Menü Bezárás

75 év küzdelem a függetlenségért, a szocializmusért

75 év küzdelem a függetlenségért, a szocializmusért

Phenjan központjában olyan emlékmű látható, amelyhez hasonló nem igen van a világban. Három jól felismerhető tárgy: a sarló, a kalapács és az ecset. A Koreai Munkapárt jelképe. 75 éve, 1945. október 10-én alakult meg a koreai dolgozók, munkások, parasztok és értelmiségiek forradalmi pártja.

Nehéz múltból a szocializmus felé

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért éppen 1945-ben született meg a párt, miközben a világ kommunista pártjainak zöme már az 1920-as években létrejött, jórészt az 1917-ben Oroszországban elindult forradalmi hullám nyomán.

A választ Korea történelméből kapjuk meg. Japán 1910-ben lerohanta Koreát és egészen 1945-ig gyarmatként megszállás alatt tartotta. A japán gyarmatosítók nem csak mindent elvittek az országból, amit lehetett, nyersanyagot, történelmi kincseket, sőt embereket is beleértve, hanem a legkeményebben büntettek mindenfajta szervezkedést.

A Koreai Munkapárt szerveződése a második világháború éveiben indult el. A szervezést a Japán elleni küzdelemben részt vevő koreai hazafiak vállalták, akik kettős feladatot állítottak maguk elé: kivívni Korea függetlenségét és elindulni a szocializmus útján. 1945 októberében Kim Irszen vezetésével így született meg a koreai nép szocializmust akaró pártja, a Koreai Munkapárt.

Manapság a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságról kevés információ jut el hozzánk. Szinte minden információ a nagy nyugati tőkés propagandacégek szűrőjén keresztül érkezik. Nem azt látjuk és halljuk, ami a valóságban van, hanem azt, amit velünk láttatni és tudatni akarnak a nyugati médiumok. Az már csak hab a tortán, hogy a KNDK-ról olyan emberek írnak, akik életükben nem jártak a KNDK-ban, nem látták és nem érezték közvetlenül a koreai emberek életét.

Mi történt 75 év alatt?

Nézzük távirati stílusban, hogy mi minden történt a Koreai Munkapárt kormányzásának 75 éve alatt!

Kezdjük mindjárt a függetlenséggel! A japán gyarmatosítás alóli felszabadulás után a Koreai Munkapártnak újabb kihívással kellett szembenéznie. 1945 után az USA és a többi tőkés ország igyekezett revansot venni a szocializmus erőin és visszaszorítani őket. 1950-ben ennek jegyében indított háborút a szocialista Korea ellen. Mint tudjuk, a KNDK megvédte függetlenségét. A nyugatnak nem sikerült letipornia a KNDK-t.
Következett az újabb kihívás: az ország felépítése. A Koreai Munkapárt vezetésével elindult az ország iparosítása, a mezőgazdaság helyreállítása. Mindez nálunk, Magyarországon is nagy feladatot jelentett, noha nálunk közel sem voltak olyan nagyok a háborús pusztítások, mint Koreában.

A Koreai Munkapárt kialakította szoros szövetségesi kapcsolatait és együttműködését a szocialista országokkal, a Szovjetunióval, Kínával és nem utolsó sorban Magyarországgal. Ez is hozzájárul a KNDK sikeres fejlesztéséhez.

1990 után újabb kihívás várt a Koreai Munkapártra. Hogyan lehet az ország függetlenségét megőrizni, a társadalom működőképességét biztosítani akkor, amikor a korábbi szövetségesi rendszer összeomlott. 1990 körül a kelet-európai szocialista rendszereket megdöntötték, Kína pedig éppen csak túl volt az 1988-as ellenforradalmi lázadás leverésén.

A Koreai Munkapárt Kim Irszen, majd 1994 után Kim Dzsongil vezetésével megoldotta ezt a feladatot. Hogyan? Az ország erőforrásainak koncentrált és fegyelmezett felhasználásával, a néptömegek mozgósításával.

