Más úton kell menni, ha élni akarunk!

Munkáspárti megemlékezések a munka ünnepén

Május elseje az idén sem maradt el, és nem maradtak el a munkáspárti megemlékezések sem. A kijárási korlátozások miatt sehol sem lehetett felvonulást, majálist tartani, de kisebb csoportokban fel lehetett keresni a munkásmozgalmi emlékhelyeket.

Így tettek Szolnokon, ahol Bencsik Mihály, a párt alelnöke, megyei elnök vezetésével megkoszorúzták a Famunkás Emlékművet. A borsodiak útja Fülöp Józsefné, a KB tagjának, megyei elnöknek a vezetésével a Csanyik völgybe vezetett. A most néptelen kirándulóhelyen megkoszorúzták a munkásmozgalmi emlékművet.

Országszerte sok ablakot díszítettek fel a Munkáspárt tagjai május elsejére. Hol vörös zászlókkal, hol piros virágokkal, házi készítésű feliratokkal köszöntötték az ünnepet.
Budapesten Thürmer Gyula a Városligetben, a munkáspárti majálisok színhelyén mondta el ünnepi beszédét, amelyet az érdeklődők a Facebookon egyenesben követhettek. A felvétel elkészítését Fehérvári Zsolt, a KB tagja irányította és részt vett benne a családja is.

Hajoljunk meg hőseink előtt!

Köszöntöm Önöket, köszöntelek Titeket május elsején a munkások, a dolgozók ünnepén – kezdte beszédét a Munkáspárt elnöke.

Külön is köszöntöm dolgozó társainkat, orvosokat, ápolókat, katonákat, rendőröket, mindazokat, akik az elmúlt hetekben hősies küzdelmet vívnak a járvány ellen. Küzdenek értünk, valamennyiünkért, Magyarországért.

Hajoljunk meg hőseink előtt! Adjunk meg nekik mindent, tiszteletet, megbecsülést, anyagi elismerést! Mindent, ami a nép hőseinek adhat!

Köszöntöm idősebb elvtársainkat, Budapestről és vidékről. Köszönöm, hogy a nehéz időkben is kitartotok a Munkáspárt mellett. Köszöntöm fiataljainkat. Lelkesítsen titeket május elseje szelleme! Legyetek önmagatok! Ne engedjétek, hogy a mai világ elnyomja lelketeket, hiteteket!

Jöjjön akármi, háború, elnyomás, önkény, május elsejét nem hagyjuk elvenni!

Elődeink több mint 130 éve kimentek az utcára. Nyolc órás munkaidőt követeltek a 12 meg 16 óra helyett. Ők tudták, hogy nem elég petíciókat írni, egyezkedni a munkaadókkal. Harcolni kell! Nincs más út! – emelte ki Thürmer Gyula.

Mi is tanuljuk elődeink igazságát. A tőkések semmit sem adnak ajándékba. Ebben a világban csak az a miénk, amiért megküzdünk.
Harminc éve a rendszerváltók el akarták venni ezt a napot. Kizavarták a munkást, a parasztot a parlamentből. Privatizálták a gyárakat, a bankokat. A hagyományainkat, az ünnepeinket, a hitünket is el akarták venni.

Harminc évvel ezelőtt megfogadtuk: Jöjjön akármi, háború, elnyomás, önkény, május elsejét nem hagyjuk elvenni! A magyar dolgozók hagyományát megvédjük! És megvédtük. Nem egyedül! A szakszervezetekkel, a munkásokkal, a dolgozókkal együtt!

Semmi sem akadályozhat meg bennünket az ünneplésben, még a koronavírus sem. A korlátozások miatt nem mehetünk az utcára, de lélekben, gondolataikkal, érzéseikkel ezrek és ezrek vannak velünk. Ezrek és ezrek figyelnek ránk. Ezrek és ezrek mondják ma: éljen május elseje, éljen a munkásság, a dolgozók ünnepe!

