Menü Bezárás

Otromba hiba

Otromba hiba

Amikor e sorok íródnak, még nem tudjuk, hogy bejön-e a magyar miniszterelnök vágya és Donald Trump lesz-e az USA elnöke. Ha nem, akkor lehet, hogy párszor és pár helyről jönnek majd kedvesnek nem mondható megjegyzések a miniszterelnök címére.

A Bush-szobor avatóján elmondott beszédének egy mondata miatt máris jött egy jelzés Moszkvából. A külügyi szóvivő asszony mondta, de lévén szó a magyar kormány fejéről, nyilván elég magasan hagyták jóvá. Marija Zaharova történelemhamisításnak nevezte azt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a szovjet megszállás emlékművének nevezte a Szabadság téren felállított obeliszket.

De mit is mondott Orbán Viktor? „A gyengébb felfogásúak kedvéért a tér egyik oldalán itt van a német, a másikon pedig a szovjet megszállás emlékműve. Ez is világos üzenet: ha magyar vagy, csak két lehetőség között választhatsz: vagy a megszállók vagy a szabadság mellé állsz.”

A magyar miniszterelnök megjegyzése otromba hiba. Az orosz fél érzékenysége teljesen érthető. 1944-45-ben fél évig harcoltak a szovjet csapatok azért, hogy a németeket kiszorítsák Magyarországról. 200 ezer katonájuk esett itt el. Ezek az emberek és maga az a nép megérdemli, hogy tisztelettel beszéljenek róluk.

A magyar miniszterelnök nem szereti a Szovjetuniót, a kommunistákat még annyira sem. Nem szép, de meg lehet érteni. De nem lehet összekeverni a dolgokat. Bécsben az osztrák népnek nem az jut eszébe a szovjet emlékműről, hogy 1955-ig Ausztria nagy része szovjet megszállás alatt volt. Hanem inkább az, hogy a szabadságát szerető Ausztriát megszabadították a fasiszta megszállástól.

A fasizmus alóli felszabadítás egy dolog és egy másik dolog az, ami a második világháborúban vesztes európai országokkal 1945 után történt. Magyarország elvesztette a második világháborút, amibe a németek oldalán az oroszok ellen szállt be. Mint ahogyan elvesztette az első világháborút is, amelyben szintén a németek oldalán az oroszok ellen vett részt. A háborúk elvesztésének vannak sajnálatos következményei. De ezeken most már helyesebb lenne túltennie magát mindenkinek, és nem elővenni újra és újra.

A magyar miniszterelnök egyébként többször elmondta, hogy Magyarország nem akar idegen érdekekért egy Oroszország elleni háborúba belesodródni. Rendben, ne sodródjon! De ezért tenni is kell. Például nem a múlton kell lovagolni, hanem a jelennel és a jövővel foglalkozni.

A Bush-szobor avatása körüli példátlan felhajtás is jelezte, hogy a magyar kormány mindent egy lapra tett fel az USA esetében. A magyar vezetés nyilván úgy gondolja, hogy az USA-nak mindent meg kell adni, amit kérnek, és akkor cserébe az amerikaiak békén hagyják Magyarországot és főleg az Orbán-kormányt.

Szerény véleményünk szerint az USA-nak tök mindegy, hogy ki a miniszterelnök Magyarországon, csak tartsa fenn a rendet. És amíg fenntartja a rendet, nem engedi, hogy bárki az amerikai érdekeket megsértse, addig szeretik. Aztán rögtön ejtik, ha kiderül, hogy már nem képes a kormány a tőkés rend stabilitását fenntartani.

Az Oroszországhoz fűződő jó viszony alapvető érdekünk. Szeresse az Orbán-kormány az amerikaiakat, ha akarja, de ne okozzon kárt a magyar-orosz viszonynak!

Az ügy persze kínos. A magyar kormány talán nem is várta, hogy az orosz fél lecsapja a labdát és tiltakozik. Az oroszok nyilván mérlegelik, hogy a magyar kormány az utóbbi időben több olyan lépést tesz, ami távolítja Magyarországot Oroszországtól.

Menczer Tamás külügyi államtitkár igyekezett szépíteni az incidenst, mondván, hogy „a náci és a kommunista diktatúra is szörnyű és embertelen, örülünk, hogy Magyarország mindkettőtől megszabadult.” Hát ez is vegyes, de ha az oroszok elfogadják bocsánatkérésnek, ám legyen! Ha elfogadják!

Ami bennünket illet, mi nem fogadjuk el.

Vélemény, hozzászólás?