Menü Bezárás

Digiterror 13

Digiterror 13

Tisztelt Olvasó!

Harmadik fejezetéhez értünk a címben is szereplő digiterror lehetőségének.
Tekintsünk vissza: Első alkalommal arról volt szó, hogy a digitalizált társadalom előtt mennyivel voltak szélesebbek a tőkés Európa országaiban az egyéni szabadságjogok, ill. a nyugati társadalmakban erősödő állami terrorra válaszként megszülető anarchista terrorizmus hatására az állam ezt lépésről lépésre elvette a polgároktól. Az idők haladtával látható, hogy az egykor természetesnek vett jogok már el is felejtődtek. Logikai úton megközelítve a kérdést, vagy a sok beleölt anyagi eszköz, a drága pénzen fenntartott rendvédelmi- és nemzetbiztonsági szervezetek, a felelős politikusok, társadalmi- és civil akciótervek nem érték el a céljukat, nem sikerült jelentősen visszaszorítani a terrorveszélyt. Vagy a fejlett tőkésállamok vezetői úgy döntöttek, hogy bár a terrorveszélyt sikerült visszaszorítani, továbbra is ragaszkodnak az ellenőrizhetetlen hatalmas kiadásokból fenntartott struktúrához, nem az anarchista terrorizmus elleni harcban, hanem saját polgáraik ellen, az állami terror fenntartásában alkalmazva azokat. Továbbá, hogy a digitális fejlődés olyan lehetőségeket biztosít bizonyos multicégeknek, mellyel életünk egyes területei feletti információszerzésre, életmódunkat- és komfortzónánkat érintő ellenőrzésre és befolyásolásra nyílik módjuk.

Második alkalommal arról beszéltem, hogyan tudnak az apró jelekből kiindulva teljes képet szerezni a fejlett gazdaságokkal rendelkező országokban a cégek a polgárokról. Hogy a rendelkezésünkre bocsátott digitális eszközök tárháza az élet külön kis területeiről szerzi be és értékeli a szokásainkat, viselkedésünket, s hogy mivel a multicégek egymás között legálisan csereberélhetik az úgynevezett piackutatási eredményeiket, az adataink és szokásaink apró részletei egy kézbe kerülhetnek, ezzel jelentősen kiszolgáltatva a polgárokat magáncégeknek, gazdasági szervezeteknek. S mivel a tőkésállam vezetői nemcsak a megválasztott politikusok, hanem azok a pénzcsoportok is, melyek a politikusok körül láthatatlanul, vagy láthatóan is elhelyezkednek, fenntartással kell fogadnunk, hogy a multik által rólunk gyűjtött digitális információkhoz az állam nem férhet hozzá tetszése szerint, ha az érdeke, vagy a hatalmat gyakorló elit érdeke ezt kívánja.

Kedvenc amerikai regényírómnál olvastam egy FBI ügynök szájába adva a gondolatot, hogy ha manapság az állam kötelezővé tenné polgárai számára ellenőrző chip viselését, akkor bizonyára tömegek felháborodására és ellenállására kellene számítania. Amikor viszont a telefonokba és klubkártyákba kódolva érkeznek az adatok begyűjtésére való programok az emberekhez, pár százalékos kedvezménynek álcázva, akkor sorban állnak az újnál-újabb készülékekért és tagsági kártyákért, sokszor jelentős hitelekbe ugorva, csakhogy a trendi elvárásoknak megfelelő eszköz a birtokukba kerüljön.

Abban a társadalomban, ahol a szólásszabadságot hirdetik az egyik legnagyobb vívmánynak, közben viszont a főműsoridős reklámszlogenek kínosan egybecsengenek a többségi értékrenddel, vitathatatlan, hogy a digitális terror a gondolatokat, érzéseket, értékeket befolyásoló oldalon eredményesen valósul meg a médiumon keresztül.

Természetesen az állam is halad a digitális társadalom kiterjesztésével, hiszen bizonyos kényszerítő korlátozásoktól mentesíti a polgárait, azokat könnyebb, digitális változattal helyettesítve. Például a börtön helyett enyhébb elbírálás esetén háziőrizetet rendelhetnek el, bokaszíjjal, mely jelez, ha a korlátozás alá eső személy megsérti az őrizetének szabályait. Más esetekben a karanténba szállítás helyett alkalmazást töltenek a kockázatot jelentő személy telefonjára, mellyel ellenőrizhetik, hogy valóban nem sérti meg a karantén szabályait, a kijelölt úton, az utazást meg nem szakítva tér az elkülönítésre kijelölt helyre, többnyire az otthonába, ill. azt a meghatározott ideig nem is hagyja el.

Lehet már adót és tb-t fizetni, munkaügyi állapot változását bejelenteni, oktatásban részt venni. Igen gazdagok a lehetőségek, melyek valóban megkönnyítik a jogkövető polgárok és az állam közötti interakciókat.

Ám a napokban megjelent egy másik hír is: „Hatékony adóbeszedés vagy az emberek totális ellenőrzése? 2020 júliusa nagy változást hoz a legtöbb magyar vállalkozás életében. Amíg eddig csupán a 100 000 Ft Áfa tartalmat meghaladó számlák adatait kellett elküldeni a NAV-nak, addig július 1-től ez az értékhatár megszűnik. Ráadásul az értékhatár megszűnésével az eddiginél bővebb lesz az adatszolgáltatásra kötelezett adóalanyok köre. Kiterjed például a KATA-sokra is. Érthető, hogy az állam a hatékony módon akarja beszedni az adót. De ez az út elvezet az állampolgárok, az emberek totális ellenőrzéséhez. Ezt akarjuk?”

A részletekben bújik meg az ördög, tartja a mondás. Aki ugyanis elolvasta korábbi írásaimat, és ezt a mostanit is, annak feltűnik a párhuzam az általam felvázolt veszély és a valóság között. Én azt mondtam, hogy nem szerencsés ez a sok adat akár magán-, akár állami kezelésben a mindennapi életünkből, mert rossz szándékú kezekbe kerülve visszaélésre adhat módot, esetleg a totális megfigyelés állapotát is eredményezheti. Vajon a kapitalizmus leghangosabb szószólói, akiknek a piac, a fogyasztás, az adó, a járulék, a százalékok, a hitel, a kamat, a profit minden második szava, bele tudnak törődni az általuk oly sokra tartott világképben, hogy mindemellett a tőkésállam minden mozdulatunkat, másodpercünket ellenőrizheti? Persze, a hírekben még nem ez szerepel, hanem az, hogy újabb lépéssel kerültünk közelebb valamilyen igazgatási ág digitalizált megvalósításához. De mi lesz, ha sikerül az összes igazgatási ágat digitalizálni?

Elég lesz a tőkének ennyi hatalom, és leül egy fa alá az árnyékba, elégedetten malmozni az ujjaival, vagy sem? És ha továbblép, merre? Áramütős nyakörvet kapnak a polgárok, mint a jószágnak a modern villanypásztor, vagy esetleg a notórius renitenseknek az élet kioltására alkalmas készülék is kerül a nyakörvekbe, ahogy hollywoodi produkciók már előre vetítik a sötét jövőt?

Kós Zoltán

Vélemény, hozzászólás?