Menü Bezárás

2020 július 4

Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

Az örökség felelősséggel jár

Az örökség felelősséggel jár. A szülők elmennek, ránk marad a lakásuk. A bútoroktól könnyű szívvel szabadulunk meg. Pedig gyerekként mennyit is ugráltunk rajtuk! De nincs mit tenni, nem férnek modern világunkba.

De a többi? A képek, a könyvek, a kitüntetések? Egyikről, másikról már beszélni sem szabad, nemhogy büszkélkedni velük. Dobjuk ki? Dobjuk! De mit mondunk majd a fiunknak vagy lányunknak, vagy az ő gyermekeiknek, ha megkérdezik: kik voltak az elődjeik? Mert meg fogják kérdezni. Lehet, hogy nem ma, de megkérdezik.

Úgy, ahogyan mi is megkérdeztük a szüleinket. Ti mit csináltatok ’56-ban, ’89-ben? Miben hittetek, miért dolgoztatok? Miért vállaltatok bennünket?
Az örökség felelősséggel jár. Felelősség elfogadni az örökséget és felelősség visszautasítani. Embernek is, pártnak is, országnak is.

Harminc éve mindenkinek döntenie kellett, mit visz magával a múltból. Elindult a politikai nagytakarítás.

Átkereszteltek mindent, amiben benne volt, hogy kommunista. Marx, Lenin vagy éppenséggel Kádár könyveit csak kidobták, elzárták, de nem égették el. Talán mert a szocializmus éveiben beléjük sulykolták Heine szavait: „ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is fognak”.

Neves közéleti személyiségek tagadták meg apjukat, mert az apa múltja nem illett a fiú életrajzába.

Új szavak jöttek forgalomba: polgári, nemzeti, köztársasági, európai. Bármi, csak ne munkás, sőt még népi sem!

Nem kellett nekik a múlt öröksége! Úgy gondolták, hogy az új világ mindenre megoldást ad. Pedig ez a világ nem új volt. A pénz uralma jött vissza, amitől egykor sikerrel megszabadultunk.

A magyar vállalkozóknak ígértek biztos jövőt, közben eladtak mindent a külföldi tőkének. Nemzeti függetlenségről beszéltek, közben szuverenitásunk egyre nagyobb szeleteit adták az EU-nak. Hazaküldték a szovjet katonákat, behívták a NATO-t és az amerikaikat.

Mi úgy döntöttünk, hogy nem dobjuk ki értékeinket. Nem tagadjuk meg a szocializmus négy évtizedét, csak azért, mert az új hatalmak rossznak, sőt bűnösnek nyilvánítják. Tartoztunk ezzel szüleinknek, akik tisztességre neveltek, diplomát adtak a kezünkbe, lakáshoz segítettek. De tartoztunk ezzel gyermekeinknek is, mert tudtuk, hogy a kapitalizmusban aligha adhatunk nekik annyit, mint amennyit mi kaptunk szüleinktől.

Vállalhattuk, sőt jó szívvel vállalhattuk a szocializmust, mert tudtuk: a rendszerváltás nem forradalom volt, ahol a nép letaszította gaz urait. Nem a tisztességesek győzelme volt a tisztességtelenek felett.

Becstelen alku volt. A gazdagodásra vágyó polgári ellenzék, a dolgozó népet cserben hagyó párt- és állami vezetők és a nyugati kormányok egyeztek meg egymással a mi rovásunkra. A magyar szocializmus nem megbukott, hanem megbuktatták.
Vállalhattuk a szocializmust, mert nem csak a munkásságnak, nem csak a szegényeknek adott jobb életet.

A szocializmus a magyar nemzet, Magyarország anyagi és szellemi gyarapodását tette lehetővé. A szocializmus nemzeti ügyet szolgált.

A tőkésektől elvették a gyárakat, de olyan nemzeti ipart teremtettek, amilyen még nem volt a magyar történelemben. A paraszt földhöz jutott, majd megtanulta, hogy mit jelent a korszerű nagyüzemi gazdálkodás. És Magyarország agrár nagyhatalom lett.

Vállalhattuk azért is, mert az új rend új értékeket szült. Megtanultuk, hogy a munka becsület, tisztesség dolga. Nem az ügyeskedőt, a csalót kell tisztelni, hanem azt, aki becsülettel dolgozik. Megtanultuk tisztelni az idősebbeket, a tanárainkat, a szüleinket. Megtanultunk segíteni egymásnak, szolidaritást vállalni a gyengébbekkel. Kiegyensúlyozott életet, stabilitást, rendet és biztonságot építettünk ezekre az értékekre.

Vállalhattuk a szocializmust, mert tudtuk, hogy a világ nagy problémáit nem lehet megoldani a tőke logikája alapján. Sohasem fogunk jól lakatni minden éhezőt, ha azt nézzük, hogy hoz-e ez profitot vagy sem. Sohasem fogjuk a környezetet megvédeni, ha csak arra költünk, ami pénzt hoz. Sohasem lesz vége a háborúknak, a kábítószernek, a bűnözésnek, mert éppen azok hozzák a legtöbb pénzt a tőkének.

Mi is tudtuk, hogy a szocializmusban sem volt minden jó. Tudtuk azt is, hogy „sok még a szenny és a buta beszéd”, és sokan vannak még „csirkefogók…részegesek, talpnyalók és munkahalogatók”, ahogyan valaha Majakovszkij írta. De tudtuk azt is, hogy a szocializmus minden hibája ellenére többet adott a népnek, a dolgozó embereknek, mint bármilyen más korszaka történelmünknek.

Tudtuk azt is, hogy nem lehet a múlthoz visszatérni. Új közösségi társadalmat kell teremtenünk. Olyat, ami elveti mindazt, ami korábban nem vált be, vagy téves volt. Olyat, ami még többet ad az embereknek.

Tudtuk, hogy a magyar szocializmus négy évtizede közös értékünk. Meg kell védenünk, tovább kell adnunk utódjainknak. Megértettük azt is, hogy mindenki a saját házát építi, de figyelni kell másokat is. Ha valamit jól csinálnak mások, tanulni kell belőle. A sikeres tapasztalat, legyen az Kína, vagy bármi más, a mi ügyünket viszi előre.

Harminc éve vállaltuk a szocializmus örökségét. Tudtuk, hogy lehetetlen küldetést vállalunk. Üldözni, tiltani, kiszorítani, elszigetelni fognak. Sokan megvetnek majd bennünket. Sokan régimódinak tartanak. Sokan nem hisznek majd a szavuknak.
De hittük, tudtuk, hogy minden változni fog. Tudtuk, hogy a munka, a becsület, a tisztesség hosszú távon meghozza gyümölcsét. Tudtuk, hogy az emberek, a népek tapasztalatból tanulnak. Előbb vagy utóbb, de megértik, hogy kisebb dolgokat nyerhetnek, mint a lottóban is, lehet kettesük vagy hármasuk, de a nagy pénzeket csak egyesek viszik el.

A folyamat, az ébredés, a kijózanodás elkezdődött. A koronavírus, a gazdasági válság, a tőkés országok élet-halál harca a piacokért, az erkölcsök szétesése a mi igazunkat jelzik.

Új társadalom kell, új közösségi társadalom!

Vélemény, hozzászólás?