Menü Bezárás

2022: a Munkáspárt jövője a tét. Interjú a Munkáspárt elnökével

2022: a Munkáspárt jövője a tét. Interjú a Munkáspárt elnökével

Megkezdődik az őszi szezon. Bár a koronavírus még sok problémát okoz, a politikai élet megélénkült. A Munkáspárt is harcba lendült a sikeres augusztus 19-i salgótarjáni rendezvény után. Mi a további teendő? Erről kérdeztük Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét.

A miniszterek nyaralása nem magánügy

Vége a nyárnak, a Munkácsy utcában is mindenki visszajött a szabadságról. Ön merre töltötte a szabadságát?

A családdal együtt Ausztriában voltunk, a hegyekben.

Érdekes. Ön nem azt válaszolta, amit Gulyás miniszter úr. Szerinte a „kormánytagok családi nyaralása magánügy.”

Nem az! A miniszter közszereplő. Ha tetszik, mi fizetjük őket. Jogunk van tudni életük minden percéről. Én ugyan nem vagyok miniszter, de a pártelnök élete sem lehet titok.

A médiából nem sokat lehet megtudni. Ugyanazok a hírek naphosszat. Ön is így látja?

A hivatalos média, az állami média unalmas, szájbarágós. A hírek nem hírek, hanem politikai negyedórák. Tökéletesen hülyének nézik az embereket. Nem hiszem, hogy az emberek ezért hálásak lesznek a választásokon.
Az ellenzéki média provokatív, ez sok embernek tetszik. Egészen addig, amíg nem jönnek rá, hogy hazudnak. De higgye el, az emberek erre is rájönnek.

Önmaguknak higgyünk, ne a tőkés médiának!

Ön szerint kinek lehet hinni manapság?

Önmagunknak, csakis a saját tapasztalatunknak. Mindig gondoljuk végig, hogy mit kaptunk és mit veszítettünk az elmúlt harminc évben. Mindig jusson eszünkbe, hogy kapitalizmus van, és a tőkés média feladata az, hogy bennünket manipuláljon.
Olvassuk A Szabadságot, és ne azt ismételgessük, amit az ATV-ben, meg a Klubrádióban hallottunk! Nézzük meg hetente kétszer a „Tíz perc Thürmer Gyulával’” internetes interjút. Mi nem hazudunk, mi a dolgozó emberek igazságát mondjuk.

2022: a Munkáspárt jövője a tét

Ahogy mondani szokás, „itt van az ősz, itt van újra”. Mire készül a Munkáspárt?

Szeptember 5-re összehívtuk a Központi Bizottság ülését. Itt jelen vannak a KB tagjai és a megyei elnökök is, nagyjából mindazok, akik dönthetnek a párt sorsáról és akiknek a döntéseket végre is kell hajtaniuk. Döntenünk kell arról, hogy milyen stratégiával megyünk a 2022. évi választásokra.

Van többféle választási lehetőség?

Természetesen. Mondhatjuk, hogy nem indulunk. Ilyen döntést sohasem hoztunk az elmúlt harminc évben, és most sem fogunk. A pártnak van ereje indulni. A külső helyzetben is vannak pozitív változások, tehát kutyakötelességünk indulni.
Mondhatjuk azt is, hogy indulunk néhány egyéni kerületben, ott, ahol elég erőnk van, de nem kínlódunk az országos listával. Ez jelképnek jó, de semmi másra nem. Egyéniben semmilyen esélyünk sincs, nekünk az országos lista kínál némi lehetőséget.
Az Elnökség ezért azt javasolja, hogy állítsunk országos listát. Ha van országos listánk, akkor mindenütt lehet szavazni a Munkáspártra, függetlenül attól, hogy van-e egyéni jelöltünk abban a körzetben, vagy sem. Ez mozgósító program!

Ehhez mi szükséges? Képesek vagyunk rá?

Országos listát az a párt állíthat, amely legalább 9 megyében és Budapesten – legalább 27 egyéni választókerületben önállóan jelöltet állított. Ismerve a mi gyengéinket, legalább 31 helyen kell nekifutnunk, mert szükség van tartalékra. Biztosra kell mennünk!
Az Elnökség hetek óta konzultál a megyékkel. Mindenki azt mondja, hogy képesek vagyunk erre. Egyes elvtársaink túl derűlátóak, és vannak pesszimisták is.
Én úgy gondolom, hogy a Munkáspárt képes országos listát állítani. De ennek vannak feltételei. Már most fel kell állítani a kijelölt választókerületekben a dolgozó csapatokat. Nem két év múlva, hanem most.
A csapatoknak el kell kezdeni a munkát. Ott kell kitelepüléseket tartani, ahol két év múlva ajánlásokat akarunk gyűjteni. Gyarapítani kell azt a kört, akiknek az ajánlására biztosan számíthatunk.

