Menü Bezárás

Ki a baloldali 2020-ban?

Ki a baloldali 2020-ban?

Könnyű bennünket becsapni. Megvesszük a gyűrűt, pedig sejtjük, hogy nem arany. Megvesszük, mert nagyon akarjuk, pedig ismerjük a régi mondást, miszerint nem mind arany, ami fénylik.

Elhisszük, hogy baloldali az, aki baloldalinak mondja magát. Elhisszük, pedig harminc év alatt már számtalanszor átvertek. Elhisszük, mert nagyon akarjuk, pedig tudjuk, hogy nem mind baloldali, ami annak látszik.

Magyarország: visszaköszön a múlt

Magyarországon a baloldaliság kérdése nem úgy alakult, mint Nyugat-Európában. Ott a 19. század óta létezett egy polgári baloldal, amely a humanizmus, a pacifizmus, vagy éppen a demokrácia szemszögéből bírálta a kapitalista rendszert, noha egy pillanatra sem akarta megdönteni.

Létezett egy klasszikus szociáldemokrata mozgalom, amely a szakszervezetekből nőtt ki, és megőrzött olyan értékeket, mint a szolidaritás, munkásösszefogás.

A magyar valóság más volt. A szocializmus évtizedei alatt a polgári baloldalnak nevezhető áramlat lényegében eltűnt. Megszűnt a klasszikus polgárság, amely hordozója volt. A baloldali programot pedig a hatalmon lévő kommunista erők valósították meg.

Mi maradt? Maradtak a magyar történelemben korábban is létező szellemi áramlatok, a népiesek és az urbánusok, csak némileg módosult formában.

A népies irányzat folytatója egy konzervatív, nacionalista, jobboldali felfogás, amelynek politikai kifejezőjévé eleinte az MDF vált. Polgári értelmiségiek, a második világháború előtti uralkodó osztály leszármazottjai.

Az urbánus irányzat a liberális szerveződésekben testesült meg. Társadalmi bázisa a nagyvárosi, elsősorban budapesti humán értelmiség. Sajátossága az erőteljes kötődése a magyarországi zsidósághoz.

Maradt, illetve újjáéledt a szociáldemokrata irányzat. Ennek politikai kifejezője lett az MSZP. A párt élére egykori pártértelmiségiek és pártvezetők kerültek. A bázisát a szocializmusban felnőtt dolgozói rétegek alkották.

Az MSZP nem úgy jött létre, mint egykor a szociáldemokrata pártok. Nem a szakszervezeti mozgalomból nőtt ki, a káderei nem a nép közül jöttek. Eleve elutasítja nem csak a szocialista jövőt, de megtagadja a szocialista múltat is, beleértve a Kádár-korszakot is. Az MSZP teljes mértékben elutasít minden együttműködést a kommunistákkal.

Ez a hármas struktúra, azaz a konzervatív, liberális és szociáldemokrata együttes biztosította a magyar kapitalizmus működését az 1990-es években. Ez azt jelentette, hogy nincs visszarendeződés, nincs forradalom, de még nagy tüntetések és sztrájkok sincsenek.

A konzervatívokat kiáltották ki jobboldalnak, a liberálisokat és a szocialistákat baloldalnak. A kommunistákat, a Munkáspártot rendszeren kívülinek tekintették és tekintik, és legfeljebb szélsőbaloldalinak titulálják.

Kihívások és válaszok

Az 1990-es években a hármas struktúrán belül végbemegy néhány alapvető változás. Az egyiket a Fidesz hajtja végre, amely feladja liberális jellegét és igyekszik elfoglalni a konzervatívok területét. Sikerül neki, felszámolja a konzervatív táboron belüli konkurenciát, így az MDF-et, a Kisgazdapártot, MIÉP-et, és egységes konzervatív-keresztény tábort hoz létre. Ő a jobboldal, „egy a tábor, egy a zászló.”

Az MSZP lenyeli az összes baloldali szervezetet, az MSZDP-t, Agrárszövetséget, a szakszervezeti vezetések egy részét. Jelentős erővé válik. Magukat hirdetik az egyetlen baloldali erőnek, azaz a baloldalnak.

Az MSZP vezetése azonban tesz még egy lépést. A hatalomra kerülés érdekében kiegyezik a liberális polgársággal, az SzDSz-szel. Az MSZP ezzel a házassággal belépőt kap az úri klubba. Innen tovább indokolatlan „baloldalinak” nevezni őket.

A 2008-as világgazdasági válság alapvető változásokat idéz elő Magyarországon. A hármas struktúra már nem képes a kapitalizmus működését biztosítani. Az emberek elégedetlenek, tüntetnek, sztrájkolnak. Fennáll a veszélye annak, hogy az emberek felébrednek, visszavágyják a szocializmust.

