Menü Bezárás

Belarusz nem akar forradalmat, se színeset, se mást

Belarusz nem akar forradalmat, se színeset, se mást

Sokan fellélegeztek október 26-án reggel Belaruszban. Szvetlana Tyihanovszkaja, a belarusz kormányellenes szervezkedés „arca” ugyanis általános sztrájkra és az állami üzletek teljes bojkottjára szólította fel Belarusz népét, ha eddig a napig Alekszandr Lukasenko elnök nem mond le és nem hajt végre mindent, amit az ellenzék követel.

Lukasenko nem mondott le, nem kíván úgy táncolni, ahogyan az ellenzék fütyül. De most a népen volt a sor. Ha leállnak az állami üzemek, ha az emberek nem hajlandók az állami boltokban vásárolni, nyert az ellenzék. Ha a termelés folytatódik, ha az emberek továbbra is vásárolnak az állami áruházakban, nos, ebben az esetben biztosan nem nyert az ellenzék.

Belarusz nem akar forradalmat, se színeset, se mást

Október 26-án reggel az emberek felültek a metróra és mentek dolgozni. Még azok is, akik esetleg szombaton elmennek egy-egy tüntetésre. Élni kell, a tüntetés „jópofa dolog”, de nem lehet megélni belőle. Délutánra megteltek az állami áruházak, a minszki GUM és CUM. Jó áron jó minőséget lehet kapni!

Persze, voltak, akik sztrájkoltak. Kevesen, magánboltok eladói, értelmiségiek. A diákok egy része is, de nem a dolgozói társadalom. A gazdaság nem szenvedett semmilyen veszteséget. – mondta Pjotr Parhomcsik ipari miniszter. Tyihanovszkaja csak azzal tudta híveit vigasztalni, hogy a világ a belarusz ellenzékkel van.

Ez sem teljesen igaz. Az Európai Parlament nagy nehezen, a minszki barátaik besúgása alapján összeszedte 90 olyan személy nevét, akiket feltétlenül szankciókkal kell büntetni. Az Európa Tanács, amely nem tévesztendő össze a miniszterelnökökből álló Európai Tanáccsal, végül 40 főt büntetett. Az EU-n belül sincs egység abban, hogy mit lehet és mit nem lehet Belarusszal megtenni.

A dolog lényege persze az, hogy Belaruszban nem történt semmilyen forradalom. Forradalom akkor megy végbe, ha a társadalom többsége már nem akar a régi módon élni, a hatalmon lévők pedig már nem tudják a régi módon fenntartani uralmukat.

Belaruszra egyik sem érvényes. Egyre többen értik meg, hogy a történet nem Lukasenko elnökről szól. A nyugat és az ellenzék olyan Belaruszt akar, ahol a külföld megveheti a belarusz ipart, a belarusz földeket, ahol amerikai katonák állomásozhatnak, amely hajlandó Oroszország ellen háborúzni.

A belarusz vezetés, úgy tűnik, működőképes keretet talált a feszültségek békés kezelésére. Az új alkotmány, mely csökkentené az elnöki hatalmat, de megőrizné Belarusz mai politikai arculatát, szövetségesi viszonyát Oroszországgal, egyre inkább támogatásra talál.

A csatának még nincs vége. De látszik, hogy az ellenzék kezd kifogyni az erejéből. A nyugat még sokáig pénzelni fogja a „hétvégi tüntiket”, Tyihanovszkaja asszony külföldi szerepléseit és gyarapodó ruhatárát, de félszemmel mindig Moszkvára pillantanak. Oroszország pedig nem akar amerikai tankokat látni 300 kilométerre Szmolenszktól. Két világháború tapasztalatai alapján Moszkvában pontosan tudják, mit jelent, ha az ellenség már belarusz földön menetel.

Belarusz nem akar forradalmat, se színeset, se mást

Vélemény, hozzászólás?