Menü Bezárás

Lesz-e politikai leszámolás?

Lesz-e politikai leszámolás?

A Momentum elnöke, Fekete-Győr András az ATV műsorában kijelentette: 700 fideszes vezetőt váltanának le 2022-ben, ha az ellenzék kormányra kerülne. Ez a 700-as szám a kormányzati tisztséget betöltőkre vonatkozik, de Fekete-Győr szerint Polt Péter legfőbb ügyésznek mindenképpen mennie kell. Valóban várható politikai leszámolás?

Vértelen leszámolás a kommunistákkal

Nem csak várható, valójában már volt is, csak ezt a mai hatalom törvényesnek, sőt erkölcsösnek tartja. A szocializmus felszámolása a mai elit szemében nem bűn, hanem történelmi érdem.

Grósz Károly, az MSZMP utolsó főtitkára 1988 novemberében beszédet mondott a Sportcsarnokban. A szocializmus utolsó évét élte az ország. Grósz figyelmeztetni akarta az embereket, akik élvezői voltak a szocializmusnak, hogy vagy megvédik a munkás-paraszthatalmat, vagy jön az új hatalom, mint 1919-ben, és leszámolnak a szocialista rendszer híveivel. Ha megvédjük a szocializmust, mondta, „megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket, s egy új, korszerűbb és hatékonyabban működő magyar szocializmust hozunk létre. Ha nem, az anarchia, a káosz és – ne legyen illúzió – a fehérterror fog eluralkodni.”

Grósz az emberek félelemérzetére apellált, de nem jött be. Kevesen hitték el, hogy a rendszerváltás mindent meg fog változtatni. A nyugat pedig ravasz volt. Megértette, hogy nem szabad fehérterrort csinálni, nem lehet agyonlőni a párt-és állami aktivistákat, mint 1956-ban. Csendes ellenforradalom kell, amit a nép nem vesz észre.

A nyugat ezt a taktikát követte, és nem engedte, hogy a magyar ellenzék mást csináljon, bármennyire is vágyódtak egyesek a véres bosszúra. Kádár Jánost nem lehetett agyonlőni, mint a román vezetőt, Nicolae Ceaucescut. Nem lehetett bíróságosdit sem játszani, mint az egykori NDK vezetője, Erich Honecker ellen. Kádár 1989 nyarán meghalt, nem élte meg a rendszerváltást.

1989-90 után vér nem folyt a pesti utcákon, de a leszámolás, a bosszúállás nem maradt el. Az egykori pártvezetőket nyilvánosan megbélyegezték, elvették a nyugdíjukat. Később, 1956 kapcsán megkíséreltek pereket indítani pártvezetők ellen. Ennek volt szenvedő alanya Biszku Béla, Kádár egykori belügyminisztere. Börtönbe csukni őt sem tudták. Meghalt.

A rendszerváltás azt is jelentette, hogy 3-4 év alatt totálisan megtisztították a hadsereg, az állambiztonság tisztikarát. Már az is bűn volt, ha valakinek orosz felesége volt. A külügyben a tisztogatás egy kicsit tovább tartott. A rendszerváltók egész egyszerűen nem tudtak idegen nyelveket, és azt hitték, hogy a diplomácia nem más, mint kaviárt enni fogadásokon.

De mindez apróság ahhoz képest, amit a munkásosztállyal és a dolgozó parasztsággal tettek. Szétvertek olyan nagyüzemeket, mint a Csepel Művek, a Ganz-MÁVAG, a Május 1, a bányák, és ezzel felszámolták a nagyüzemi munkásosztályt.

A termelőszövetkezetek átalakításával szétverték a szocializmus másik társadalmi pillérét, a szövetkezeti parasztságot.
A Fidesz-kormányok feltették a koronát az osztályleszámolás politikájára. Új alkotmányt fogadtak el és törvények egész sorát, amelyek a szocializmust bűnnek nyilvánítják.

MSZP: leszámolni a kommunistákkal!

