Menü Bezárás

Hogy is történt valójában?

Hogy is történt valójában?

Thürmer Gyula 1988-89-ben Grósz Károly külpolitikai tanácsadójaként dolgozott. Grósz 1988 májusától az MSZMP főtitkára és egyben miniszterelnök is volt. „Az elsikkasztott ország” című könyvében Thürmer feltárta, hogy hogyan is történt valójában a „honeymoon”, azaz a magyar és az amerikai elit „mézeshete”. Olvassunk bele a könyvbe!

Hogy is történt valójában?

Grósz és a Micky Mouse

1988 áprilisában Grósz kiküld Moszkvába. Az egyik kérdés, ami foglalkoztatja, hogy mit szólnának a szovjetek, ha elmenne az USA-ba. Ekkor még csak miniszterelnök, de többé-kevésbé nyílt titok, hogy ő lehet Kádár utóda. A szovjetek belemennek. Grósz az előkészítést rábízza az állami vonalra. Egy héten keresztül minden este igyekszem meggyőzni, hogy legyen óvatos, ismeretlen területre megy. Mások is elsüllyedtek már ebben az ingoványban. Igyekszem lebeszélni, hogy ne menjen el Kanadába is, ahova a kanadai milliomos, Andrew Sarlos hívja. Nem hallgat rám. Még abba is belemegy, hogy az USA-ban alacsonyabb szintű protokollt kapjon, csak legyen már túl az úton. Nagyon foglalkoztatja, hogy időben elkészüljön a szmokingja.

Az amerikai utat Grósz sikerként éli meg, szerintem a vég kezdete. Nem zavarja, hogy lényegében hivatalosan is elkötelezi magát a rendszerváltás mellett, annak ellenére, hogy a májusi pártértekezleten nem erről volt szó. Még büszke is arra, hogy mindez békésen fog végbe menni. Az amerikai tőkés körök biztatást adnak.
Grósz találkozik Soros Györggyel. Ha valaki tudja, akkor Grósz tudja a magyar hírszerzés anyagjaiból, hogy valójában mi is Soros célja. Grósz naiv, mint egy gyerek. Azt hiszi, maga mellé állíthatja a milliárdost.

1988. július 18–27. között az amerikai vezetőkkel tárgyal. Az amerikaiak világossá teszik, hogy Grószra szükség van, támogatják, de tovább kell menni „a reformokban”, azaz a tőkés rendszerváltásban. Az útról készült jelentésben bele is írják: „Érzékelhető volt, hogy Magyarországot a szocializmus egyfajta „kísérleti modelljének” tekintik. Reformtörekvéseink sikerét vagy esetleges kudarcát általános érvényűnek minősíthetik.” Két aláírás szerepel: Kovács László külügyminiszter-helyettes, későbbi MSZP-főnök, és Grósz Károly. Nem tudok mit tenni Grósz ellenében. Egyre rábírom, talán kijózanítja egy kicsit. Amint hazaérkezik, azonnal felhívjuk VCS-telefonon Gorbacsovot. Ha már elment Amerikába, legalább ezen a téren szerezzünk jó pontot.

Az amerikaiak hatása folyamatosan érződik. Grósz környezetében egyre gyakrabban fordulnak meg politikusok, üzletemberek, vagy egyszerűen mindenféle magánzók, az USA-ból, Kanadából, Izraelből. Köztük vannak az ismertek nevek is, Andrew Sarlos vagy az amerikai politikus Tom Lantos, de sok kevésbé ismert személy is, akiket Csikyné, a személyes referense szervez hozzá. Hatásuk döntő Grószra.

Hogy is történt valójában?

Bush látogatása

1989 előtt amerikai elnök még sohasem járt Magyarországon. 1985 első hónapjaiban felmerült annak lehetősége, hogy Ronald Reagan, akkori amerikai elnök Budapestre jöjjön, de a magyar válasz – ez ma már szinte hihetetlennek tűnik – egyértelmű nem volt. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1985. február 12-én úgy foglalt állást, hogy Reagan május elejére tervezett budapesti útja elől „nagy elfoglaltságunkra való hivatkozással” ki kell térni. A kádári vezetés tisztában volt vele, hogy egy ilyen látogatás nem szolgálhat mást, mint Magyarország leválasztását a szocialista országok oldaláról és a magyar társadalom belső fellazítását. Reagan ugyanis az az elnök, aki gonosznak kiáltja ki a Szovjetuniót, megkezdi erőteljes támadását a szocialista világ ellen.

1988 májusában, nem sokkal az MSZMP sorsdöntő pártértekezlete előtt az amerikai kormány Washingtonba hívja Németh Miklóst, a KB titkárát. Utólag nézve, nyilván nem véletlenül. Nem sokkal Kádár felmentése után, 1988 júniusában Budapestre jön John Whitehead külügyminiszter-helyettes, akivel találkozik az új főtitkár is. Whitehead úr nyilván megtalálta egyéni számítását is, mivel 1990 után ő lett a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alap elnöke. Ők indították az első amerikai beruházásokat Magyarországon.

