Menü Bezárás

Eljutunk-e a közösségi társadalomhoz?

Munkáspárt

„A jövő magyar közösségi társadalmát most még csak elképzelni tudjuk, képét most formáljuk együtt. Nem tudjuk, hogy pontosan milyen lesz. De nem légvárakat építünk, hanem elemezzük a mai kapitalizmust, és összevetjük a 20. század szocializmusának tapasztalataival.” (Munkáspárt programja)

Ahol legfontosabb az ember, a nép

Az előzőekben láttuk, hogy a tőkés rendszer eddigi legmélyebb válságát éli. A válság a rendszer lényegéből fakad, ezért a tőke nem képes tartós megoldást találni. Egyre inkább felvetődik, hogy az emberiség előtt két út áll: a kapitalizmus, és ezzel együtt a pusztulás vagy a szocialista forradalom, egy új közösségi társadalom megteremtése.

Válságban van a magyar kapitalizmus is. A magyarországi politikai erők mindegyike a kapitalizmusban keresi a kiutat, ami azonban egyre inkább sérti a dolgozó tömegek érdekeit. A Munkáspárt számára objektíve jelentkezik a feladat, hogy megmutassa a dolgozó tömegeknek, hogy a tőkés válság megoldására, a dolgozók alapvető érdekeinek érvényesítésére egyetlen út van, a közösségi társadalom megteremtése.

A Munkáspárt két fogalmat használ, szocializmus és közösségi társadalom. Szocializmusnak nevezzük azt a társadalmi rendszert, amely 1989 előtt Magyarországon és számos más szocialista országban létezett.

Közösségi társadalomnak nevezzük az a társadalmat, amelyet a jövő megoldásaként felvázolunk. A szocializmus és a közösségi társadalom alapvető osztálytartalmát tekintve azonosak. A különbség abban van, hogy a jövő közösségi társadalma hasznosítja a 20. századi szocializmus tapasztalatait, kijavítja annak hibáit és tévedéseit.

Milyen legyen a közösségi társadalom? A mai társadalomban a tőke, a pénz a döntő. Mivel a pénz döntő és így mindenben azt nézik, hogy hoz-e hasznot, vagy sem, az ember érdekei nem érvényesülnek. A pénz a fontos, az ember nem fontos.

Mi olyan társadalmat akarunk, ahol nem a pénz a döntő, hanem az ember érdekei. A közösségi társadalom az emberek olyan közössége, ahol a legfontosabb érték az ember.

Az ember itt a társadalom többségét, a munkájukból élő dolgozókat, más szóval a népet jelentik. A nép a kapitalizmusban nem fontos, nem több, mint hivatkozási alap.

A rendszerváltáskor a „nép” szó kikerült minden elnevezésből. Magyar Népköztársaságból Magyar Köztársaság, majd Magyarország lett. Az 1990-ig érvényes alkotmány kimondta: „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. (…) A Magyar Népköztársaságban a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja.”

A közösségi társadalomban az emberek maguk döntenek

A tőkés rendszerváltás 1990-ben ezt rögtön átírta: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A hatalom ugyan már nem volt a népé, de a jól bevált formula azt a látszatot erősítette, hogy a rendszerváltás nem változtatta meg az emberek, a nép státuszát. Ez nem volt igaz.

A 2011-ben elfogadott alaptörvényben már szó sincs arról, hogy a nép birtokolhatná a hatalmat. A nép megmaradt, de csak, mint hivatkozás: „A közhatalom forrása a nép. A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül gyakorolja.”

Az új közösségi társadalom lényege éppen az, hogy a nép, az emberek válnak a hatalom tényleges birtokosaivá. A közösségi társadalomban a dolgozó nép gyakorolja a politikai hatalmat. Így saját maguk érdekében hozhatnak döntéseket az ország sorsáról, az ország erőforrásainak, jövedelmeinek hasznosításáról, és minden egyébről.

A közösségi társadalomban az emberek maguk döntenek

A kérdés az, hogy az emberek, a nép miként gyakorolja a hatalmát. A szocializmus idején (1948-1990) is képviseleti demokrácia volt, hiszen a parlamentben és a helyi tanácsokban nem mindenki lehetett jelen, csak a nép által megválasztott képviselők. De a képviselők zöme az egyszerű emberekből, a dolgozó népből kerültek ki.

Ugyanakkor működtek a közvetlen demokrácia intézményei. Az üzemekben működtek az „üzemi háromszögek”. A vállalatvezetés, a szakszervezet és a kommunista párt együtt döntött. A szakszervezeteknek számos kérdésben vétójoguk volt helyi és országos szinten is.

