Új világot alkotunk

Boldog május elsejét!

Munkáspárti felvonulás

Május elseje legszebb ünnepeink egyike. A munkára emlékeztet, melyre mindannyiunknak szüksége van. A munkásra, a dolgozóra emlékeztet, közös sorsunkra.

Felidézi a régmúlt történetét, a világ dolgozóinak harcát a nyolcórás munkaidőért. Eszünkbe juttatja, hogy ma is kapitalizmus van, és ha jobb életet akarunk, tennünk kell a tőke, a pénz uralma ellen.

Május elsejét utálják a tőkések. A munka ünnepe, a szolidaritás napja, a munkásosztály nemzetközi összefogásának napja – csupa riasztó dolog. Felvonulás, tüntetés, osztályharc, még mit nem!

Munkáspárti majális a városligetben

A rendszerváltók is utálták május elsejét, de betiltani nem lehetett. Éppen ezért kitalálták, hogy szépen ki kell herélni május elsejét. Ne tüntetni menjen a dolgozó, hanem mondjuk, szórakozni, a családdal piknikezni! Ne a munkásszolidaritáson járjon az esze, hanem a bulin! Ehhez persze visszafelé is át kellett mosni az emberek agyát, és elhitetni velük, hogy május elseje a szocializmusban csak a sört és a virslit jelentette.

Sör és virsli tényleg volt. De volt munkás-paraszthatalom. A parlamentben munkások, parasztok, dolgozók ültek. Ők döntöttek arról, hogy mire menjen az ország pénze. Volt munka, s nem külföldön, hanem itthon, és nem közmunka, hanem rendes munka. Volt biztonság. A fizetésből nem lehetett palotát építeni, de tellett belőle kocsira, hétvégi házra, a gyerek iskoláztatására. És május elsején azért mentünk felvonulni, mert tudtuk, hogy mindez a miénk, és mindez jó.

Munkáspárti majális a városligetben

Harminc éve mindez nincs. Harminc éve sokan hitték, hogy a kapitalizmus jó lesz. Lehet vállalkozni és meggazdagodni, Európa részei leszünk és úgy élünk majd, mint az osztrákok. Demokrácia is lesz, sajtószabadság, lehet majd tüntetni, kiabálni.

Harminc év elteltével tudjuk, hogy ez nem igaz. Sokan fogtak vállalkozásba, de csak keveseknek sikerült. Sokan hittek a gazdagodásban, de kevesen lettek milliárdosok. A gazdag Európa megvette a piacainkat kilóra. Nem keresünk annyit ma sem, mint az osztrákok. Demokrácia címén népbutítás, manipuláció, cirkusz folyik, a valóságban nem mi döntünk, hanem a tőkések.

Most már tudjuk, hogy a kapitalizmusban nem építhetünk magunknak külön bejáratú oázist. Nem várhatjuk, hogy a tőkés csináljon jobb életet, még akkor sem, ha minden tőkés párt minden választáson ezt ígéri. Tetszik, nem tetszik, de a Fidesz, az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum és a többiek nem abban versengenek, hogy melyik szeret bennünket jobban. Egyik se szeret. Mindegyik csak önmagát, rokonait, barátait és üzletfeleit szereti. Mindegyiknek csak a szavazatunk kell, hogy utána újabb négy éven át kizsigereljen, kizsákmányoljon bennünket.

Van megoldás? Van! De csak egy van. Ha megértjük, hogy mi dolgozók vagyunk, és nem milliomosok.

Ha megértjük, hogy a dolgozók csak együtt érhetnek el sikert. Ha belépünk a szakszervezetbe. Ha harcolunk a jogainkért. Ha szolidárisak vagyunk a többiekkel.

Ha nem arra várunk, hogy valaki csinál nekünk egy jobb világot, hanem mi vesszük sorsunkat a kezünkbe. Mi teremthetünk jobb életet! Mi alkothatunk új világot.

Boldog május elsejét!

Szólj hozzá!