Kivel tartanak a nyugdíjasok?

Kivel tartanak a nyugdíjasok?

Egy országban, ahol a lakosság negyedét nyugdíjasok alkotják, minden politikai erő számára fontos a nyugdíjasok reagálása. A választások, a kormányok sorsát is eldöntheti, hogy 2.6 millió nyugellátásban részesülő állampolgár mit tesz a választásokon.

A nyugdíjasok túlnyomó többsége vesztese a kapitalizmusnak. A tőkés kormányok felemelték a nyugdíjkorhatárt. A nők már nem mehetnek 55 éves korban nyugdíjba, a férfiak pedig 60 éves korban, mint a szocializmusban. Többet kell dolgozni a nyugdíjért, ha képes erre az illető, ha nem.

A szocializmusban a munkaviszony szabályozása és nyilvántartása egyértelmű volt. A kapitalizmusban megjelent a feketemunka, a bejelentés nélküli foglalkoztatás, a minimálbéren való bejelentés és sok más dolog, ami csökkenti, sőt veszélyezteti az emberek várható nyugdíját.

Megváltozott a nyugdíjasok társadalmi megítélése. A szocializmusban idősebb embertársainkat tiszteltük a nyugdíjasban és a szocialista állam gondoskodott az idősek támogatásáról. Ma nem győzik hangoztatni, hogy a nyugdíjasok terhet jelentenek, a nyugdíjukat az aktív dolgozóktól veszik el.

Annak ellenére, hogy a nyugdíjasok objektíve vesztesei a kapitalizmusnak, ezt a többségük nem ismerte fel vagy ha felismerte is, nem áll a tőkés rendszer ellen fellépő erők mellé.

A nyugdíjasok hosszú ideig az MSZP tartós bázisát jelentették. A Horn-kormány ingyenessé tette az utazást a 65 éven felülieknek, amivel erősítette azt a látszatot, hogy a tőkés Horn-kormány az emberek, a dolgozók kormánya. A Medgyessy-kormány bevezette a 13. havi nyugdíjat, ami feledtette azt, amit a Bokros-csomaggal elvettek az idős emberektől. Azt a hitet erősítette, hogy az MSZP „baloldali párt”, a „dolgozók pártja”. A nyugdíjasok többsége nem értette meg, vagy figyelmen kívül hagyta, hogy az MSZP-kormányok ugyanúgy a kapitalizmust építették, mint a konzervatívok.

Az MSZP iránti bizalom megcsappant. A nyugdíjasok egy része a Fideszre szavazott, függetlenül politikai meggyőződésétől, döntően azért, mert 2010 óta a Fidesz-kormány igyekezett minden társadalmi réteget maga mellé állítani. Mindenkinek adtak valamit, senkinek sem annyit, amennyit kellene, de elegendőt ahhoz, hogy elejét vegyék mindenfajta tőkeellenes megmozdulásnak. A magukat baloldalinak valló nyugdíjasok számottevő része a Demokratikus Koalíció mellé állt, figyelmen kívül hagyva, hogy a DK egy liberális tőkés párt és nem a szocializmus folytatója.

A Fidesz-kormány most úgy döntött, hogy „visszaépíti” a 13. havi nyugdíjat. A kormány döntése azonban nem jelent valós segítséget! Az alacsony nyugdíjjal rendelkezők nem kapnak lényegesen több segítséget, pedig a válság terhei rájuk nehezednek. A magas nyugdíjjal rendelkezők pedig jelentős többlet jövedelemre tesznek szert, noha az ő helyzetükben eleve könnyebb megküzdeni a nehézségekkel.

Az MSZP azt javasolta, hogy minden nyugdíjas ugyanakkora összeget, 140 ezer forintot, a jelenlegi átlagnyugdíjat kapja. Ez sem igazi segítség, hiszen 140 ezerből is csak nehezen lehet megélni. Nem is igazságos, mivel az MSZP ugyanúgy ad a tehetőseknek, mint a kormány, legfeljebb kevesebbet.

A tőkés erők mindent megtesznek azért, hogy a nyugdíjasokat saját szellemi befolyásuk alatt tartsák. A konzervatívok közös nemzeti összetartozást hirdetnek. A liberálisok az egységes, de valójában tőkés Európa eszméjét terjesztik. A szocialisták álegyenlőséget hirdetnek, de elvenni a gazdagoktól semmit sem akarnak.

Lássuk be, hogy a nyugdíjasok ma nem a Munkáspárttal tartanak. A mi dolgunk, a Munkáspárt dolga, hogy felvilágosítsuk, mozgósítsuk, szervezzük mindazokat, akik objektíve vesztesei, áldozatai a kapitalizmusnak. A nyugdíjasok társadalma nem egységes csoport. Közöttük is vannak szegényebbek és gazdagabbak. Nem egymás pénztárcájában kell turkálni, de tudni kell, a szegény és a gazdag érdeke nem ugyanaz. Nem lehet megelégedni azzal, hogy az én pénzem megvan és nem törődni azzal, hogy másnak meg sokkal több van. Nehéz megérteni, de meg kell próbálni megérteni azt az alapigazságot, hogy a gazdagok azért gazdagok, mert mi szegények vagyunk.

A mi dolgunk meggyőzni nyugdíjas társainkat, hogy ne a tőkés pártoktól várják saját életük vagy gyermekeik életének jobbra fordulását. Tőkés rendszerben élünk, kapitalizmusban, ahol a tőkés pártok különböznek ugyan, de egységesek egy dologban: a pénz uralmát fenn kell tartani! Velünk szemben, a nyugdíjasokkal szemben!

A mi dolgunk a szolidaritást visszahozni a gondolkodásunkba és életünkbe. Nekünk a szegényekkel, a rászorulókkal kell szolidaritást vállalni, és nem a tehetősekkel. A kormányokat arra kell kényszeríteni, hogy a szegénynek és a rászorulónak segítsen és ne a középosztálynak adjon újabb és újabb adományokat.

A mi dolgunk nehéz és hálátlan is. A szomszédjainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel kell osztályalapon szembenézni, őket kell meggyőzni, vállalva azt, hogy mi munkáspártiak vagyunk, egy új közösségi társadalom elkötelezett hívei. Ez a mi utunk.

Szólj hozzá!