A szocializmus azonban nem tudott olyan politikai rendszert létrehozni, amely automatikusan kizárja a demokrácia mindenfajta megsértését, de ennek leglényegesebb feltételét megteremtette: a hatalom a nép kezében volt.

Nem sikerült olyan hatalmi struktúrát kialakítani, ami biztosította volna a dolgozók folyamatos közvetlen részvételét a hatalom gyakorlásában, és megakadályozta volna a kontraszelekciót, párt- és állami nomenklatúra kialakulását, amiből az új tőkésosztály lett.

őrség

A szocialista rendszer problémái a tapasztalatok hiányából fakadtak. Az emberek megszokták a néphatalmat, és egy idő múlva már maguk nem akartak részt venni benne. Felerősödött a bürokratizmus. A demokratizálás ürügyén a hatalom közekébe kerülhettek olyanok, akik valójában nem néphatalmat akartak, hanem a tőkés rendszert becsempészni.

1990 után a tőkésállam egyre magasabb hatékonysággal működik. A hatalom gyakorlása azonban egyre szűkebb kör kezében összpontosul. Magyarországon a hatalom a tőkésosztály kezében van, amelyet különböző tőkéscsoportok felváltva gyakorolnak. A jelenlegi képviselői rendszer a tőkésosztály hivatásos politikai hadseregét hozta létre. A mindenkori tőkés kormány fontos támaszát jelentik. A képviselők ellenőrizhetőségének és visszahívhatóságának megteremtése a tőke lényeges korlátozásával lenne egyenlő, ezért is ellenzik.

A közösségi társadalomban megmarad az állam, de a demokrácia gyakorlása közvetlenné válik. A tőkés rendszer a számítástechnika rohamos fejlesztésével megteremtette a közvetlen demokrácia lehetőségét, a tőke azonban nem érdekelt ennek a működtetésében.

A közösségi társadalom erre a technikai bázisra építve a közvetlen demokrácia útján valósítja meg a dolgozók közvetlen részvételét a döntésekben. A közvetlen demokrácia eszköze lehet a népi vita, az átfogó közvélemény-kutatás, a népszavazás stb.

Több ország példája mutatja, hogy a parlament, mint intézmény mellett célszerű szélesebb népi fórumot is létrehozni stratégiai kérdések megvitatására. Az új közösségi társadalomban a nagy, átfogó kérdések megvitatását érdemes lenne évenkénti össznépi gyűlésekre bízni.

A képviseleti demokrácia legfőbb intézménye, a parlament megmaradna, de más elvek alapján működne. A parlament a nép, a dolgozók, az emberek különböző rétegeinek szövetségét fejezné ki.

parlament

A közösségi társadalom államhatalmi szerve nem a néptől elszakadt hivatásos politikusokból áll majd, mint a mai kapitalizmusban. A parlament tagjait a helyi dolgozói kollektívák saját soraikból delegálják. A küldöttek nem hivatásos politikusok lesznek és munkájukat társadalmi munkában végzik, pénzt nem kapnak érte. Ellenőrizhetőek és visszahívhatóak lesznek.

A kormányzás a feladatok végrehajtását jelenti. A tőkés rendszerben a parlamenti többséggel rendelkező párt alakítja a kormányt. Valójában nem a parlament, és főleg nem a nép kormányoz, hanem a kormány. A kormánypárt képviselői mindent megszavaznak, amit a kormány a nép hatalmára hivatkozva elfogad. A szakmai hozzáértésnek természetesen van szerepe, de a kormányok politikai szervek és nem a népi döntések végrehajtásának szervezői.

Az új közösségi társadalom akkor lesz hatékonyabb, ha az ország kormánya nem hivatásos politikusok gyülekezete lesz. A kormány tagjai a szakterületek hozzáértő és vezetésre képes képviselői legyenek.

Az új közösségi társadalom képes megteremteni az objektív tájékoztatást. Szabad internet-hozzáférést biztosítana minden állampolgár számára.

Hozzáférést teremt a közinformációkhoz, az állami élet teljes átláthatóságának megteremtése útján. A technika szintjén ez már ma lehetséges lenne. A tőkés kormányok azonban az információk elzárásával is erősítik hatalmukat. A dolgozó embereknek át kell látniuk az állami életet ahhoz, hogy eredményesen cselekedjenek.

Nincs szükség többpártrendszerre

Nem igaz az, hogy a többpártrendszer a demokrácia netovábbja. A többpártrendszer a tőkésosztály találmánya.

