Menü Bezárás

Covid-19: a közösségi társadalom jobb volt, mint a kapitalizmus

Covid-19: a közösségi társadalom jobb volt, mint a kapitalizmus

A Kínai Társadalomtudományi Akadémia a múlt héten tudományos szimpóziumot szervezett a koronavírus és a társadalom viszonyáról. A részvevők a járvány miatt nem Pekingben, hanem videokonferencia keretében találkoztak.
Ebből az alkalommal mutatták be azt a könyvet is, amelyet több szerző, köztük Thürmer Gyula írt a covid-19 és a kapitalizmus összefüggéseiről.
A tanácskozáson kínai, amerikai, japán, olasz, cseh és más tudományos kutatók vettek részt. A nemzetközi munkásmozgalom személyiségei közül a Magyar Munkáspárt, a Spanyol Kommunista Párt és Német Kommunista Párt elnöke volt jelen.

A kínai modell sikere

Wang Jingqing, az intézmény alelnöke kiemelte, hogy a szocializmus és a kapitalizmus egyaránt küzd a betegség, a járvány ellen, amely egy külső támadás az emberiség ellen. A különbség abban van, hogy milyen elvek alapján látnak hozzá a probléma kezeléséhez. A Kínai Kommunista Párt elvi útmutatása világos volt: „Mindent a népért, mindent az emberekért!”
A tőkés világ válaszaiban abból indult ki, hogy mi az olcsóbb, hol lehet takarékoskodni, kinek kell a számlát állnia.

Covid-19: a közösségi társadalom jobb volt, mint a kapitalizmus

Li Shenming, a Társadalomtudományi Akadémia korábbi alelnöke kiemelte, hogy a járvány elleni harcban a politikai rendszerek is vizsgáztak. Kína politikai rendszerében érvényesül a kommunista párt irányító szerepe. Kína ezért volt képes gyorsan és hatékonyan mozgósítani a társadalom anyagi és szellemi erőit, a polgári és katonai eszközöket.
José Luis Centella Gómez, a Spanyol Kommunista Párt elnöke rámutatott, hogy a járvány és a válság megkérdőjelezték azoknak az elveknek a helyességét, amelyekre a mai tőkés társadalmak épülnek. Az USA igyekszik önmagát feltüntetni a világ vezető erejeként, de a járvány elleni harcban az országok 80 százaléka Kínára orientálódott, a kínai tapasztalatokat vette át.

Mi volt előbb, a válság vagy a járvány?

A neoliberális felfogás szerint a covid-19 okozta a gazdasági válságot. A marxista felfogás szerint azonban a tőkés gazdasági válság korábban is létezett, de a covid-19 elmélyítette – hangsúlyozta Stavros Mavroudeas, a görög Pantejon Egyetem professzora. A helyzetet súlyosbítja, hogy a 2008-as válságot a tőke nem oldotta meg teljesen, ezért a betegség elhúzódott, és most minden együttesen tört a felszínre.
A tudós kiemelte, hogy 1975 után megszaporodtak az olyan járványok, amelyek állatokon kezdődtek, majd áttevődtek emberekre. Ennek okai is a tőkés gazdaságban keresendők. Az agrártermelés nagyipari jelleget öltött, s ennek érdekében számos olyan technikai újításra került sor, amelyek veszélyesek lehetnek. A nemzetközi konkurenciaharc ugyanebbe az irányba viszi a termelést.
David M. Kotz, a Massachusetts-i Egyetem professzora kiemelte, hogy a kapitalizmus az elmúlt évtizedekben berendezkedett a „just in time” rendszerre. Ez azt jelenti, hogy raktáron csak minimális mennyiségben vannak anyagok. A szállítók arra a pillanatra időzítik a szállítást, amikor a termelés megindul. Ez a rendszer növeli a tőke profitját.
A járvány idején azonban megszakadtak a nemzetközi és a hazai utánpótlási vonalak is. Leállt a termelés, az emberek az utcára kerültek. Különösen komoly problémák álltak elő a gyógyszerek, maszkok, lélegeztető készülékek terén. A kapitalizmus normális működése leállt.