Az MSZP-SzDSz-összefogás megbukik. A liberálisok nem akarnak osztozni a felelősségben. Kiválnak és Gyurcsány vezetésével megszervezik a Demokratikus Koalíciót. Innen tovább a kérdés csak az, hogy ki és milyen formában tudja azokat a társadalmi erőket összehozni, amelyek korábban Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai alatt a kormányzás bázisát biztosították. Elindul az örökösödési háború.

A Fidesz felismeri a lehetőséget. Nemzeti-nacionalista, vallásos-keresztény, antikommunista politikát alakít ki. A nemzeti követelések átvételével kihúzza a talajt a Jobbik alól. A Jobboldalon nincs konkurencia.

A Fidesz átmenetileg semlegesíti a liberális erőket is. A magyarországi zsidószervezetek és a Lauder-féle világszövetség minden kérését teljesíti. A Fideszt innen tovább nem vádolják antiszemitizmussal. Tudomásul veszik, hogy akár tetszik a Fidesz, akár nem, de ők az egyetlen erő, amely biztos receptet ígér a tőkés rendszer további működtetésére. A liberális erők kivárásra rendezkednek be.

A Fidesz esetében az igazi bravúr azonban a baloldali követelések és jelszavak átvétele, beleértve a Munkáspárt számos gondolatát is. A Fidesz nem válik baloldali párttá, de megérti, hogy a kapitalizmus stabilizálása érdekében valamennyit el kell venni a nagytőkétől és valamennyit adni kell a széles tömegeknek.

Elindul a Fidesz új szociálpolitikája a rezsicsökkentéstől kezdve az ingyenes tankönyveken át a nagycsaládosok támogatásáig. A Fidesz ezzel kihúzza a talajt az MSZP és valljuk be őszintén, részben a Munkáspárt alól is.

Ez a konstrukció, illetve politika vezetett oda, hogy a Fidesz 2010 óta kormányozhatja az országot. A liberális oldal és a magukat baloldalnak kikiáltó MSZP csak szavakban folytatott harcot a jobboldal ellen. A valóságban tudomásul vették a helyzetet. Ennek oka egyszerű: ők sem akarják a pénz uralmának megbicsaklását, és főképpen elleneznek mindenfajta igazi baloldali fordulatot.

Ki a baloldali 2020-ban?

Ki a baloldali 2020-ban?

Az évtized végére új helyzet alakul ki a világban és Magyarországon is. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor a beteg lázát leverik, de magát a betegséget nem gyógyítják meg. A 2008-as válság után a tőkés világban a lázat sikerült csökkenteni, de a tőkés rendszer alapvető bajai megmaradtak.

2020-ban a covid-19 erre rátett egy nagy lapáttal. A társadalmakat eluralta a bizonytalanság. Zuhan a termelés, az emberek felélik tartalékjaikat. Tönkremennek a vállalkozások, a nagy halak megeszik a kicsiket.

Kemény harc folyik a tőkés Európa keleti és nyugati része között. Nem fogadják el egymás normáit, de győzni egyik sem tud, szakítani pedig egyiknek sincs bátorsága.

És ami a tőke számára a legijesztőbb: a szocialista Kína 9-10 hónap elteltével túl van a válságon, míg a tőkés nyugat azt sem tudja, hogy hol tart.

Ebben a helyzetben ismét felmerül a kérdés, hogy ki képes a magyar kapitalizmus uralmát fenntartani. Változás itt is nem kevés van.

A magukat baloldalnak kikiáltó MSZP alól kicsúszik a társadalmi bázis. A szocialista korszak korosztályai lassan mind elmennek. A megmaradt bázisból a gazdagabb rétegek átálltak a liberálisokhoz. A szegényebb baloldali rétegek pedig elbizonytalanodtak. Már nem kell az MSZP, de még nem tudják, kit válasszanak.

A Fidesz még nem merítette ki a szociális politika lehetőségeit, még tud ígérni a népnek, de elérkezett egy bizonyos határhoz. Az embereknek akkor lehetne többet adni, ha többet vennének el a gazdagoktól, a milliárdosoktól. De ha többet vesz el a gazdagoktól, akkor már kilép a kapitalizmusból. Ezt pedig nem akarja.

A Fidesz fellép az EU tőkés köreinek beavatkozása ellen, de nem mer kilépni az EU-ból, mert éppen az EU-t tekinti a kapitalizmus egyik pillérének.

A Fidesz gondjait szaporítja, hogy a szárnyakon megjelennek új politikai erők. Ezek egy része, mint a Momentum a fiatalokat akarja leválasztani a Fideszről és így eljutni a kormányhatalomig. Más részük, mint a Mi hazánk párt a Fidesz által zárójelbe tett kérdéseket akarja meglovagolni, köztük a cigányellenességet.