A múlttal való leszámolásból minden tőkés párt kivette a részét. A kommunisták közül sokan gondolták, hogy az MSZP kormányai majd megvédik a múltat és annak szereplőit. Nem ez történt!
Nagyjából az következett be, mint a Horthy-rendszerben a Bethlen-Peyer-paktum nyomán. A szociáldemokraták ülhettek nyugodtan a parlamentben, sőt a kormányban is, a kommunistákat pedig üldözték.

A kommunistákkal való leszámolás látványos aktusai éppen az MSZP kormányzásának időszakára esnek. 2006-ban pert indítottak a Munkáspárt teljes vezetése ellen. Várható volt, hogy elítélni nem fog sikerülni. De maga a per azt jelentette, hogy meghurcolták a párt vezetőit, és igyekeztek lejáratni őket a közvélemény előtt.

Ugyancsak az MSZP kormányzása idején, 2007-ben dúlták fel Kádár János sírját. Az üzenet nyilvánvaló volt: a hatalom mindent megtesz még Kádár emlékének eltávolítására is.

Az MSZP nem tudta a Munkáspártot belülről felrobbantani, nem tudta kívülről megsemmisíteni, de képes volt meggyengíteni. Ennek következményeit máig érezzük. Azoknak, akik az MSZP-t a „kisebbik rossznak” vélik, nem ártana erre gondolni.

Lesz-e politikai leszámolás?

A tőkés üti a másik tőkést

A politikai leszámolás, az „elszámoltatás”, az „igazságtétel” követelése nem új a rendszerváltás utáni Magyarország történetében. Valaki szinte mindig a programjába veszi, hogy „elszámoltat” a milliós vagyonok keletkezéséről, a politikusok gazdagodásáról, az ellenfelek ügyes-bajos dolgairól, de a valóságban erre szinte sohasem kerül sor.

Részleges leszámolásra azonban igen! Mint láttuk, a rendszerváltás békés jellegének biztosításához az kellett, hogy az egykori MSZMP egyes vezetői békésen átadják a hatalmat. Cserébe nem bántották őket, sőt szerepet kaphattak az új politikai struktúrában. Az ügyesebbje még a privatizálásba és a rendszerváltás körüli szabadrablásba is beszállt, és megszülettek a mai szocialista-liberális párti holdudvar mesés vagyonai.
Ez nem tetszett az egykori tőkés ellenzéknek, ezért rendszeresen megpróbálták a bosszúállást meghosszabbítani. Erre irányulnak az egykori állambiztonsági iratokkal kapcsolatos kezdeményezések.

1990 óta minden kormányváltás azzal jár, hogy a győztesek minden lehetséges posztra saját embereiket ültetik. Nem csak a minisztereket cserélik le, de gyakran a minisztériumok portásait is. Naná, kell a hely a sajátjainknak!

Nem került azonban sor sem a vagyonok elszámoltatására, sem a nyilvánvaló korrupciós ügyek felelőseinek megbüntetésére. Mi ennek az oka?

A fő oka az, hogy az egyes pártok gyűlölhetik egymást, de lépéseik nem veszélyeztethetik a tőkés rendszer létét, stabilitását. A korrupciót például akkor lehetne gyökeresen felszámolni, a bűnösöket megbüntetni, ha az ellenőrzés parlamenti pártoktól független szervek kezében lenne, más szóval, ha a nép ellenőrizné. De melyik tőkés párt akarná, hogy a nép ellenőrizzen?

A magyar tőkés rendszerben működik a kéz kezet mos elv. Az egymást váltó politikai pártok és a mögöttük lévő gazdasági elit abban érdekelt, hogy ne semmisítsék meg teljesen a másikat, hiszen, ha kormányváltásra kerül sor, akkor rajtuk verhetik el a port.

De van még egy ok. A korrupció valójában lopást jelent. Addig, amíg elég nagy volt az állami vagyon, a különböző politikai erők és személyiségek szinte büntetlenül lophattak, mert mindig maradt a másiknak is mit lopni. A konfliktus akkor vált nyílt háborúvá, amikor a privatizáció, a népvagyon szétrablása befejeződött, és már csak egymástól lehetett lopni.