A többpártrendszer feladata nem az, hogy a társadalom széles rétegeinek érdekeit kifejezze. Feladata a tőke uralmának biztosítása. A rendszer két irányban hat. Egyrészt, megakadályozza, hogy a tőkésosztály különböző csoportjai közötti küzdelem, ami elkerülhetetlen a tőkés viszonyok között, olyan robbanáshoz vezessen, ami megrendítené a tőke uralmát. Másrészt, a többpártrendszer akadályozza, hogy olyan pártok, olyan erők kerüljenek a hatalomba, amelyek célja a tőkésrendszer megváltoztatása, a közösségi társadalom megvalósítása.

Nézzünk néhány példát! A 2008-as válság sok országban vezetett ahhoz, hogy a tőkéspártok nem voltak képesek kezelni a helyzetet és fennállt annak lehetősége, hogy tőkeellenes erők kerülnek hatalomra. Görögországban a problémát a Sziriza párt felfuttatásával oldotta meg a tőke. A Sziriza nagyjából ugyanazt mondta, ami a Görög KP, de hatalomra kerülve a tőke akaratát teljesítették.

Magyarországon nem volt lehetőség a Sziriza-megoldásra. A Fidesz vállalta azt, hogy számos olyan elemet kapcsol a programjába, amelyek a Munkáspárt követelései. Valójában azonban a tőkésosztály érdekében cselekedett.

Egyes országokban, ahol a kommunista pártok történelmi okok miatt bent vannak a tőkés parlamentekben, különböző szigorításokkal akadályozzák a pártok hatalomra jutását. A szigorítások mértéke attól függ, hogy milyen veszélyt jelent az adott kommunista párt. Ukrajnában betiltották a pártot, mert az ellenzék legerősebb pártjaként reális veszélyt jelentettek a tőkére nézve. Görögországban, ahol a koronavírus növelte a tőke ellenes erők befolyását, betiltották az utcai tüntetéseket, elvéve így a Görög KP komoly fegyverét.

Ma Magyarországon gyakorlatilag nem kerülhet a parlamentbe olyan párt, mely ellenzi a kapitalizmust. A Munkáspártot elszigetelik a médiától. A választási törvények a nagyoknak és a tőkés rendszer támogatóinak kedveznek. A választásokat nem a programok józan mérlegelése, hanem a pénz dönti el.

Az új közösségi társadalomban nincs szükség többpártrendszerre. Új intézmények kellenek, amelyek felszínre hozzák a társadalom különböző csoportjainak véleményét. Olyan intézményekre, amelyek lehetővé teszik a vélemények szintetizálását.

A politika minden területén a dolgozó emberek lehető legteljesebb részvételét akarjuk. Az ország nem a politikusoké, nem a pártoké lesz, mint a kapitalizmusban, hanem a dolgozóké.

A mai friss kínai tapasztalatok itt is fontosak. Kína pártpolitikai rendszere nem a politikai pártok váltógazdálkodására épül, hanem a politikai pártok együttműködésére és konzultációjára a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe mellett. A hadsereget a Kínai Kommunista Párt irányítja, és nem lehet szó semmilyen „nacionalizálásról”. Mindennek az alapját az adja, hogy a kínai sajátosságú szocializmusban az össznépi tulajdon képezi a gazdaság fő pillérét.

Igazságszolgáltatást az emberek szolgálatában

Az igazságszolgáltatás nem a tőkések érdekeit szolgálja majd, mint a mai kapitalizmusban, hanem a dolgozó emberekét. A bírókat nem a pártok, nem az állam nevezi ki, hanem az ország dolgozói a közigazgatási egységekben választják meg a terület bíróját.

A tőkés rendszer megszülte a politikai emberi jogok és szabadságok polgári értékét. Mi az új közösségi társadalomban ezeket megőrizzük, azért is, mert tanultunk a korábbi rendszerünk hibáiból. Ugyanakkor kiegészítjük a szociális emberi jogokkal. Kiteljesítjük a demokráciát, amiből ma hiány van.

A sajtószabadság polgári eszméjét megőrizzük, és nem tiporjuk lábbal, mint a mai tőkés rendszer. A sajtó a szabad véleménynyilvánítás eszköze is lesz, nem csupán hivatalos propagandaeszköz, mint a korábbi közösségi társadalomban. A tájékoztatás pártatlan és teljes lesz. Az országos médiumok vezetőit a dolgozók véleményének megkérdezése után nevezik ki.

(Folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?