2020 június 20

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Nem elég a mamut képét áthúzni,
a mamutot kell legyőzni

A mai ember alig különbözik az ősembertől. Legalábbis egy dologban nem. Jelképek bűvöletében élünk, sőt rabságában.

Az ősember a barlang falára rajzolta a mamutot, ami egyszerre volt félelmetes ellenség és kívánatos ennivaló. Az áthúzott mamut jelkép volt, a hit kifejezése, hogy a mamutot legyőzi és a remény megtestesülése, hogy hamarosan jókora lakomát csapnak. Nem tudni, hogy hányszor győzött a mamut és hányszor az ősember, de az a tény, hogy mamutok már nincsenek, nem jelenti azt, hogy a jelkép győzött.

Az emberiség története tele van áthúzott jelképekkel. És tele van a jelképek mögötti jó vagy rossz szándékokkal, nemes cselekedetekkel és kevésbé nemes manipulációkkal. A mai ember elhiszi a jelképek erejét, ebben nem különbözik az ősembertől. De a mai ember képes gondolkodni, képes felismerni a jelképek mögötti szándékokat. Képes, de nem mindig teszi.

A nyugati világot napok alatt maga alá temette az új jelkép, a négert fojtogató fehér rendőr. Egy országban, ahol a lakosság 13 százaléka néger, máskor is előfordult ilyen. Igen, előfordult, de gyorsan el is felejtődött. Amerika ma válságban van, most kapóra jött a jelkép. Felzárkózhat mögé mindenki. Nem csak az, aki gyűlöli a rasszizmust. Csak ezért a liberális tőke nem feccölne rengeteg pénzt abba, hogy az új jelkép mozgalommá legyen.

A négert fojtogató rendőr képével harcba lehet hívni mindenkit, akinek nem tetszik Trump politikája, mindenkit, aki szigorú államkapitalizmus helyett ismét liberális gazdaságot, a pénzügyi tőke korlátlan uralmát akarja. Harcba lehet szólítani azokat is, akik az óriási munkanélküliségtől szenvednek, akik a koronavírus idején elvesztették szeretteiket, mert nem volt egészségbiztosításuk. Harcba lehet hívni a csőcseléket, a lumpen elemeket, és az egészet az amerikai nép küzdelmeként lehet eladni.

A mostani amerikai felfordulás közvetlen célpontja Trump elnök, de a jelkép másra is jó. A felszított érzésekkel feledtetni lehet az amerikai kapitalizmus válságát. Feledtetni lehet, hogy az amerikai középosztály a bankok rabja. Feledtetni lehet, hogy a társadalom értékválságban szenved. Az eltérőt, a különöst teszik követendő normává, az általánost, a közös emberit pedig elvetik, sőt bűnné nyilvánítják. Feledtetni lehet, hogy a kínai szocializmus rendszere hatékonyabban küzdött a járvány ellen, mint az amerikai demokrácia modell.

Az új jelkép jegyében ma már pusztítanak mindent. Ledöntik Kolumbusz szobrait, aki persze gyarmatosító volt, de az emberiség szemében alapvetően Amerika felfedezőjeként él. Ledöntik, meggyalázzák Lee tábornok szobrát, aki az amerikai polgárháborúban a rabszolgaság mellett kitartó déliek tábornoka volt, de a közvélemény az amerikai történelem részének tekintette.

Az új jelkép jól jött egyeseknek Európában is. Jobb, ha az emberek a megfojtott néger miatt mennek ki az utcára, és nem a munkanélküliség, az elszegényedés, a hatalom közömbössége ellen tüntetnek. Bármi ellen lehet tüntetni, bármilyen jelképet lehet imádni, csak a kapitalizmust, a pénz uralmát nem lehet megkérdőjelezni. Ez a tőke logikája. Ezért áll a tőke az új jelkép mögé.

A tőkés Európa most nagy pénzeket oszt szét. A zöme a dél-európai államokba megy, oda, ahol már 2008-ban is nagy volt a baj. Ahol már akkor reális lehetőség volt a kommunista pártok bekerülése a hatalomba, ami így vagy úgy azzal fenyegetett, hogy vége lehet a kapitalizmusnak.

Most itt az új válság. Ráadásul úgy, hogy még a régi betegségek se múltak el. A koronavírus idején sok ember halt meg, de jórészüket valamilyen régi betegség vitte el, a vírus csak katalizátor volt. A koronavírus katalizálja a kapitalizmus krónikus betegségeit. Világossá teszi a népek számára, hogy a pénz uralma nem örök. Meg lehet dönteni.

A jelképek mögött mindig politikai erők állnak. Ma más lenne a világ, ha az 1929-es világválság után a tőke nem áll Hitler mögé. A tőke a vörös csillagos kommunistákat nagyobb veszélynek tartotta, mint a horogkeresztes fasisztákat.

1945 után betiltották a fasiszta jelképeket, de nem büntették meg az amerikai és európai bankokat és nagyvállalatokat, amelyek finanszírozták a német fasizmust. Ellenben élet-halál harcot hirdettek a vörös csillag, a sarló-kalapács ellen. Valójában a népek, a dolgozók ellen, akik a világ egy részében elvették a hatalmat a pénz uraitól.
A jelképek bűvölete rabságot jelent, amitől szabadulni kell. A tőke megijedt a 2008-as válságtól. Új jelképekkel szerelte le a tömegek harcát a tőke ellen. Jött a terrorizmus mumusa, a nyílt társadalom eszméje, a migrációt elfogadtató multikulturális társadalom víziója, a klímaváltozás és sok minden más.

Mi hiszünk Adynak, aki a vörös csillagot nevezte az emberiség reményének. Hiszünk, de a jelképhez kötődő érzések nem tévesztenek meg bennünket. Tudjuk, hogy minden jelkép annyit ér, amennyi erőt, hitet, munkát, harcot mi mögé tudunk tenni.
Hamis bálványok csak hamis útmutatást adhatnak. Ne higgyünk bennük, bármennyire is nevezik őket modernnek, európainak, vagy éppenséggel nemzetinek! Hamis próféták hada vesz körül bennünket, lássunk át szándékaikon!

Ha ezt megtesszük, máris elkezdtük a harcot, ami nem is olyan nehéz. A Szabadságot terjeszthetjük a piacon, az Interneten megoszthatjuk a munkáspárti állásfoglalásokat. Támogathatjuk anyagilag a Munkáspártot! Szavazhatunk a Munkáspártra, meggyőzhetünk másokat, hogy a kapitalizmus nem lehet a mi jövőnk.

A mi jövőnk az új közösségi társadalom.
Egyszóval, nem elég áthúzni a pénz, a tőke „mamutjának” képét,
a mamutot kell legyőznünk.

Szólj hozzá!