Gondolja, hogy minden párttagunk részt tud venni ebben a munkában?

Mindenkire szükség van. Ott és úgy, ahol és ahogyan dolgozni tud. Van családunk, vannak ismerőseink, szomszédaink. A minimum az, hogy az ő ajánlásukat megszerezzük. Aki egészséges, aki erős, vállaljon többet, de a párt érdekében mindenkitől munkát várunk.

2022: a Munkáspárt jövője a tét. Interjú a Munkáspárt elnökével

Ha kell, elmegyek minden elvtársunkhoz, és személyesen mondom el nekik, hogy a választás tétje a Munkáspárt jövője. Ha nem lesz országos listánk, ha nem tudnak ránk szavazni az emberek, ha nem maradunk meg a politikai tudatban, el fogunk tűnni. Egy ideig fogunk létezni, működni, de ez csak pislákolás lesz.
Ezt nem szabad megengedni! Nem ezért dolgoztunk harminc évig! Helyt kell állnunk, bármibe is kerüljön! Ezt várja tőlünk nagyon sok elégedetlen dolgozó ember. És ezt várja tőlünk a nemzetközi munkásmozgalom is.

A Munkáspárt iránt van bizalom és van
érdeklődés

És hogy látja a társadalom reagálását? Számíthatunk az emberek támogatására?

A mostani időközi választások azt jelzik, hogy a Munkáspárt iránt van bizalom és van érdeklődés. Ha ez megmarad 2022-ben is, a legnehezebb feladatot, az ajánlásgyűjtést meg tudjuk oldani.
Ne felejtsük: a fő kérdés most nem az, hogy hányan szavaznak ránk. Az majd kiderül. A fő kérdés, a fő gond az ajánlások összegyűjtése.

A koronavírus segítette a Munkáspártot?

Viccel? Ne felejtse el, hogy hónapokig semmit sem tudtunk csinálni a korlátozások miatt! Most kell újra kimennünk az utcára, újra szót érteni az emberekkel.
Közben a tőkés pártok végezték a dolgukat, mindennap szerepeltek a médiában. Bennünket pedig nem engedtek szóhoz jutni.
Sok mindent szinte a nulláról kezdünk. De elkezdtük, és ez a lényeg!
A járvány persze megmutatta, hogy milyen a kapitalizmus. Nálunk ugyan nem haltak meg ezrével az emberek, mint nyugaton, de a kórházi szolgáltatások jelentős részét nálunk is leállították. Ezt az emberek látják.
Látják azt is, hogy minden iszonyúan drága lett. Miért? Azért, mert a járvány elleni védekezés költségeit valakinek ki kell fizetni. Az igaz, hogy a kormány a terhek egy részét a bankokra terheli, de ez nem elég. Mi azt követeltük, hogy fizessenek szolidaritási adót a milliárdosok. A kormány nem hallgat ránk, nem akar elvenni a szupergazdagoktól.
Egy szóval sokan kezdik utálni a kapitalizmust, az inflációt, a munkanélküliséget, a szegénységet, de ebből nem következik az, hogy azonnal elfogadják a Munkáspártot, mint alternatívát. Ehhez még idő kell. De be fog következni!
De ahhoz, hogy 2022-ben legyen országos listánk, ez a társadalmi háttér már elegendő. Nem beszélve arról, hogy még sok minden változhat.

Túl sok az eszkimó és már nincs elég fóka

Evezzünk nemzetközi vizekre! Mire számíthatunk a világban Ön szerint?

