Menü Bezárás

Mit tanulhatunk a Nagy Októbertől?

Mit tanulhatunk a Nagy Októbertől?

Lehet-e ma szocialista forradalom? Áttérhet-e az emberiség a közösségi társadalomra? Ezt a kérdést gyakran feltesszük.

Van, aki azt mondja: nem lehetséges, felejtsük el az egészet! Egy illúzió volt, ami nem ismétlődhet meg.

Mi azt mondjuk, hogy lehetséges. Egyre több olyan probléma merül fel, amit a pénzre épülő tőkés társadalom nem tud megoldani. A covid elmúlt hónapjai a tőkés világ országaiban mindennél jobban bizonyítják ezt. Vagyis, az emberiség áttérhet a közösségi társadalomra, sőt át kell térnie, ha élni akar.

Mikor fog ez bekövetkezni? Ezt nem tudjuk. De a becsléseinkben sokat segíthetnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) tapasztalatai. Az idén 103 éve annak, hogy 1917-ben Oroszországban győzött a forradalom.

A Nagy Október története 1917 elejétől 1917 novemberéig szinte laboratóriumi tisztasággal mutatja meg, hogy kell egy forradalmat előkészíteni és győzelemre juttatni, más szóval, hogy kell forradalmat csinálni.

Mit tanulhatunk a Nagy Októbertől?

A forradalmi helyzettől a forradalomig

A NOSZF nem 1916-ban, még csak nem is 1917 elején, hanem 1917 novemberében győzött. Miért? Azért, mert a sikeres forradalomhoz forradalmi helyzet kell.

Forradalmi helyzet akkor jön létre, amikor a tömegek, az emberek már nem akarnak a régi módon élni. Nem elégszenek meg kisebb változtatásokkal, reformokkal, hanem gyors és radikális változást akarnak. De ez még kevés!

A forradalmi helyzethez az is kell, hogy a hatalom, a vezető elit már ne tudja a régi módszerekkel fenntartani az uralmát.

A forradalom fontos feltétele, hogy legyen olyan tudatos, szervezett erő, amely képes vezetni a tömegeket és megoldást kínálni a tömegek követeléseire.
A forradalom feltétele, hogy a tömegek értsék a forradalmat hirdető erő szándékait. A tömegek akkor támogatják a forradalmárokat, ha tőlük várják problémáik megoldását.

Mit tanulhatunk a Nagy Októbertől?
Három út: Lvov, Kerenszkij, Kornyilov

1917. február: polgári forradalom és a liberális kormányzás

De nézzük 1917 eseményeit! A cári rendszer a földesúri nagybirtokra épül. A parasztnak nincs földje.

A tőkés polgárság a háború alatt megerősödik, hiszen ők a fő hadiszállítók. A gazdasági hatalmuk nagy, de a politikában nem ők döntenek.

A munkásság a parasztsághoz képest kis létszámú. Nagyüzemekben dolgozik, ezért szervezett erő. A háború a munkásság helyzetét tovább rontja. A városokban megjelenik az éhezés.

Folyik az első világháború. Az emberek szenvednek a lövészárkokban is, a hátországban is. Békét akarnak és enni akarnak. A paraszt-katonák haza akarnak menni és földet akarnak.

II. Miklós, a cár már nem ura a helyzetnek. Ha sikerülne nyerni a háborúban, ismét megerősödhetne a cári rendszer. De a háborúban súlyos csapásokat szenved el Oroszország. Az uralkodó osztály, a tőkések, a hadsereg már nem bíznak a cárban, sőt a monarchiát tekintik a fő akadálynak ahhoz, hogy rendet teremtsenek, békét kössenek a németekkel, és enni adjanak az embereknek.

Tehát meg kell dönteni II. Miklóst, sőt talán a monarchiát! Ez a liberális tőkésrétegek programja. A széles néptömegek támogatják, mert ettől remélnek kenyeret és békét.

Szocialista forradalom még nem jöhet szóba. A tömegek haragja elsősorban a monarchia, a földesúri uralom ellen irányul, és a kapitalizmust akarják leváltani.

A kormány élére Georgij Jevgenyijevics Lvov (1861-1925) kerül. Lvov nem túl gazdag arisztokrata. A cári időszakban az orosz parlamenti ismert tagja, liberális nézeteket vall.

A Lvov-kormány megszünteti a halálbüntetést. Faji, társadalmi, nemzeti egyenjogúságot hirdet, bevezeti a szólás- és gyülekezeti szabadságot. Megszünteti a zsidó lakosságra vonatkozó korlátozásokat. A zsidók bárhova költözhetnek, sőt tiszti rangot kaphatnak a hadseregben.

A tőkésosztály követelései teljesültek. A korábbi feudális rend, a nemesség előjogai már nem akadályozzák a tőkésosztályt. A politikai hatalom fokozatosan a polgárság kezébe megy át.

A parasztság és a munkásság érdekei azonban nem teljesülnek. A liberális kormány nem tudja megoldani az ország alapvető problémáit. A háborúnak nincs vége, ugyanakkor az orosz katonák már nem akarnak harcolni. A liberális kormány már nem képes Oroszország területének megőrzését sem biztosítani.