Az MSZP előtt óriási lehetőség nyílna a Fidesz legyőzésére, ha lenne baloldali, az emberek érdekeiből kiinduló koncepciója a jövőről. De nincs, és ezzel vége az MSZP-nek. Amit a máról ígérni tud, azt vagy megcsinálja a Fidesz-kormány, vagy abszolúte irreális, amit mindenki ért.

Az MSZP vezetése érti, hogy egyetlen értéke a látszat-baloldalisága. De nem akar baloldali lenni, csak a látszat baloldaliságot akarja bevinni a liberálisokkal kötendő házasságba.

Az MSZP elkövette azt a hibát is, hogy a nemzeti kérdésben átvette a liberális álláspontot, és ezzel a nemzeti kérdést átengedte a Fidesznek.

A liberális oldal felismerte a jelenlegi ellentmondásos helyzetet. Elveti a Fidesz szociális politikáját, és a tömegek jólétének kérdését egy új sávba emeli, összeköti az összeurópai jövővel. Baloldali politikaként adja el a garantált alapjövedelem, az európai minimálbér ötletét.

Baloldaliként igyekszik elfogadtatni a tőkésosztály konzervatív csoportja elleni küzdelmét. El akarja hitetni, hogy a Színművészeti Egyetem, vagy az európai ügyészség ügye olyan kérdés, smi mellett a dolgozó tömegeknek is fel kell zárkózniuk.

A liberális erők, beleértve az MSZP-t, az Orbán-kormány elleni összefogást kiáltják ki fő kérdésként, és egyben a baloldaliság fő mércéjeként. Ezzel az állásponttal támadják ugyan a tőkés Orbán-kormányt, de nem támadják magát a kapitalizmust.

A Munkáspárt baloldalisága

A liberális erők taktikájának része a Munkáspárt lejáratása is. Igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy a Fidesznek azért van kétharmada, mert a „Munkáspárt a Fidesz szekerét tolja”. A Munkáspárt elleni támadások várhatóan erősödni fognak, mert tudják, hogy a kiélezett küzdelemben a Munkáspártra leadott szavazatok döntőek lehetnek.

A Munkáspárt baloldali, nemzeti, ellenzéki párt. Hosszú gondolkodás és sok tapasztalat alapján jutottunk el eddig a tételig.

Baloldali, ami azt jelenti, hogy a dolgozó emberek, a nép mellett vagyunk, ellenezzük a tőke, a pénz uralmát, le akarjuk váltani a kapitalizmust, és közösségi társadalmat akarunk.

Nemzeti, mert a magyar nemzet javát akarjuk, nemzeti értékek megőrzésén dolgozunk. De nemzeti azért is, mert meggyőződésünk, hogy a társadalmat, a közösségi társadalmat is, csak a nemzeti sajátosságok figyelembevételével lehet építeni.

Ellenzéki is a Munkáspárt, mert nincs benne a kormányban, semmilyen formában sincs együttműködésben egyetlen parlamenti párttal sem.

Ez a három tulajdonság biztosítja, hogy a Munkáspárt baloldalisága következetes. Nem csapódik egyetlen irányzathoz sem, hanem következetesen képviseli álláspontját. A Munkáspárt baloldalisága nem áll meg a kapitalizmus részleges bírálatánál, hanem tovább viszi, egészen a tőkés rendszer felszámolásáig.

A Munkáspárt baloldalisága nem zárja ki, hogy olyan átmeneti reformokért is küzdjön, amelyek az emberek életét elfogadhatóvá teszik. Ezen az alapon nem utasítjuk el a Fidesz szociális politikáját, de magyarázzuk, hogy nincsenek ingyen ajándékok, előbb-utóbb mindenért fizetnünk kell. Az igazi megoldás a közösségi társadalom.

A Munkáspárt nem akkor erősödhet meg, ha átveszi a liberális vagy álbaloldali erők jelszavait. A párt feladata, hogy segítse az emberek napi gondjainak megoldását és egyben megmutassa a perspektivát, az egyetlen értelmes megoldást a kapitalizmussal szemben, a szocializmust. Elveinkben, hitünkben nagyon kommunistáknak kell lennünk, a napi életben pedig nagyon konkrétan a helyi, napi kérdésekre kell keresnünk a választ. A lakóhelyünkön, a munkahelyünkön figyelnünk kell, hogy mi foglalkoztatja az embereket. Majd össze kell ülnünk, és kidolgozni a válaszunkat, s aztán vissza kell vinni a lakóhelyekre, munkahelyekre. Ez a baloldali politika!

Ki a baloldali 2020-ban?

Vélemény, hozzászólás?