Menü Bezárás

Néhány gondolat a választásokról

Néhány gondolat a választásokról

Ahogy közeledik a 2022-es parlamenti választások ideje, egyre többször jut eszembe az a beszélgetés, amelyet még 2018 őszén folytattam egy 1986 óta Hollandiában élő és dolgozó barátommal a választási rendszerekről.

Néhány gondolat a választásokról

Barátom sok mindent nem tudott értelmezni a mi választási rendszerünkkel kapcsolatban. Először is – mondta – egy valódi demokráciában elképzelhetetlen, hogy a választópolgároknak, ha az érdekeiket képviselő pártra vagy egyéb politikai formációra akarnak szavazni, néhány hónappal az (általános és titkos) szavazás előtt az összes személyi adatuk megadásával és aláírásukkal kelljen nyilatkozniuk az ajánlóíven arról, hogy melyik párt az, mert ha ezt nem teszik meg, az illető pártnak nincs esélye, hogy felkerüljön a választhatók listájára. Barátom szerint az itteni ajánlásgyűjtés rendszere teljesen felesleges és alapjában tisztességtelen. Hollandiában bármely pártot, egyházat, társadalmi szervezetet, civil csoportot felvesznek a listára, mindenféle előzetes támogatói aláírások nélkül, méltányos bejegyzési illeték ellenében. (Barátom szerint „ha te rotterdami keresztény macskatenyésztő vagy, akkor a rotterdami keresztény macskatenyésztők pártjára is szavazhatsz, feltéve, hogy bejegyeztette-e magát a listára”). A holland parlament 150 tagú alsóházába pártlistán lehet bejutni, mégpedig szavazatarányos módon (az arányos képviselet elve alapján), azaz egy mandátumot az összes érvényes szavazat 1/150-ed részével (kb. 0,7 százalékával) lehet megszerezni. A mandátumok kiosztását a legtöbb szavazatot kapó párttal kezdik (például, ha megszerezte a szavazatok 50 százalékát, kap 75 mandátumot), és így haladnak lefelé, amíg a 150 mandátum el nem fogy. Például, 2017-ben a parlamentbe jutó 13 párt közül a legnagyobb 33 mandátumot szerzett a szavazatok 21,3 százalékával, a legkisebb pedig 2 mandátumot a szavazatok 1,8 százalékával. A pártok pénzügyi támogatást nem kapnak, ezért az esélytelenek előbb-utóbb felhagynak a próbálkozással – 1990-ben még több mint 100 jelentkező indult, ez a szám 2017-ig 28-ra csökkent.

A hollandok (miként a franciák is) egy picit lebecsülik a belgákat, ez a vicceikből is kiderül, ahol a belgák általában negatív szerepet kapnak. Nem csoda, hogy barátom enyhén szólva lebecsülően nyilatkozott a belga matematikus, D’Hondt rendszere alapján kialakított mandátumszámítási rendszerünkről, amelynek lényege, hogy „a győztes mindent visz”. Barátom szerint a valódi demokráciához (amelynek jelszava, hogy „virágozzék minden virág”) ennek abszolút semmi köze sincs. Ebben tökéletesen egyetértettünk.

Barátomat 58 éve egyenes és tisztességes emberként ismerem, de a mondás értelmében, miszerint messziről jött ember sokat mesél, az interneten rákerestem a holland választási rendszerre, és a Wikipédia tárgyra vonatkozó cikkét elolvasva meggyőződtem arról, hogy barátom most is igazat beszélt.

A családom Hollandiából származik (ükapámat még Laurents van Dommel-nek hívták). Így aztán csak irigyelhetem őseim népét a választási rendszerükért. Ha nálunk is hasonló volna, a Munkáspárt már legalább egy képviselővel benn volna a magyar parlamentben, és akkor talán volna, aki ott az én érdekeimet is képviseli. Most nincs ilyen.

Dömel Vilmos

Vélemény, hozzászólás?