A kormány nem tudja leküzdeni a tömegek éhezését. A városok nyomorognak. A gazdasági válság folytatódik.

A kormány nem tudja megoldani a földkérdést sem. Megelégszik azzal, hogy a politikai hatalmat elveszi az arisztokráciától, de nem meri elvenni a földbirtokukat, és nem meri a földet szétosztani a parasztok között.

1917. szeptember: a „szocialisták” kudarca

A tőkésosztály liberális erői 1917 februárjában elveszik a hatalmat az arisztokráciától. Kiderül azonban, hogy nem tudják megoldani az alapvető problémákat. A tömegeket már nem elégíti ki a liberális kormány. Jöjjenek a szocialisták!

A kormány élére Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij (1881-1970) kerül. Kerenszkij 36 éves, úgynevezett szociálforradalmár. Mai fogalmakkal élve szociáldemokrata, aki nem akar visszatérni a cárizmusba, de nem akar szocializmust sem. Olyan politikát akar, ami ad a néptömegeknek, de csak annyit, hogy befogják a szájukat és ne támogassák a kommunistákat.

Kerenszkij bevezeti a köztársasági államformát. Amnesztiát hirdet, teljes sajtószabadságot vezet be. Ugyanakkor vállalja, hogy Oroszország nem lép ki a háborúból és továbbra is az angol-francia erők oldalán harcol a németek ellen. A nyári orosz offenzíva azonban összeomlik.

Világossá válik, hogy a szocialista kormány sem ura a helyzetnek. Nem tudja kielégíteni a tömegeket. Az államapparátus és a hadsereg szétesik. Eközben a cárizmus és a kapitalizmus ellen egyaránt fellépő erők, a bolsevikok, a kommunisták erősödnek.

Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924), a kommunista párt vezetője ekkor fogalmazza meg az Áprilisi téziseket. Arra hív fel, hogy döntsék meg a liberális hatalmat. Bízik abban, hogy az emberek megértik és támogatni fogják a szocialista forradalmat.

A politikai elitnek azonban még van mozgástere. A liberális és szocialista megoldás után a katonai diktatúra eszközéhez nyúlnak.

Katonai diktatúra a kapitalizmus védelmében

Az orosz politikai elit a katonai diktatúra bevezetésében látja az utolsó lehetőséget uralmának megtartására. A forradalmi szervezkedés leverésére, a szocialista forradalom megakadályozására Lavr Georgijevics Kornyilov (1870-1918) tábornok vállalkozik. Magasan képzett, nagy tapasztalatú katonai vezető. 1917 nyarán a dél-nyugati front parancsnoka. A 3. lovashadtesttel próbál rendet teremteni a fővárosban. Sikertelenül!

1917 októberére a tömegek számára világossá válik, hogy a cár megdöntésével nem sokat nyertek. Világos az is, hogy a liberális tőkés nem akarja teljesen felszámolni a feudális rendet, nem akarja teljesen felszámolni a nagybirtokot, mivel a liberális tőkés hatalom egyedül még gyenge, szüksége van az földesúri réteg támogatására.

Időközben Lenin pártja megerősödik. Beérik az a munka, amit Lenin vezetésével évtizedek óta folytatnak. A lenini bolsevik párt pontosan tudja, hogy mit akar. Nem ingadozik, várja a cselekvés pillanatát. Szervezett és fegyelmezett erő, amely képes az ellenfelektől elvenni a hatalmat. Az ellenfél túlerőben van, de politikailag, erkölcsileg bizonytalan, ingadozó, szervezetlen. Lenin pártja időben cselekszik, győz a szocialista forradalom.

Urak országából polgártársak országa

A szocialista forradalom megvalósította a parasztság és munkásság alapvető követeléseit. Békét ajánlott Németországnak, és 1918 márciusában meg is kötik a breszt-litovszki békét.

Földreformot hajtanak végre. Megszüntetik a nagybirtokot, a föld a paraszté lesz.

Megindul a nagyipar, a bankok és kereskedelem fokozatos államosítása. Bevezetik a 8 órás munkaidőt. Ingyenes lesz az egészségügyi ellátás és az oktatás. Egyenjogúságot vezetnek be a nők és férfiak között. Az egyházat elválasztják az államtól.

Nincsenek többet se kegyelmes urak, se méltóságos urak, csak polgártársak. Oroszország új neve Oroszországi Szocialista Szövetségi Tanácsköztársaság. A miniszterek helyett népbiztosok vannak, élükön Leninnel.

***

Nos, a forradalmat nem lehet siettetni. A tömegeknek maguknak kell megtapasztalniuk, hogy a pénz uralma rossz. Az elmúlt harminc évben sok tapasztalatot szereztek az emberek. A válságok idején, mint a mostani is, szaporodnak az élmények. A mi dolgunk segíteni az eligazodást, az emberek ébredését. A mi dolgunk az is, hogy a párt mai és jövőbeni nemzedékeit felkészítsük arra a helyzetre, amikor a forradalmi szavakat maga a forradalom váltja fel.

Vélemény, hozzászólás?