Miskolci megemlékezés

A Munkáspárt nem csinált politikát a betegségből

Az elmúlt hetek a túlélésről szóltak. Túl kellett élni a járványt! Túl kellett élni a bezártságot! Túl kellett élni emberileg és anyagilag is! De a legrosszabb a bizonytalanság volt. Nem tudtuk, hogy meddig tart. Nem tudtuk, hogy mi jön utána. Nem tudtuk, hogy mi lesz velünk.

A Munkáspárt nem csinált politikát a betegségből. Tagjaink segítettek, ahol tudtak. A Munkáspárt polgármestere és önkormányzati képviselői szervezték a védekezést, ételt szállítottak az időseknek, a gyerekeknek. Tagjaink maguk varrtak maszkokat, és adtak mindenkinek, akinek szükséges volt. Tüzelőt, ennivalót vittek a sajátjukból, ha azt hallották, hogy valakinek ez hiányzik. Tették ezt nem állami pénzből, hanem saját zsebükből. Nem reklámért és politikai poénokért, hanem tisztességből, emberségből!

A milliárdosokkal vagy a néppel?

Most új idők kezdődnek – folytatta Thürmer Gyula. A járványon lassan túl leszünk. Most kell elszámoltatni a kormányt. Most kasszát kell csinálni! Most kell látni, hogy mire ment az ország pénze. Most kell értékelni, hogy mi sikerült és mi nem.

Most olyan idők jönnek, amikor minden politikusnak, minden pártnak, minden vezetőnek el kell döntenie, hogy ki mellett van. A milliárdosokkal vagy a néppel?

Most jön az igazi kérdés: ki fog fizetni a védekezés költségeiért? Ki fogja megfizetni a gazdaság újraindítását? A nép, a dolgozó emberek milliói? Vagy a szupergazdagok, a bankárok, a multik, a hazai és külföldi a milliárdosok?

Legyünk nagyon résen! Az elmúlt harminc évben már számtalanszor átvertek bennünket. A tőkések mulattak, mi meg a cechet fizettük. Emlékezzünk csak! Ki fizette meg a rendszerváltást? Ki fizette meg az EU-csatlakozást? Ki fizette meg a 2008-as válságot?

Mi fizettünk, mi, a munkások, a dolgozók, a nép! Fizettünk, szinte szó nélkül fizettünk. Elhittük, hogy nincs más út. Nem lázadtunk, nem sztrájkoltunk, nem tüntettük. Úgyhogy ne csodálkozzon senki, hogy a tőkések vérszemet kaptak és azt csináltak velünk, amit akartak.

Vedd már észre, hogy Magyarországon kapitalizmus van! Beszélnek itt mindenről, humanizmusról, emberi jogokról, demokráciáról, összmagyar összefogásról, de csak egy dolog számít: a pénz! A pénz, a profit, a tőke haszna.

A kormány segíti az embereket, és nyilván fogja is. De nem emberbarátságból, hanem azért, hogy befogjuk a szánkat és ne veszélyeztessük a magyar kapitalizmust.

Szóval, ki fog fizetni? Mi vagy a milliárdosok? A mi válaszunk egyértelmű. Fizessenek a milliárdosok, fizessenek a szupergazdagok!

Adóztassák meg a milliárdosokat! Akinek a vagyona több mint egy milliárd forint, fizesse be a vagyona 5 százalékát szolidaritási adóként!

Fizessenek a multik, amelyek megszedték magukat az elmúlt években! Elég a tömeges elbocsájtásokból! A multik tartsanak meg minden dolgozót a járvány idején is. Ha nem hajlandók rá, a kormány fizettesse vissza az állami támogatást!

Szolnoki megemlékezés

A régi módon nem mehet tovább!

A nagy betegségek után az ember vagy új életet kezd, vagy visszaesik és meghal. Ha tanulunk a rosszból, van jövőnk. Ha nem tanulunk belőle, csak magunkra vethetünk.

A járvány megtanította Európa népeit, hogy a régi módon nem mehet tovább. Emberek ezrei és tízezrei haltak meg amiatt, mert nem volt elég kórház, műszer. A tőkének másra kellett a pénz, az ember nem számított.