Leegyszerűsítve most az a helyzet, hogy túl sok az eszkimó és már nincs elég fóka. A tőkének profit kell, ez élteti. Ehhez újabb és újabb piacok kellenek. Újabb és újabb energiaforrások, nyersanyagforrások kellenek.
1990 után az EU tőkés erői megszerezték a mi piacainkat, megvették a mi gyárainkat, a mi földjeinket. Ezt jelentette rendszerváltás, az EU-csatlakozás. Nálunk is, illetve a többi kelet-európai országban.
A tőkés világ most eljutott oda, hogy nincs több szabad préda. Új piacokat, új energiaforrásokat csak egymástól vehetnek el. De hogyan?
Most még nincs háború. Most üzengetnek egymásnak. Add ide nekem, ami a tiéd! Önként és dalolva! Ha nem adod, elveszem!
Trump ezt üzente Kínának, és az „üzenetét” kemény fenyegetésekkel támasztja alá. Igyekszik új koalíciókat szervezni a Huawei ellen, sőt a Kínai Kommunista Párt ellen is.
Az USA és az EU Oroszországnak is üzent. Add ide Ukrajnát! Add ide Szíriát! Most meg már add ide Belaruszt!

Mi lesz, ha nem adják önként?

Nem nehéz kitalálni: háború! A háborútól persze mindenki fél. Az USA legfeljebb olyan háborúkat szeretne, mint 1999-ben Jugoszlávia ellen. Repülőkkel, rakétákkal, saját emberáldozat nélkül. Oroszország vagy netán Kína ellen azonban ez már nem megy!

Apropó, Belarusz! Ön azon kevesek közé tartozik, aki személyesen ismeri Lukasenko elnököt. Milyennek látja őt?

Sokáig én voltam az egyetlen magyar politikus, aki elment Belaruszba és találkozott a belarusz elnökkel. Örülök, hogy Lukasenko elnöknél már járt Szijjártó miniszter úr, sőt az idén Orbán miniszterelnök úr is. Ez nagyon fontos!
A kormány nyilatkozataiból úgy látom, hogy megértették, hogy Belarusz nem Líbia, még csak nem is Ukrajna. Nem szabad engedni, hogy Magyarország idegen érdekekért háborúba keveredjen Oroszországgal.

Nézzék meg Lukasenko elnök kezét! Egy dolgozó ember keze

Mitől más Lukasenko, mint mondjuk, az elmúlt évek ukrán államfői?

Megfigyelte már Lukasenko kezét? Ezek egy dolgozó ember kezei. Lukasenko a dolgozó ember józan paraszti eszével robbant bele a belarusz politikába 1994-ben. Dolgozó emberként jött, és az ma is.
Lukasenko nem hagyományos polgári politikus. Nincsenek allűrjei, különcségei, amelyekkel a világban szinte minden polgári politikus szeret kitűnni.

Nézzék meg Lukasenko elnök kezét! Egy dolgozó ember keze

Lukasenko elnök a szó legszorosabb értelmében a belarusz népért él. Nincs külföldi bankszámlája, nincsenek elrejtett milliói. Ettől hiteles, a tisztességében még ellenfelei se nagyon kételkednek.
A másik dolog, ami nagyon fontos: ő érti az emberek szavát, ismeri a gondjaikat, rendszeresen közöttük van. Nézze meg, hogy mennyien tüntetnek már mellette is!

Belaruszban szocializmus van?
Netán Lukasenko kommunista?

Lukasenko egyszer viccesen azt mondta nekem. Ön elnök úrnak szólít engem, rendben! De ne feledje, otthon még megvan a párttagsági könyvem!
Nézze, ha Lukasenko 1994-ben azt hirdette volna meg, hogy szocialista Belaruszt akar, a nyugat azonnal megdöntötte volna. Talán akkor még Jelcin is segített volna. Mást mondott. Legyünk függetlenek! Évszázadokon át hol a lengyelek, hol a litvánok, hol az oroszok nyomtak el, legyünk végre függetlenek!
De mást is mondott. A fasizmus ellen harcban sok millió embert áldoztunk. Megtettük, mert a hazánkat védtük és a szocializmust. A szocializmus nekünk jó volt, vérünket ontottuk érte, akkor most ne engedjük elveszni azt, ami jó!
Belaruszban állami tulajdonban maradtak a nagyüzemek, a mezőgazdaság. Az állam olyan sok szociális juttatást ad a népnek, mint senki más Európában.

De mégis ezrek és ezrek lázadnak ellene. Miért?