Nem véletlen, hogy 2000-ben keletkezett az első olyan ügy, amikor egy aktívan politizáló személyt a bíróság korrupciós ügyben bűnösnek talált és letöltendő büntetésre ítélt. Ez volt a Székely-ügy, amikor Székely Zoltán egykori Kisgazda párti képviselőt csukták le.

Csak a vak nem látta, hogy ez volt a Kisgazda Párt felszámolásának kezdete is. Torgyán József kellemetlen ellenfél volt mind az MSZP-nek, mind a Fidesznek. A kisgazdák sorsa megpecsételődött.

Könnyű észrevenni, hogy a korrupciós ügyek vizsgálata szinte sohasem vezetett súlyos büntetésekhez. A hosszan tartó rendőrségi vizsgálatok, a költséges perek azonban jók voltak arra, hogy a szereplőket politikailag lejárassák, emberileg meggyötörjék, sőt néha anyagilag is tönkretegyék.

Molnár Gyula egykori MSZP-s újbudai polgármester ellen 2007-ben tett feljelentést egy ugyancsak újbudai fideszes képviselő. És elindult a gépezet. Molnár Gyulát végül felmentették minden vád alól, de a gépezet hét éven át működött. Molnár politikai karrierjét nem tudták teljesen megtörni, de a hét évet nem adhatták vissza.

Hagyó Miklós egykori MSZP-s budapesti főpolgármester-helyettes sok embernek a begyében volt. Budapest kiváló lehetőségeket kínált a hatalommal való visszaélésre. 2016-ban elítélték, 2017-ben felfüggesztett börtönre változtatták az ítéletet. A politikai életbe már nem volt visszatérés.

Különösen furcsa ügy volt a Szilvásy György és társai ellen indított per. Szilvásy valamikor Gyurcsánnyal együtt kezdte még a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (KISZ). Együtt voltak az egykori KISZ-vagyon „átalakításában”, ami milliós vagyonok forrását jelentette. Szilvásy a Gyurcsány-kormányban a nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelte. Gyurcsány bukása után az ügyészség „egyrendbeli, hivatalos személyként, folytatólagosan elkövetett, különleges személyes adattal való visszaélés elkövetésével” gyanúsította meg Szilvásyt. Az ügy 2017-ig tartott, amikor Szilvásyt felmentették.

Politikai leszámolás? Polgárháború?

Nem férhet kétség ahhoz, hogy 2022-ben nagy csata várható. Addigra a Fidesz a harmadik kormányzati ciklusának a végéhez ér. Tizenkét év alatt kialakult a konzervatív kormányzati struktúra. Megszilárdultak azok a társadalmi és gazdasági körök, melyek nyertesei a Fidesz-kormányzásnak. A tőkésosztály konzervatív erői aligha akarnak önként és könnyen megválni a hatalomtól.

A másik oldalon az ellenzékhez kapcsolódó erők pedig már tizenkét éve várnak arra, hogy ismét a hatalom élvezői legyenek. Ennyi idő nagyon sok, nagyon meg lehet éhezni. Hogy mennyire éhesek, és mit tesznek a hatalomban, abból kaptunk ízelítőt Karácsony, Niedermüller, Pikó és a többi liberális városvezető munkásságából, akik tavaly szerezték meg a hatalmat.

A dolgot bonyolítja, hogy az ellenzéki összefogásban megjelentek új nemzedékek, például a Momentum színeiben, amelyek még sohasem voltak hatalmon, de nagyon vágynak rá. Félő, hogy „fiatalos hévvel” hajlamosak félredobni a szokásokat, a politikai normákat, ad absurdum, a törvényeket és leszámolni az ellenfelekkel.

És még valami. A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen politikai leszámolások gyakran éppen a kommunistákon csattannak. Ha a tőkések egymást nem üthetik, akkor dühüket kitöltik a múlton, a szocializmuson, netán a Munkáspárton.

Lesz-e politikai leszámolás?

Vélemény, hozzászólás?