Menü Bezárás

Ez a szög lesz a végső?

Ez a szög lesz a végső?

Ez a szög lesz a végső? Harcról, „végső harcról” az MSZP esetében már régen nem lehet beszélni. De a mostani kongresszus akár lehet is az utolsó szög a Magyar Szocialista Párt koporsójába.

Egy párt elhal, ha a társadalmi bázis kicsúszik alóla, vagy, ha a vezetés olyan irányba viszi a pártot, amely nem kell az embereknek. Az MSZP esetében mindkét dolog megtörtént. Az MSZP hétvégi kongresszusa egy haldokló párt kongresszusa volt.

Ez a szög lesz a végső?
Közös ellenzéki rendezvény Budapesten

Az MSZP mindig a gazdagok pártja volt

Az MSZP ezúttal két társelnököt választott Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes személyében. Ilyen általában akkor történik, amikor egy párt nem tudja, hogy mit csináljon. A mostani két elnök azt jelenti, hogy nincs is elnök.

Az MSZP komoly „elnök-fogyasztó.” Harminc év alatt 11 elnöke volt. A nagy korszakot Horn Gyula jelenti, aki 8 évig volt pártelnök, 1990-98 között. A legrövidebb ideig Botka László bírta, 2014 májusától júliusig.

Az elmúlt harminc évben az MSZP sokszor került válaszút elé, és sokszor választhatott volna más utat. A kommunista utat az MSZP az első perctől kezdve kizárta. Az MSZP a tőkés rendszerváltás híve és nem ellenfele. Az MSZP mindig arra törekedett, hogy a Munkáspárt szavazóit elvegye, a pártot magát pedig megsemmisítse.

Az MSZP nem ment a nemzeti-nacionalista úton sem, pedig eleinte ez a szárny erős volt. Gondoljunk csak olyanokra, mint Pozsgay Imre vagy Kósa Ferenc, a filmrendező, Szili Katalin, a parlament egykori elnöke. Az MSZP nem csak a nacionalizmust vetette el, de minden nemzetit is. Helyette a liberális európaiságot választotta.

Az MSZP több küldetést is betöltött harminc év alatt. Az első feladatuk, 1988-89-ben a hatalmon lévő Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szétverése volt. Az MSZP későbbi vezetői, Nyers Rezső, Horn Gyula, Pozsgay Imre, Németh Miklós, Kovács László és mások elérték az MSZMP feloszlatását és az MSZP létrehozását. Az MSZMP szétverése ahhoz kellett, hogy ne legyen olyan erő, amely képes összefogni azokat, akik nem akartak kapitalizmust.

A tőkés körök rendesen megfizették az MSZP és vezetőik szolgálatát. Nem voltak perek, nem volt elszámoltatás, aki együttműködött a tőkés hatalommal, menlevelet kapott. Az MSZP parlamenti párt lett 1990-ben, de nem kerülhettek a hatalom közelébe.

Az Antall József vezette Magyar Demokrata Fórum (MDF) küldetése az volt, hogy 1990 után az első tőkés kormányként lebontsa a szocializmust, azaz a gyárakat, a földeket vegye el a néptől és juttassa magánkézbe. A folyamat fájdalmas volt, de megcsinálták. A tőke uralma stabilizálódott, de az MDF megbukott.

A tőke ekkor vette elő újra az MSZP-t. Kellett valaki, aki képes megnyugtatni az embereket és elhitetni velük, hogy minden jóra fordul. Ez volt Horn Gyula és az MSZP. Horn számos nagyon népszerű lépést tett. A 65 éven felülieknek ingyenessé tette a tömegközlekedést. Ez óriási gesztus volt, amit az emberek bizonyítékként értékeltek arra, hogy az ország visszafordul az elvesztett szocializmushoz.

Nem ez történt! Horn alatt megindult a nagyipar, a bankok, az energiaellátás, a kereskedelem totális privatizálása. A Horn-kormány többet adott el az állami vagyonból, mint az összes többi kormány 1990 óta. Az MSZP újabb nagy szívességet tett a milliárdosoknak, a bankoknak, a multiknak.