Lukasenko nem engedte szétverni az állami tulajdont, megőrizte az állam szociális funkcióit, de engedte a kapitalizmust. Nem nagyban, kicsiben! Megjelentek a magántulajdonú kávézók, éttermek, aztán orvosi rendelők, utazási irodák stb. Mindig egy kicsivel több, mindig egy kicsivel nagyobb. Marx és Lenin óta tudjuk, hogy a kis tőke szüli a nagy tőkét. A gazdagok még gazdagabbak akarnak lenni. De mivel Lukasenko alatt ennek politikai és jogi korlátai vannak, meg akarják dönteni.
Azt se feledjük, hogy Lukasenko nem zárta el Belaruszt a világtól. Rengeteg belarusz fiatal tanul külföldön. Az emberek szabadon utazhatnak. És legyünk őszinték! Sok fiatal nem tud ellenállni a tőkés világ hamis csillogásának.

A nyugat ehhez ad segítséget?

Igen. Lengyelország és Litvánia foga régen fáj a belarusz földekre. Ők errefelé akarnak terjeszkedni. A lengyelek el kezdték emlegetni a Belaruszban élő lengyel kisebbséget, akiket meg akarnak védeni. Hitler a csehországi német kisebbségnek követelt jogokat, aztán lerohanta Csehszlovákiát. A lengyelek és a litvánok veszélyes irányba tolják az EU-t, és ez nagyon nem jó.

A belarusz ellenzék taktikája nagyon ismerős. Mintha már láttuk volna. Így lenne?

Nyugati trükköket, fogásokat tanítottak meg az ellenzéknek. Fehér ruhába öltöztetett nőket küldtek a rohamrendőrök elé. Általában mindenütt nőket, anyákat vetnek be. Emlékezzen vissza a magyar liberálisok tavalyi tüntetéseire! Ugyanaz! Fehér ruha, nők, fiatalok!

Lukasenko mellett vagyunk

Nekünk, a Munkáspártnak ki mellett kell állnia? Elég azt mondani, hogy a belarusz nép mellett állunk?

Szavakban most mindenki a nép mellett áll. Éppen ezért kevés ennyit mondani. A lényeg más!
Lukasenko ma Belarusz függetlenségét védi. Ebben támogatjuk őt. Tisztességes ügy. Ráadásul magyar érdek is. Ha ma az EU felülbírálhatja egy európai ország választási eredményét, akkor holnap felülírhatják a magyar választásokat is.
Lukasenko azt az államot, azt a rendszert védi, amely munkát, megélhetést, biztonságot ad a belarusz dolgozóknak 24 éve. Ebben is támogatjuk.
Lukasenko nem csak Belaruszt védi. Lukasenko ma az EU, az USA, a NATO, általában a nemzetközi tőke ellen küzd. Ebben is támogatjuk.

Nem kockázatos kiállni egy konkrét politikus mellett? Mi lesz, ha nem győz?

A világon vannak elvek is, az emberi tisztességről nem is beszélve. Mi támogattuk Slobodan Milosevic szerb elnököt, pedig a fél világ ellene volt. De neki volt igaza, csak ő védte Szerbia függetlenségét. Életem egyik legfontosabb napjának tartom azt, amikor 1999 áprilisában elmentem hozzá Belgrádba, a lebombázott elnöki palotába. Este pedig Újvidéken, a Duna-hídnál sok ezer embernek mondtam el, hogy mi nem akarunk háborút.
De kiálltunk Bashar al-Assad szíriai elnök mellett is. És ma is kiállunk. Háromszor találkoztam vele, tudom, hogy tisztességes hazafi és nem akar úgy táncolni, ahogy az USA fütyül.

Mi a véleményük a többi kommunista és munkáspártoknak?

A Belarusz KP támogatta a lukasenkói politikát és ma is kiállnak mellette. Zjuganov pártja, az orosz kommunisták (KPRF) szintén mellette vannak. Európában és a világban nagyon sokan követelik, hogy el a kezekkel Belarusztól.
Néhány párt azon a véleményen van, hogy Belaruszban a tőkésosztály különböző csoportjai küzdenek egymással, és Lukasenko is a tőkés érdekeket képviseli. Mi ezzel nem értünk egyet, ez az álláspont elvileg is téves, gyakorlatban pedig káros, mert nem segíti sem a belarusz kommunisták, sem a függetlenségért küzdő más erők harcát.

Végezetül, mit tanácsol most, a járvány második szakaszában?

Vigyázzon mindenki magára! A maszkot nem nehéz hordani, hát akkor hordjuk! Mossunk kezet, ez is értelmes tanács. Erősítsük az immunrendszerünket, azaz a védekezőképességünket! És még valami: ha idegesítenek bennünket a rádióban vagy a televízióban, kapcsoljuk ki őket!

Vélemény, hozzászólás?