Mi nem akarunk Amerika zsoldosai lenni

Vannak dolgok, amelyek mellett nem szabad elmenni, még ha első látásra jelentéktelennek tűnnek is. Május 9-e kapcsán sokan megszólaltak, és általában ki-ki mondta a saját verzióját. A második világháború értékeléséről az emberiségnek, a világnak ma sincs közös értékelése. Sőt az egyes értékelések közötti különbségek egyre nagyobbak. Az egyes nézetek képviselői pedig egyre durvábban igyekeznek álláspontjukat az emberekre erőltetni.

Május 9-e kapcsán volt egy szokatlan nyilatkozat. Nem tudósok, nem katonák, nem intézmények, hanem külügyminiszterek szólaltak meg. Tíz ország, az USA, Bulgária, Csehország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia és Szlovákia külügyminiszterei a „második világháború befejezésének” 75. évfordulóján tiszteletüket fejezték ki azoknak, akik „küzdöttek azért, hogy legyőzzék a náci Németországot és véget vessenek a holokausztnak.”

Csak erről szólt a második világháború? Például mi van a fasizmussal? Az üzenetben szó sem esik a fasizmusról. Miért nem beszélnek arról, hogy a Szovjetunió 26 millió embert áldozott fel, és a Szovjetunió nélkül ma horogkeresztes zászló lobogna Európa felett.

Miért nem beszélnek a háború felelőseiről? Persze, Hitler, ezt lehet a végtelenségig mondogatni. De mi van a müncheni egyezménnyel, amelyben a demokratikus Nagy-Britannia és Franciaország megengedte, hogy Hitler megszerezze Csehszlovákia egy részét, majd rövidesen az egészét?

Miért nem beszélnek arról, hogy VIII. Eduárdnak nem azért kellett lemondani a brit trónról 1936-ban, mert egy elvált amerikai nőt vett feleségül? Miért nem vallják be minden nap, hogy az uralkodó imádta Hitlert?

Miért nincs egy szó se arról, hogy a Szovjetunió felajánlotta Franciaországnak és Nagy-Britanniának, hogy együtt akadályozzák meg Csehszlovákia lerohanását? Sőt, a Szovjetunió akár egyedül is vállalta volna, ha a tőkés Lengyelország átengedi a szovjet csapatokat. De nem engedte át!

A tíz miniszter viszont beszél arról, hogy „1945 májusa nem hozta el egész Európának a szabadságot.” A kelet-közép-európai országok a „szovjet katonai túlerő, elnyomás és ideológiai ellenőrzés” miatt ötven évig „rabságban” voltak.

Mi van? Európa második világháború utáni térképét nem a Szovjetunió rajzolta meg. A nagyhatalmak 1945. évi jaltai és potsdami tárgyalásain Európa sorsáról a Szovjetunió az USA-val és Nagy-Britanniával együtt döntött. Természetesen az akkori erőviszonyok alapján. Ahol egyik fél sem rendelkezett abszolút fölénnyel, ott megosztották az adott területet. Így volt 1990-ig két Németország és két Berlin, 1955-ig két Ausztria. Sőt, ugyanezen elv alapján maradt fenn mind a mai napig két Korea.

A nyugat azért tajtékzik, mert bele kellett nyugodnia, hogy Európa keleti részében elzavarták a tőkéseket, elvették a gyáraikat, a bankjaikat. Nem a szovjet katonák, ők legfeljebb katalizálták a folyamatot, hanem Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia és a többi ország dolgozó tömegei. A tőkés nyugat a 40 év szocializmust nem tudja és soha nem is fogja megbocsájtani.

De miért pont ezek az országok írták alá? Miért nem Franciaország, Olaszország, vagy bárki a nyugati oldalról? Nos, azért, mert azokban az országokban nem volt szocializmus. Nincs mire emlékezniük. Mi, kelet-európaiak megéltük a szocializmust. Volt benne rossz, nem vitás, de sokkal több volt benne a jó. Nem a tőkéseknek, hanem nekünk, dolgozóknak.

A nyilatkozat nyilván az USA ötlete volt, amely ideológiák mentén új szövetségeket talál ki a régiek helyett. A papírt nem az EU és a NATO nagy országaival írattatta alá, hanem velünk, a volt szocialista országokkal. Felejtsük el a történelmünket, nehogy átálljunk Oroszország és Kína oldalára, álljunk ki az USA vezette világ mellett! Vegyük tudomásul, hogy mi az amerikai érdekszféra részei vagyunk. Nagyjából ez a nyilatkozat célja.

A miniszterek felhívják a nemzetközi közösséget, hogy „utasítsák vissza a világ érdekszférákra való felosztásának koncepcióját és álljanak ki a szuverén nemzetek egyenlősége mellett.” Micsoda arcátlanság és micsoda cinizmus! Az a tény, hogy az USA ezekkel az országokkal íratja alá a papírját és az a tény, hogy a tíz ország külügyminiszterei még alá is írják, nos, ez jelzi, kik is vagyunk valójában. Amerika zsoldosai!

Szégyen és gyalázat, hogy a magyar miniszter aláírása is ott szerepel a papíron. A kétharmados többség kormányzásra jogosítja a győztes pártot, és nem arra, hogy eladjanak bennünket. Mert mi nem akarunk Amerika zsoldosai lenni.

Szólj hozzá!