Járvány, válság, háború

A 2008-as válság véget vetett a globalizáció szakaszának – mondta Stavros Mavroudeas. A globalizáció lényege az, hogy fejlettebb és gazdagabb országok kizsigerelik a gyengébb országokat. 2008 jelezte, hogy nincs már mit kizsigerelni és elvenni. A tőkés erők már csak egymástól vehettek el. 2008 után megkezdődött a tőkés országok könyörtelen harca a piacok és az erőforrások újrafelosztásáért.
A járvány kiélezte a harcot. Az USA világossá tette, hogy a hatalmával szemben semmilyen versenytársat sem hajlandó elfogadni. Aki ellenáll, az ellen könyörtelen háborút indít. Ez megy végbe az USA és Kína viszonyában.

A járvány és a munkásmozgalom

A koronavírus komoly következményekkel járt a munkásmozgalom számára is – állapították meg többen a tanácskozás részvevői közül.
Az egyik oldalon igaz, hogy a tőkés rendszer nem tudta saját polgárait megvédeni, és nyilvánvalóvá váltak a kapitalizmus ellentmondásai. De a másik oldalon tény az is, hogy a szocializmus, a közösségi társadalom még nem jelent nyilvánvaló alternatívát az emberek számára.

Covid-19: a közösségi társadalom jobb volt, mint a kapitalizmus

Ennek több oka van. Egyrészt, a munkásmozgalom még mindig azoknak a csapásoknak hatása alatt áll, amelyet a szocialista rendszer összeomlása jelentett 1990-ben. Másrészt, a nyugati baloldali mozgalmak elvesztették az ideológiai, kulturális és politikai orientációjukat és a tőkés, polgári reformizmus követői lettek. A polgári reformizmus elutasítja ugyan a liberalizmust, de a célja nem a kapitalizmus leváltása, hanem a kapitalizmus megerősítése. A kommunista pártok nem válhatnak a polgári reformizmus útitársaivá.
A munkásmozgalomnak stratégiai és taktikai szinten is újra kell fogalmaznia egyes tételeket. Stratégiai szinten a mai fogalmakkal kell megmutatni, hogy miért jobb a szocializmus, mint a kapitalizmus. Meg kell mutatni, hogy a kapitalizmus nem vezet ki a járványokból, válságból.
Taktikai szinten követelni kell, hogy a tőke, és ne a dolgozók fizessék meg a válság terheit. Követelni kell a mindenki számára hozzáférhető egészségügyet. A dolgozók érdekében követelni kell a munkaidő csökkentését.

A szocializmus és a világjárvány

A járványok kezelésében el kell dönteni, hogy mi a fontosabb: az emberek egészsége vagy a gazdaság működése?
A kapitalizmus a magántulajdonra épül, ezért az ő érdekei a döntőek. Az állami tulajdon csak kiegészítő funkciót lát el.
A szocialista gazdaság közösségi tulajdonra és tervgazdaságra épül. A szocialista gazdaság számára is gond olyan döntéseket hozni, amelyek veszteséget okoznak, de jobban el tudja osztani a terheket.
A szocialista gazdaságban a költségek és veszteségek társadalmi szinten jelentkeznek és jobban el lehet őket osztani. A tőkés gazdaságban a költségek és a veszteségek a magántulajdonú vállalatok szintjén jelennek meg.
2020. augusztusi adatok szerint egy millió lakosra vetítve a szocialista Kínai Népköztársaságban 3,38 fő halt meg, a szocialista Kubában 7,76 fő. A tőkés Németországban 111,7 fő, az USA-ban pedig 531,53 fő. A számok önmagukért beszélnek.

Vélemény, hozzászólás?