Ez a szög lesz a végső?
Az MSZP létrehozói 1989 októberében

A liberális farok csóválja a kutyát

A tőke nem szerette az MSZP-t, nem bízott benne. A tőke azonban megértette, hogy egyelőre nem tudják az MSZP nélkül stabilizálni a pénz uralmát. Ehhez kellett még valami, a liberálisok bekapcsolása. Az MSZP koalícióra lépett a liberális SZDSZ-szel. Az MSZP adta az erőt, a tömegpártot, az SZDSZ biztosította, hogy Hornékat befogadják a tőkés világ klubjai. Kialakult egy sajátos szimbiózis. Az MSZP volt a kutya, a SZDSZ volt a farok, amely csóválta a kutyát.

A liberálisokkal kötött szövetség az MSZP egész későbbi történetében megmaradt. Több alkalommal felmerült, hogy változtatni kellene, és az MSZP-nek vissza kellene térnie a szociáldemokrata vonalhoz, de mindig a liberális erők győztek.

Az MSZP 2002-ben szerezte meg ismét a hatalmat, szövetségben a liberális SZDSZ-szel. Az MSZP már ekkor sem tudott saját pártpolitikust állítani a kormány élére, így lett a kormány feje egy joviális bankár, a párbeszédre kész szakember, Medgyessy Péter. Az MSZP-SZDSZ-kormány bevállalta, hogy eladják azt is, amit addig sérthetetlen szent tehénnek tekintettek, az egészségügyet. A külföldi tőke óriási nyomást gyakorolt az MSZP-re, de Medgyessy nem tudja megoldani a kórházak eladását.

Ekkor példátlan dolog történik. Gyurcsány Ferenc, a Medgyessy-kormány sportminisztere az MSZP liberális szárnyának és az SZDSZ-nek a támogatásával puccsot hajt végre. Leváltják Medgyessyt és Gyurcsány lesz a miniszterelnök. A liberális nyugat nem tiltakozik.

Az MSZP innentől kezdve minden porcikájával elkötelezi magát a hazai és a külföldi nagytőke szolgálata mellett. A nagytőke nem tud olyat kérni, amit a kormány ne tenne meg. Jönnek a megszorítások, a szociális és egészségügyi kiadások megnyirbálása, az állami beavatkozás visszafogása, kölcsönök felvétele az IMF-től – vagyis minden, amit a neoliberális politika megkövetel.

Gyurcsány belebukik a 2008-as tőkés válságba. Nem tudja keresztülverni a kórházak eladását, és a tőkés rendet sem tudja már békés eszközökkel fenntartani. 2008-ban az SZDSZ úgy dönt, hogy az együttélés már több kárral jár, mint haszonnal, és felmondja a koalíciót. A Gyurcsány-kormány megbukik, az MSZP pedig választás elé kerül: hogyan tovább?

Az MSZP elvben két irány között választhatott. Vagy megpróbál hagyományos szociáldemokrata pártként viselkedni, és a kapitalista viszonyok között a lehető legtöbbet kiharcolni a dolgozó tömegek részére, vagy azonosul a liberális erőkkel. Eleinte az abszolút liberális Lendvai Ildikó próbálja egyben tartani az MSZP-t és visszaállítani a barátságot az SZDSZ-szel. Nem sok sikerrel.

A 2010-es választást a Fidesz nyeri meg élén Orbán Viktorral. És itt jön a váratlan nagy csel, amivel az MSZP azóta sem tud mit kezdeni. A Fidesz szinte minden olyan baloldali követelést átvesz és megígér, ami még a kapitalizmus keretei között megvalósítható. Megadóztatják a nagy bankokat, a multikat és széles szociális támogatásokba kezdenek. Az emberek a Fidesz mellé állnak, jelentős számban az MSZP hívei közül is.
2010-ben Mesterházy Attila lesz az MSZP elnöke. Nincs ereje szakítani a liberálisokkal, de megpróbálja a párt populista jellegét erősíteni. A programjában vannak elemek, amit támogatnának az emberek, de ez kevés. Az MSZP azonban nem mer szembeszállni a nagytőkével.

Ez a szög lesz a végső?
Botka László nem kellett az MSZP-nek

MSZP: a gazdagok ne fizessenek!

Az MSZP válsága tovább mélyül. 2014-ben Mesterházy megbukik, rövid ideig Botka vezeti a pártot. Majd bekövetkezik a kísérletezés kínos időszaka. Előbb Tóbiás József, majd Molnár Gyula, végül Tóth Bertalan. A Fidesz politikájával szemben egyik sem mer, és egyik sem tud markáns szociáldemokrata programot felmutatni.