Nyugaton pusztító éhínségről írnak mind a mai napig, csecsemőhalálról és sok minden más szörnyűségről. Tény, hogy az élelmiszer-ellátás nagyon nehéz volt. Kevés jutott az embereknek. De mindenkinek jutott annyi, hogy éljen. A szocialista állam minden alapvető dologra jegyrendszert vezetett be. A gyógyszerekért, tankönyvekért és sok minden másért nem kellett fizetni.

A nyugati média diktatúráról beszél. De lehet-e egy népet 75 éven át szuronyokkal egybetartani? Nyilván nem. A koreai emberek megértették, hogy a Koreai Munkapárt, a koreai állam és a koreai hadsereg mindent megtesz az ő boldogulásukért. Az emberek értették, hogy nincs más út. Senki sem kívánta vissza a japán gyarmati múltat, és az amerikai bombákat sem.

Az egyik kihívás követte a másikat. 1990-től a Koreai Munkapártnak ellenséges környezetben egyedül kellett felvenni a küzdelmet az USA-val szemben. Ne felejtsük! Északról a szovjet és kínai katonák már az 1953-ban hazamentek. Dél-Koreában mind a mai napig 25 ezer amerikai katona állomásozik.

A Koreai Munkapárt vezetése megértette, hogy az USA-t, az imperialista erőket nem lehet meggyőzni. Az USA és szövetségesei csak egy dologra figyelnek oda, az erőre. Így született döntés az észak-koreai atompotenciál és rakétaerők kiépítéséről. Az atomenergia felhasználására a békés élethez is szükség volt, és a KNDK szívesen megállt volna a békés felhasználásnál. Többször ajánlották az USA-nak: ismerje el a KNDK létét, segítse békés életét, és a KNDK lemond az atomfegyverről. Az USA erre nem hajlandó mind a mai napig sem.

A Koreai Munkapártnak 2011-ben újabb kihívással kellett szembenéznie. Kim Dzsongil halála után a nyugat azt várta, hogy a KNDK politikai rendszere összeomlik. Az USA kíméletlen politikai és gazdasági nyomás alá helyezte az országot. Ezúttal is sikertelenül. Kim Dzsongun vezetésével sikerült konszolidálni a helyzetet. A szocializmus megőrzése és korszerűsítése mellett döntöttek. A Koreai Munkapárt 2021 februárjára tervezett VIII. Kongresszusa várhatóan ezt erősíti meg.

75 év küzdelem a függetlenségért, a szocializmusért
Kim Irszen

Történelmi örökségünk

Gyakran felmerül a kérdés: miért foglalkozunk mi a KNDK-val, miért vállaljuk a szolidaritást az észak-koreai néppel és a Koreai Munkapárttal?

A KNDK-val és a Koreai Munkapárttal való barátságunk történelmi örökségünk része. 1950-53 között a Magyar Népköztársaság orvosokat küldött Koreába, kórházat épített. A magyar gyárak dolgozói „koreai műszakot” vállalták és a megkeresett pénzzel segítették a koreai nép harcát.

1954 októberében 32 tagú építészcsoport indult el Phenjanba. A magyar kormány a koreai magyar barátságot a háborúban és a háború után nyújtott orvosi segítségen kívül műszaki segítséggel is kívánta dokumentálni. A csoport feladata a főváros lakó- és középületeinek megtervezése volt. A magyar műszaki élet történetében első eset, hogy ilyen létszámú csoport tervezési munka elvégzésére külföldre utazzék.

Kim Irszen, a Koreai Munkapárt vezetője két alkalommal, 1956-ban és 1984-ben járt Magyarországon. Kádár János szeretett volna a KNDK-ba menni, de nem került rá sor. 1959 májusában Kádár helyettese, Münnich Ferenc járt Phenjanban. A kádári MSZMP magasrangú képviselői mindig részt vettek a Koreai Munkapárt kongresszusain.

