2020 június 27

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Nemzeti Konzultáció és demokrácia?

Ha megkérdeznénk száz embert, hogy mi a demokrácia, bizonyára száz féle választ kapnánk. Szólásszabadság, sajtószabadság, többpártrendszer és sok más hasonló dolog szinte biztosan elhangozna. Nem véletlenül! Végül is harminc éve sugallják belénk, hogy a rendszerváltás olyan kincsekkel halmozott el bennünket, amelyekről korábban álmodni se mertünk.

Lennének páran, akiknek eszébe jutna a sztrájkhoz való jog, a munka törvénykönyve, és egy sor más dolog, amellyel durván és arcátlanul korlátozták a munkavállalók jogait. Talán még az is elhangozna, hogy a demokrácia nem merülhet ki a négyévenkénti választásokban, és a munkához, a pihenéshez, a lakhatáshoz való jog is van olyan fontos, mint a szólásszabadság, nem is beszélve az ingyenes egészségügyhöz és ingyenes oktatáshoz való jogról. Mondom, elhangozna, de a főáramlat, a mainstream azonnal beléjük fojtaná a szót. Természetesen a demokrácia jegyében és a nép nevében.

Egy páran előhozakodnának azzal, hogy a demokrácia voltaképpen népuralmat jelent. Ez igaz, mondanák mások, de a népuralmat sem lehet szó szerint venni. Hova jutnánk, ha a nép akarna mindenbe beleszólni? Maradjunk abban, hogy a közhatalom forrása a nép, és az isten adta nép a hatalmát választott képviselői útján gyakorolja. Közvetlenül csak kivételesen. Gyakorlatilag soha.

Mondom, ha megkérdeznénk száz embert bizonyára száz féle választ kapnánk. De ha lenne is egyezség a megkérdezettek között a fogalmakról, bizonyára egy perc alatt összevesznének, ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy demokrácia van-e ma, vagy ha nincs, akkor mikor volt demokrácia. És kezdődne a konzervatívok és liberálisok egymásra mutogatása, ami minden kérdésben megvan, legyen szó a Lánchídról, az öregek otthonáról, a Városligetről, az önkormányzatok finanszírozásáról vagy bármi másról. Természetesen mindkét oldal a demokrácia, sőt a nép nevében tenné azt, amit tesz.

A fentiek előre bocsájtása után szeretném jelezni, hogy a posta nálam is járt. Megjött a miniszterelnök levele. A Nemzeti Konzultáció keretében 13 kérdésre kér választ. Tőlem és mindenki mástól. Nem kötelező válaszolni. Nem rúgnak ki az állásodból, ha nem válaszolsz. Még azt se nagyon fogják tudni, hogy te válaszoltál, ha csak nem egyezel bele aláírásoddal, hogy a kormány a jövőben is megkeressen. Szóval nyugi, nem kell felülni a liberálisok világvége hisztériájának!

A kérdések olyanok, hogy azokra lehet válaszolni. Miért ne érthetnénk egyet azzal, hogy erősíteni kell az idősotthonok járványügyi védelmét? Azzal is egyetérthetünk, hogy az iskolás gyermeket nevelő családok és a tanárok számára legyen ingyenes az internet.

Munkáspárti emberként is egyetértek azzal, hogy a járvány elleni védekezés idején a bankok és a multinacionális vállalatok is járuljanak hozzá a védekezés költségeihez. Egyetértek, de a problémának ezzel nincs vége. A járvány ugyanis véget ér, de az emberek költségeinek zöme most jön. A zöldség- és gyümölcsárak most mennek az égbe, most derül ki, hogy megvan-e az a kft, ahol dolgoztunk, vagyis a problémák zöme most jön. A bankokat és a multikat ne csak járvány ideje alatt, hanem a válság egész ideje alatt adóztassák meg. És még valami: vezessenek be szolidaritási adót azok számára, akik vagyona több mint egy milliárd forint! Ezt a kérdést ne keresd a Nemzeti Konzultáción! Nincs a kérdések között! Az Orbán-kormány nem akarja megadóztatni a milliárdosokat. De azok sem, akik ma az ellenzékből kiáltanak demokráciáért. Egy párt van, amely megadóztatná a szupergazdagokat: a Munkáspárt!

Mondom, nincs semmi rossz abban, hogy a kormány megkérdezi az embereket. Azon lehet vitatkozni, hogy ezek a kérdések-e a legfontosabbak, de ez a vita értelmetlen, mert a kormány ezeket tette fel. Röviden: bárki bátran válaszolhat a kérdésekre. A válaszadással senki sem adja fel elveit, világnézetét, nem fejezi ki viszonyát a kapitalizmushoz vagy bármi máshoz, csak egyszerűen válaszol kérdésekre.

A kormány olyan következtetéseket von le a válaszokból, amilyeneket akar. Lehet, hogy a válaszok abban erősítik meg, hogy minden rendben, szeretett népünk a kormány mellett van, és csak így tovább. Lehet ilyen következtetést levonni, csakhogy ez nem igaz.

A magyarországi helyzet más országokhoz képest stabil. Az egészségügy nem omlott össze, de az egészségügyben komoly bajok vannak. A munkaerőpiacon sem szabadult el a pokol, de az európai válság folytatódása radikálisan felforgathatja a magyar viszonyokat is. Ma nincsenek sztrájkok, a tömegek nincsenek az utcán, mint másutt. De ez nem azt jelenti, hogy holnap nem lesznek. Lehet, hogy lesznek, sőt biztos, hogy lesznek.

Akármit is hoz a Nemzeti Konzultáció, nem lenne helyes azt gondolni, hogy ez a demokrácia netovábbja. Az emberek nagyobbik része most sem fogja elmondani a véleményét. Részben azért, mert nincs kedve bíbelődni ennyi kérdéssel. Részben azért, mert más baja van, és tudja, hogy ettől neki nem lesz se munkája, se több fizetése.

A kormány által kezdeményezett akciók nem feledtethetik azt a tényt, hogy nincsenek szakmai viták, vagy ha vannak, az ellenvélemények senkit sem érdekelnek. Országos népszavazás legutóbb 2016-ban volt, s az is a kormány kezdeményezésére történt a migrációról. Nem a hivatalban lévő kormány által kezdeményezett országos népszavazás legutóbb 2008-ban volt a kórházi vizitdíjról meg egyebekről. Azóta nem volt!

Ha a kormány tényleg demokráciát akar, adja vissza a szervezett dolgozók jogát a sztrájkhoz! Vegye bele az alaptörvénybe a lakhatáshoz való jogot! Szüntesse meg az öt százalékos bejutási küszöböt a választásokon! A közmédiában szerepelhessen a Munkáspárt is! Még bőséggel van mit tenni, ha a kormány azt akarja, hogy a „jognak asztalánál” mindenki egyaránt foglaljon helyet. Ha ezt akarja. Ezt akarja?

Szólj hozzá!