Ez a világ nem jó. Nem lehet jó az a rendszer, amely gazdag, és mégsincs elég orvos, nincs elég kórház, még a védőmaszkból is hiány van. Nem lehet jó az a világ, melynek a bankok túlélése az első és nem a mi életünk.

És most ne legyintsenek! Ne mondják, hogy ez lehet igaz az olaszoknál, lehet igaz a spanyoloknál, de nem igaz nálunk. Igen, mi eddig viszonylag keveset szenvedtünk.

De a tőkés Európában élünk. Az EU-ban nem jó testvérek vannak, akik egymást segítik. Tőkések vannak, akik Európa jövőjét a pénznek akarják alárendelni. Amit Magyarország nyert a járvány idején, most könnyedén elveszítheti.

Az EU nem segített a járvány idején. Az EU vezetői most bármi áron, de meg akarják menteni a nagybankok, a nagyvállalatok uralmát.

Más úton kell menni, ha élni akarunk! Az EU-t fel kell oszlatni! A tőkések Európája helyett a népek demokratikus együttműködését kell megteremtenünk.

A NATO sem segített. A NATO vezetése Oroszország és Kína elleni háborúra készül, noha se Kína, se Oroszország nem akarja a NATO-t megtámadni, sőt most éppen ők segítenek leküzdeni a betegséget. Itt az idő, hogy új utat válasszunk! Nincs szükségünk a NATO-ra! Ki a NATO-ból, amíg lehet!

Teremtsünk új világot!

A kapitalizmusnak kapóra jött a járvány. Ahogyan kapóra jönnek a háborúk, a terrorcselekmények. A járvány ürügyén most megtehetik azt, amit másként nem tehetnének. 2001 után jött a biztonsági ellenőrzés, a majdnem teljes nyilvántartás. Most jön az egészségügyi ellenőrzés. Intelligens karanténrendszerrel kísérleteznek. Követni akarják mindenki mobilját és bankkártyáját.

Menni fog az állami pénz a légitársaságokba, a bankokba, a gyógyszeriparba, a hadiiparba. A bankok gazdagabbak lesznek, az emberek szegényebbek és főleg kiszolgáltatottabbak.

A dolgozó emberek millióin múlik, hogy engedjük-e mindezt. 2008-ban a világ és Európa munkássága elszalasztotta a lehetőséget. Nem fordult a pénz uralma ellen, hagyta magát manipulálni, elnyomni.

Most megint választhatunk. Kitörünk-e az elzártságból vagy belenyugszunk az új rabságba? Nincs jó kapitalizmus és rossz kapitalizmus! Kapitalizmus van, ahol a gyár, a bank a milliárdosoké. Kapitalizmus, ahol azt tesznek veled, amit akarnak.

Teremtsünk új világot, ahol nem a pénz, nem a profit a döntő, hanem az emberek érdekei! Új világot, ahol nincs munkanélküliség, mert mindenkire szükség van. Új világot, ahol ugyanazon munkáért ugyanannyi jár itt is, mint nyugaton! Új világot, amely értünk van!

A világ forrong. A dolgozók milliói, a népek változást akarnak. Nem akarnak még egy járványt elviselni.

Vívjuk meg a saját csatánkat! Ne engedjük, hogy megfélemlítsenek bennünket! Ne engedjük, hogy maradék jogainkat is elvegyék!

Legyenek harcosak a szakszervezetek! Karanténba szorította őket is a kormány, törjenek ki! Ne másik tőkéssel akarjanak egyezkedni, a tőke, a pénz uralma ellen harcoljanak.

Május elseje a mi lobogónk! Lengessük meg ma a zászlót! Harcoljunk a jogainkért, a munkahelyünkért, harcoljunk a szabadságunkért! Harcoljunk a jövőnkért! A világ fejlődése bennünket szolgáljon, a dolgozó embereket, a népet és ne a tőke hasznát! De ehhez más társadalmat kell teremtenünk. És fogunk is. Lehet, hogy nem ma, nem is holnap, de fogunk.

Szólj hozzá!