Az MSZMP nem mindenben értett egyet a Koreai Munkapárttal, de az MSZMP nem folytatott nyilvános vitát és nem támadta a koreai pártot. Ahogyan Kádár 1973-ban mondta: „pártjainkat erős kapcsok kötik össze; közösek az elveink és a céljaink; kapcsolataink kiállották a próbát és mi tovább kívánjuk azokat fejleszteni. Együtt kell harcolnunk a közös imperialista ellenség ellen.”

A törés 1989-ben ment végbe. 1989 elején a magyar kormány diplomáciai kapcsolatot létesített a tőkés Dél-Koreával. Az MSZMP vezetésében ebben az időben már azok az erők kerekedtek felül, amelyek az USA-át már nem „közös ellenségnek”, hanem partnernek, sőt barátnak tekintették. A magyar kormány külpolitikáját pedig már Németh Miklós és Horn Gyula határozták meg.

A Koreai Munkapárt vezetése a magyar vezetés döntését a szövetségesi viszony felmondásaként, a szocializmus ügye elárulásaként értékelte. Igazuk volt, árulás volt!

75 év küzdelem a függetlenségért, a szocializmusért
Kim Dzsongil

Munkáspárt: közös érdekünk
a kapcsolatok fejlesztése

A Munkáspárt 1989 decemberétől vállalta a magyar munkásmozgalom forradalmi örökségének folytatását, beleértve a szocializmust építő Korea iránti szolidaritásunkat és barátságunkat.

2000 októberében Thürmer Gyula, pártunk elnöke így fogalmazott: „A koreai kommunisták más kultúrájú világban élnek és dolgoznak, mások a történelmi tapasztalataik, de szocializmust akarnak…A Munkáspárt megőrizte együttműködését a Koreai Munkapárttal. Megőrizte akkor, amikor mások elfordultak Koreától. Keveset tehettünk a koreai barátainkért, de amit tettünk, abban a szolidaritás, az elvtársiasság vezetett bennünket.”

A Munkáspárt és a Koreai Munkapárt között rendszeres magas szintű politikai érintkezés alakult ki. Több alkalommal tettek látogatást a Munkáspárt küldöttségei a KNDK-ban.

Thürmer Gyula az egyetlen magyar politikus, aki az elmúlt harminc évben több alkalommal is tett hivatalos látogatást a KNDK-ban és személyesen találkozott a Koreai Munkapárt több vezetőjével.

A Munkáspárt elvi álláspontja mindig világos volt. A szocializmust, a dolgozók hatalmát sokféle módon lehet megvalósítani. Vannak közös vonások, de nincsenek azonos, mindenütt alkalmazandó szabályok. A szocializmus nem lehet ugyanolyan egy közepesen fejlett európai országban, mint Magyarország és a gyarmati sorból kilépő ázsiai országban, mint a KNDK.

Mindig hangsúlyoztuk, hogy minden párt maga dönti el, hogy milyen módszerekkel építi a szocializmust és senkinek sincs joga bíróként fellépni. Minden párt a saját népének tartozik felelősséggel, de egyúttal a nemzetközi munkásmozgalomnak is.

Meggyőződésünk, hogy szolidaritásra, nemzetközi szolidaritásra ma nagyobb szükség van, mint bármikor az elmúlt évtizedekben. Az imperializmus erői külön-külön tesznek bennünket tönkre. Együtt van esélyünk. Összefogásra van szükség, közös gondolkodásra, közös fellépésre, közös cselekvésre, pártjaink és a világ kommunista és más baloldali pártjai között.

A Munkáspárt ennek jegyében támogatta, hogy a Kommunista és Munkáspártok 22. Nemzetközi Találkozójára a szocializmust építő Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában, Phenjanban kerüljön sor.

75 év küzdelem a függetlenségért, a szocializmusért
Kim Dzsongun

Vélemény, hozzászólás?