Menü Bezárás

„SZÁZ VASÚTAT, EZERET!”

„SZÁZ VASÚTAT, EZERET!”

Talán nem követek el felségsértést, ha a költő szavaival kezdem írásomat. Már hosszú évek óta vannak kisebb, nagyobb felháborodást, kedélyeket felkavaró vasúttal kapcsolatos hírek. Mint vasútbarát, szeretném kifejteni nézeteimet az utóbbi évek közlekedési, áruszállítási, fuvarozási koncepciójával kapcsolatban. Nagyszerű eredménynek tartom, hogy ma már szűkebb régiónkból el lehet jutni autópályán a Riviérára, az Atlanti partokhoz, vagy Skandináviába. Az útvonal gyönyörű tájakon, de a célnak megfelelően vezet, olykor kettő- vagy négyvágányú villamosított vasutakat keresztezve vagy vele párhuzamosan.

Úgy érzem, hogy nem lenne szabad Magyarországon a vasútvonalak bezárására még csak gondolni sem. ( A költő, ha ezt tudná, akkor most forogna a sírjában.) Viszont fejleszteni annál inkább, a szárnyvonalakat is. Hogy miből? Természetesen szakértelemmel, pénzből, valamint a jelenleg rendelkezésre álló technikával: Ru 800S vagy RUS 1000 S gépcsaláddal. Magyarországon és az Európa Unióban van pénz, főleg egy olyan országban, ahol a bankok tiszta napi jövedelme több milliárd forint. Megfelelő infrastruktúrával, uutabarát csatlakozással forgalmassá, élhetővé lehet, és helyzetbe kell hozni a szárnyvonalakat is. Ehhez kell olyan al- és felépítmény, amelyen 80-100 km/óra sebességgel roboghatnak a vonatok. Ma már ez a modern biztosító rendszerekkel, jelzőkkel, a számítógépek korszakában nem elképzelhetetlen. Amit csak lehet, főleg a veszélyes és nagy tömegű áruszállítást átterelni az amúgy is rossz állapotú utakról a vasútra. Természetesen ehhez is szükséges, hogy a magyar állam a rendelkezésre álló eszközeivel a magyar gazdasági és nem utolsósorban környezetvédelmi érdekeknek megfelelően határozza meg a vasutak üzlet- és üzemvitelét. Meggyőződésem, hogy a „vasminiszter” annak idején sikerrel alkalmazta az úgynevezett zóna tarifarendszert, akkor ez a XXI. századi formában sem elvetendő.

„SZÁZ VASÚTAT, EZERET!”

A XX. század elején a már jól kiépített vasúthálózatot sajnos kegyetlenül megcsonkította a manapság olyan sokat emlegetett trianoni rabló békeszerződés. Majd a II. világháború után az „arccal a vasút felé!” programmal sikerült helyreállítani a háborús károkat. Sajnos az 1968. évi közlekedéspolitikai koncepció – ma már tény – sok esetben elhibázott volt. Most, amikor itt vagyunk az egyesült Európában, azt gondolom, hogy hazánkban nem megszüntetni, hanem fejleszteni kell a szárnyvonalakat is, már csak a fővonalak tehermentesítése miatt is.

No és a határokon átnyúlt, most nem létező, de megoldható kapcsolatteremtést helyreállítani.
Néhány példa erre, a teljesség igénye nélkül:
Orosháza – Mezőhegyes – Battonya – Pécska – Arad vagy
Szeged- Újszeged – Makó – Nagylakon át Pécska – Arad
Vésztő – Körösnagyharsány – Nagyvárad vagy
Debrecen – Derecske – Nagykereki – Nagyvárad vagy
Szeged – Újszeged – Kikinda – Zsombolya – Temesvár

De szűkebb példánál maradva:
Orosháza – Gyopárosfürdő – Szentes – Kiskunfélegyháza – Kecskemét – Lajosmizse – Budapest

Ezeken a vonalakon bizonyára lenne több utas is, ha a pálya állapotát, hírközlő és biztosító berendezéseit a XXI. század követelményeinek megfelelően megoldanák, pl. Stadler vagy Siemens motorvonatokkal, ha már Ganz nincs. Minden településen helyi járatú autóbuszokkal meg lehetne oldani a ráhordást, megfelelő csatlakozással a menetrendhez, pl. hasonló autóbuszokkal, mint a Budavári busz, legyen a neve MÁVAUT. Ahol párhuzamosan van vasút és közút, ott nem szükséges ugyanabban az időpontban buszjárat is. Az egyesült Európában elképzelhető lehetne, hogy a Kárpát-medence népeit vasúti összeköttetéssel is egyesítsük.

Befejezésül még egyszer leírom, hogy humánus, környezetkímélő szemlélettel a rendelkezésre álló vasutas szakemberek szakértelmével helyzetbe hozható az „Arccal a vasút felé!” program, az EMBEREKÉRT.


Fülöp Péter
orosházi vasútbarát

Vélemény, hozzászólás?