Bush budapesti látogatása 1989 nyarán egy fajta igazolás az akkori magyar vezetés számára: lám-lám, jó irányban megyünk. Nyers, Pozsgay, Németh megerősítve látja saját elképzelését, hogy amerikai segédlettel szépen, békésen át lehet menni a kapitalizmusba. Németh elmondja az amerikai elnöknek, hogy a „a kormány alapvető fontosságú feladata biztosítani a békés átmenetet a sztálini pártállamról a demokratikus, többpártrendszerre épülő, alkotmányos garanciákon nyugvó jogállamra.” Grósz abban reménykedik, hogy Bush egy hosszabb átmeneti időszakra bólint rá, és gazdaságilag nem engedik Magyarországot elmerülni. A látogatásról készült jelentés egészen 1994-ig szigorúan titkos, úgy-hogy a magyar nép nem nagyon értesül arról, miről is egyezkednek vezetői.
Busht formálisan Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke fogadja. Straub, aki tudós, és nem politikus elszólja magát a látogatás utáni interjúban: „nem kérni akarunk itten pénzt, vagy ilyesfélét, hanem szeretnénk átalakítani a politikai és a gazdasági rendszert, és az utóbbihoz hozzá tartozik a működő tőkének a bevonása, a tőke bizalmának a megszerzése.” Nyers és Grósz együtt tárgyal az amerikaiakkal, mintegy 50 percig. Én is ott vagyok. Szemben velem egy sovány néger lány, az Egyesült Államok későbbi külügyminisztere, Condoleezza Rice. Ekkoriban 35 éves, én 36. Kezet fogunk, egymásra nézünk, de soha többé nem találkozunk. Legalább is eddig nem találkoztunk.

Ötven percet kap Németh Miklós miniszterelnök is. A látogatás egyik pikantériája, hogy amerikai kérésre, amelyet a magyar fél nem hárít el, Pozsgay Imre a nagyköveti rezidencián külön keresi fel az elnököt. A Központi Bizottság július végi ülésén Nyers ad tájékoztatást. „Az amerikai vezetők erőteljesen hangsúlyozták, hogy a magyar belpolitika kérdéseiben ők semlegesek.” –mondja Nyers, s védelmébe veszi Mark Palmer amerikai nagykövetet, aki a semlegességet úgy értelmezi, hogy március 15-én együtt vonul fel az ellenzékkel, találkozik az Ellenzéki Kerekasztal pártjaival.

Bush látogatása már önmagában is biztatás a magyar polgári ellenzéknek. Világos, hogy Bush olyan társadalmat akar, mint ők. A Kossuth téren elmondott látványos beszéde óriási segítség nekik. A hatalomra törő polgári erők megnyugszanak, amikor kiderül, hogy Bush nem ígér közvetlen és jelentős anyagi segítséget Magyarországnak. Bush csak annyira áll Magyarország mellé, hogy az ne omoljon össze, ne következzen be radikális fordulat, hanem az ország haladjon a békés, csendes, s így észrevétlen rendszerváltás felé.

Hogy is történt valójában?

A rendszerváltás központja

Nyersnek van miért védelmébe vennie az amerikai nagykövetet. Palmer olyasmi szerepet játszott 1989-90-ben, mint dr. Edmund Wesenmayer, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja 1944-45-ben. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a rendszerváltás központja a belvárosi Szabadság téren álló amerikai követség volt. Az amerikaiak innen tartják a kapcsolatot az MSZMP vezetőivel, Németh Miklós miniszterelnökkel. Ide bejáratosak az akkori ellenzék képviselői.

Az amerikai nagykövet egyre több példátlan diplomáciai lépést tesz. Az 1989-es március 15-i ünnepségek előtt felkeresi Borbély Sándort, a Munkásőrség parancsnokát, és óvja bármilyen erőszakos fellépéstől. Ugyancsak visszafogottságra inti az ellenzék vezetőit, akik akciózni akarnak. Március 15-én történik még egy példátlan esemény. Az ellenzéki felvonulás élén megjelenik Mark Palmer, az USA budapesti nagykövete. Palmer tisztában van azzal, hogy magatartása sérti a nemzetközi normákat. De azt is tudja, hogy az akkori magyar vezetés nem fog másként viselkedni, mint egy banánköztársaság kormánya: lefekszik az amerikaiaknak.

A Fehér Házban, az MSZMP központjában végsőkig kiéleződnek az ellentétek. Grószt néhányan környezetéből, köztük én is, megkísérlik meggyőzni, hogy a Magyar Népköztársaság külügyminisztériuma hivatalosan tiltakozzon az amerikai nagykövet megengedhetetlen magatartása miatt. Utaljon arra, hogy a magyar nagykövetet azonnal kiutasítanák az USA-ból, ha egy kommunista tüntetés élére állna. Grósz megígéri, hogy cselekszik. Horn Gyulát, aki még csak államtitkár, de facto vezeti a minisztériumot, azonban már nem érdekli a pártvezetés véleménye. Nem hajlandó semmiféle USA-ellenes fellépésre. Horn ekkor 57 éves. Jelentős pártkarrier áll mögötte. Éveken át szolgál az MSZMP KB külügyi osztályán. 1957-ben 26 évesen megkapja a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérmet, később a Szocialista Magyarországért Érdemrendet is. Május 10-én előléptetik: ő a szocialista Magyarország utolsó külügyminisztere.

Mark Palmer budapesti amerikai nagykövet abszolút profi volt. A moszkvai amerikai követségről hozzák át Budapestre. Hiába lett volna Palmer profi, hiába jött volna számolatlanul az amerikai pénz, ha az akkori magyar politikai vezetés nem fekszik le, ha nem tesz engedményeket saját politikai vagy egzisztenciális túlélése érdekében, a dolgok másként is történhettek volna.

Vélemény, hozzászólás?