Menü Bezárás

egyperces őrületek (363)

egyperces őrületek (363)

DONKI ZOLTE·2020. JÚLIUS 21., KEDD·4 PERC

A katedrális építők titka

Kiinduló gondolat:

Bábel tornyát az égig szerették volna építeni Noé utódai, akik még egy nyelvet beszéltek. Az Úr letörendő elbizakodottságukat, összezavarta nyelvüket, hogy ne értsék egymást, s így nem is lett soha kész a torony.

Friss élmény, empirikus tapasztalás:

A környék legnagyobb templomának felújítása során a kupolához szükséges faanyagot egy mester felnyújtja az állvány első szintjén álló társának, az tovább a második-, az tovább a harmadik-, egészen a legfelső szintig, ahol szükség van rá. Ezalatt az alsó mester már hozza a következőt, nyújtja az első szintre, s a munka egy hang nélkül folyik, gyorsan, precízen, szemlátomást összehangoltan. Néma, fehér óriáskígyónak látszik a lécköteg, ami függőlegesen kúszik fel a tetőre. Mindenki tudja a dolgát, halad a munka, míg kész nem lesz egyszer az egész.
Eltöprengtem, hogy a régi korok mesterei megépítették gépek nélkül a katedrálisokat. Nem volt számítógépük a tervezéshez, a statikai számításokhoz, nem voltak daruk, teherliftek, markolók, buldózerek, nem állt rendelkezésre a szaktudáson és közös akaraton kívül semmi.
Ha lehet így is csinálni a dolgokat, akkor a technikai fejlettség 21.sz.-i szintjén vajon miért nem így épül a Budapest-Belgrád vasút, hogy miért olyan rossz állapotúak sokfelé az utak, hogy miért kellettek évtizedek a 4-es metró elkészültéhez, és hasonlók? Eltöprengtem és azt figyeltem meg, hogy az utóbbi három évtizedben sokkal több a vita, mint a cselekvés. Mindenki beszél a feladatokról, mindenki szorgalmazza a cselekvést, de amikor konkrét feladat van, akkor az akadékoskodók, a jobban tudók, a miértemberek előlépnek és munka helyett vita, tettek helyett pereskedés folyik. Mire egy országos fontosságú projektben az első építőmunkás felveheti az első havi fizetését, addigra ügyvédek, újságírók, valós és önjelölt szakértők hadai meggazdagodtak az ügyön.
A szabad véleményalkotás joga, a szólásszabadság igen fontos része a modern társadalmaknak. Igazi vívmány. Az viszont, hogy a rendszer felépítése bizonyos társadalmi kontroll érdekére hivatkozva megengedi a felesleges időhúzást is, az erők és eszközök nem célirányos felhasználását, hogy hozzá nem értők akadékoskodása miatt évekig húzhatók országos méretű vállalkozások, nem is beszélve a helyi érdekeltségű beruházásokról, az a jogállamiság csődje. A közösség nagytöbbségének érdeke sérül azáltal, hogy idő és pénz folyik el a viták, pereskedések, újabb és újabb szakértők azonos véleményeinek megrendelése miatt.
A liberális szólásszabadság gyakorta a kerékkötője a nagy tervek elvégzésének. Közel annyian lehetnek anyagi haszonélvezői ezeknek a szinte kötelezően mellécsapódó jelenségeknek, mint azok, akik valóban részt vesznek a kivitelezésben.
De kinek jó ez? A társadalomnak biztosan nem. Azoknak a közösségeknek sem, amelyek később és drágábban kapják meg e műveket. Egy szűk körnek, politikusoknak, jogászoknak, sajtósoknak, némi szakmai értelmiségnek viszont igen jó megélhetés, biztos jövedelem, hogy szócsépléssel addig húzhatnak fontos, esetleg elengedhetetlen dolgokat, amíg csak lehet, nem törődve a mások kiesés miatti kényelmetlenségével, elvesztegetett idővel és pénzzel.
Visszakanyarodva a kiinduló gondolathoz, az, hogy összekeveredtek a nyelvek, s ez végül azt okozta, hogy sosem épült meg a Bábel, nem jelentheti azt, hogy a céltudatos, hozzáértő és kötelességtudó építőmunkások képtelenek voltak befejezni a művet? Mert megjelentek a magukat jogvédőknek,civileknek, független szakértőknek, mifenéknek nevezők és össze-vissza zavartak mindent, nem hagyva kiteljesíteni a szakemberek, a felelősen gondolkodók, a hozzáértők alkotói tevékenységét, művészetét.
Az a ma már szinte mindent kísérő polgári mellébeszélés, akadékoskodás, kukacoskodás, szócséplés, és itt direkt nem írom a durvább kifejezést, amire célzok, nem lehet, hogy ugyanaz a nyelvek összezagyválása, amiről már az ókorban is készült írásos feljegyzés? Nekem gyanús a dolog.

Kós Zoltán

Vélemény, hozzászólás?