Történik egy rövidke kísérlet a „balra nyitásra”. 2017 májusában Botka Lászlót, a népszerű szegedi polgármestert választják meg az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a 2018-as választásra. Kiadja a jelszót: „Itt az idő! Fizessenek a gazdagok!” Sohasem tudjuk meg, hogy mennyi valósult volna meg ebből, ha történetesen ő győz. Nem tudjuk meg, mert a liberális köröknek ez a mondat már elfogadhatatlan volt. Botkát már 2017 októberében lemondatják. Szó sem lehet arról, hogy fizessenek a gazdagok!

Több dolog válik világossá. Egy: az MSZP vezetése nem hajlandó balra menni és valamilyen félig-meddig antikapitalista programmal fellépni a Fidesz ellen. Kettő: az MSZP tagsága harminc év alatt kiöregedett, a szocializmus időszakából átmentett klasszikus támogatói réteg kihalt. Az új generációk nyelvét pedig nem érti az MSZP. Három: szocialistákat egykor támogató szegényebb rétegek csalódtak az MSZP-ben és elfordultak tőle. Négy: a szocialista kormányok hatalmának haszonélvezői, a tehetős vállalkozói és értelmiségi rétegnek már kevés az, amit az MSZP kínál, mást akarnak.

2011-ben Gyurcsány vezetésével az MSZP liberális szárnya elhagyja az MSZP-t és létrehozzák a Demokratikus Koalíciót. A DK-nan van karizmatikus vezetője és világos liberális programja. Az MSZP-nek nincs karizmatikus vezetője, és a program pedig se nem populista, se nem liberális. A DK-nak van pénze, az MSZP-nek pedig adóssága van.

Innen tovább a kérdés az, hogy a DK mikor és milyen formában nyeli le az MSZP megmaradt részét. Az MSZP-nek nem nagyon marad más, mint összefogni jelentéktelen pártocskákkal, meglovagolni egyik-másik politikus pillanatnyi népszerűségét. Erről szól az MSZP és a Párbeszéd kapcsolata, az MSZP flörtje Karácsony Gergellyel. Bevállalnak „radikálisnak” szánt akciókat, mint az MTV székházának megrohamozása. Az álradikalizmus nem jön be nekik.

A helyzet semmit sem változott a mostani kongresszuson sem. „Esélyteremtő államot akarunk építeni, mely mindenki számára egyenlő esélyt biztosít, és elősegíti a felemelkedést minden társadalmi réteg számára. Egyenlő esélyt biztosít az oktatásban, az egészségügyben. Európai szintű béreket, megélhetést biztosító nyugdíjakat akarunk, meg kell szüntetnünk a javak és jövedelmek igazságtalan elosztását” – mondta Tóth Bertalan. A tőkével, ezen belül a liberális tőkével való küzdelem nélkül azonban mindez csak üres szólam.

Az MSZP új vezetésének programja így nem több, mint a Fidesz-programok elutasítása. Nem kell Paks, nem kell Belgrád-Budapest vasút. Kell viszont harc a „bíróságok függetlenségéért, a sajtó, a művészetek és az oktatás szabadságáért, a demokrácia és a szabadságjogok, a jogbiztonság és a jogállam helyreállításáért”.

Az Orbán-kormány esetleges leváltását továbbra is „rendszerváltásként” hirdetik, miközben világos, hogy szegénység, kiszolgáltatottság nem egyik vagy másik kormány miatt van, hanem azért, mert a pénz az úr. Az MSZP ezen sohasem akart változtatni és most sem akar.

***

Az MSZP híveinek gazdag része elment Gyurcsányhoz, a DK-ba. Ott nincs keresnivalója a Munkáspártnak. A Munkáspárt dolga, hogy magához vonzza azokat a dolgozói rétegeket, a társadalom nehéz viszonyok között élő tagjait, akik már értik, hogy a baloldal nem az MSZP és nem a DK, hanem a Munkáspárt. Akik értik, hogy az ő pártjuk nem az MSZP, nem a Párbeszéd, nem a Momentum, hanem a Munkáspárt.

Vélemény, hozzászólás?