerváltás előtt volt, csak nyugatról. Valószínű, hogy ez sem marad így sokáig. A globális világ ezt a keveset is el fogja venni.

De idézem tovább az elnök asszony szavait „a Szovjetunió a megszállás első percétől fogva tervszerű, lopakodó gazdasági gyarmatosítást hajtott végre.” Megáll az eszem, valamiről biztosan nem tudok! Volt valamink, ami nagyon kellet a szovjeteknek, hogy gazdaságilag gyarmatosítani akartak minket? Nyersanyagok, gyémánt, arany, ezüst, olaj, földgáz az biztos nem kellett, mert az a szovjeteknek volt és van ma is bőven.

Magyarország akkor egy elmaradott, a nyugati tőkés világ által megcsonkított mezőgazdasági ország volt, hatalmas háborús károkkal. Akkor mi kellett a gazdaságból? A piac, a munkaerő? Ugye a felvetés is képtelenség. A KGST-ben tisztességes cserekereskedelmet folytattunk, mindenki azt adta, amije volt és azt csinálta, amire képes volt, amihez értett. És jól emlékszem, mert megéltem, hogy a Szovjetuniónak nyersanyagokért (olaj, gáz, alumínium) cserében ujjatlan karton nyáriruhát meg szabolcsi almát adtunk. Próbáljuk ezt ma megtenni!

Amiről az elnök asszony beszél, a teljes gyarmatosítás, az éppen a rendszerváltás óta valósul meg. Az állami vállatok, a teljes kereskedelem nyugati tőkés kezekbe kerültek. Megszerezték piacainkat, felszámolták a magyar ipart, a magyar mezőgazdaságot, bérrabszolgákká tettek bennünket. Na ez volt a teljes és totális gazdasági gyarmatosítás! Nyugati „barátaink” maximálisan kizsákmányoltak és kizsákmányolnak minket.

De nézzük tovább az interjút! „Valóban földreform volt-e a földosztás, amelyet Nagy Imre vezényelt le?” – teszi fel önmagának a kérdést a NEB elnöke. És válaszol is önmagának: „az 1945-ben végrehajtott földosztás (…) életképtelen birtokhálózatot hozott létre (…) a földosztás ahogy megvalósult, valójában a kommunista párt hatalmi érdekeit szolgálta” – mondja az elnök asszony.

A földosztás földreform volt a javából. A kommunisták a magyar paraszt több száz éves álmát teljesítették azzal, hogy a földet elvették a földbirtokosoktól és felosztották azok között, akik azt megművelik. Egy álom vált valósággá. Ez nem mondható el a rendszerváltást követő kárpótlásról, amelyik szintén millió darabra szabdalta a magyar termőföldet, de nem egy álom megvalósulásáért, hanem politikai bosszúból, a kapitalizmus anyagi eszközeinek megteremtéséért. Városi lakosok, földet soha nem művelő személyek jutottak földhöz, akiknek ez csak pénzügyi bevételt jelentett, és nem is keveset.

A végén a slusszpoén. Az újságíró fölteszi utolsó kérdését: „Itthon a közgondolkodásban helyén van április negyedike?” Az elnök asszony válasza: „Szerintem akkor van helyén április 4., ha elfelejtjük a dátumot.”

Üzenjük neki: Nem felejtjük.

Tudom, hogy a történelmet a hatalmon lévők írják, meg az őket kiszolgáló történészek.
Karacs Magdi

Szólj hozzá!