Menü Bezárás

A kommunizmus alapelvei (részletek)

A kommunizmus alapelvei (részletek)

Friedrich Engels 1847-ben írta ezt a munkáját. 25 pontban foglalta össze, amit tudni kellett a munkásmozgalom új harci programjáról. Ma, amikor világszerte átalakul a kapitalizmus, és vele együtt a munkásság, a dolgozó osztályok is, ugyanazokra a kérdésekre keressük a válaszokat. Engels válaszai mai is igazak. E néhány idézettel rá emlékezünk születésének 200. évfordulóján.

A magántulajdon megszüntetése

14. kérdés: Milyennek kell lennie ennek az új társadalmi rendnek?

Felelet: Az új társadalmi rend mindenekelőtt az iparnak és általában az összes termelési ágnak az űzését ki fogja venni az egyes, egymással konkuráló egyének kezéből, s ehelyett mindezeket a termelési ágakat az egész társadalom által kell majd üzemben tartania, azaz közösségi számlára, közösségi terv szerint és a társadalom valamennyi tagjának részvételével.

Meg fogja tehát szüntetni a konkurenciát, és helyébe a társulást állítja. Mivel pedig az ipar egyesek által való űzésének szükségszerű következménye a magántulajdon volt, s a konkurencia semmi egyéb, mint az ipar egyes magántulajdonosok által való űzésének módja, ennélfogva a magántulajdon nem válaszható el az ipar egyéni űzésétől és a konkurenciától.

A magántulajdont tehát szintén el kell majd törölni, s helyébe az összes termelési szerszám közös használata és az összes termék közös megállapodás szerinti elosztása, vagyis az úgynevezett vagyonközösség fog lépni. Sőt, a magántulajdon eltörlése a legtömörebb és a legjellemzőbb összefoglalása az egész társadalmi rend azon átalakításának, amely az ipar fejlődéséből szükségszerűen fakad, s ezért a kommunisták joggal hangsúlyozzák ezt fő követelésükként.

15. kérdés: Ezek szerint korábban nem volt lehetőség
a magántulajdon eltörlésére?

Felelet: Nem. A társadalmi rend minden megváltozása, a tulajdonviszonyok minden átalakulása olyan új termelőeszközök létrehozásának szükségszerű következménye volt, amelyek már nem akartak beilleszkedni a régi tulajdonviszonyokba. Így keletkezett maga a magántulajdon is.

Mert a magántulajdon nem létezett mindig, hanem amikor a középkor vége felé a manufaktúrában megteremtették a termelésnek egy új módját, amely nem hagyta magát alárendelni az akkori feudális céhtulajdonnak, akkor ez a régi tulajdonviszonyokon túlnőtt manufaktúra létrehozott egy új tulajdonformát, a magántulajdont. Ámde a manufaktúra számára és a nagyipar első fejlődési foka számára nem volt lehetséges semmilyen más tulajdonforma, mint a magántulajdon, semmilyen más társadalmi rend, mint a magántulajdonon alapuló. Amíg nem lehet annyit termelni, hogy nemcsak mindenkinek elég jut, hanem még felesleg is marad a termékekből a társadalmi tőke növelésére és a termelőerők további kifejlesztésére, addig mindig lennie kell egy uralkodó, a társadalom termelőerőivel rendelkező osztálynak, és egy szegény, elnyomott osztálynak.

Hogy ezek az osztályok milyenek lesznek, az a termelés fejlettségének fokától függ. A földműveléstől függő középkor a bárót és a jobbágyot szolgáltatja, a késői középkor városai a céhmestert és a mesterlegényt, valamint a napszámost mutatják nekünk, a XVIII. században ott van a manufaktúratulajdonos és a manufaktúra-munkás, a XIX.-ben a nagy gyáros és a proletár. Világos, hogy eddig a termelőerők még nem voltak annyira fejlettek, hogy mindenki számára eleget lehetett volna termelni és hogy a magántulajdon e termelőerők béklyójává, korlátjává vált volna.

Most azonban, amikor a nagyipar fejlődése révén először is soha nem ismert mértékben hoznak létre tőkéket és termelőerőket, és megvannak az eszközök arra, hogy ezeket a termelőerőket rövid idő alatt a végtelenségig növeljék; amikor, másodszor, e termelőerők csekélyszámú burzsoá kezében összpontosulnak, míg a nép nagy tömege egyre inkább proletárrá lesz és helyzete ugyanabban a mértékben lesz nyomorúságosabb és elviselhetetlenebb, amelyben a burzsoák gazdagsága növekedik; amikor harmadszor, ezek a hatalmas és könnyen növelhető termelőerők olyannyira fejére nőttek a magántulajdonnak és a burzsoáknak, hogy bármely pillanatban előidézhetik a társadalmi rend legerőszakosabb megzavarását – csupán most lett a magántulajdon megszüntetése nemcsak lehetségessé, hanem okvetlenül szükségessé is.

Legyőzhető-e a kapitalizmus forradalom nélkül?

16. kérdés: Lehetséges lesz-e a magántulajdon megszüntetése békés úton?

Felelet: Kívánatos volna, hogy így történjék, és bizonyára a kommunisták lennének az utolsók, akik tiltakoznának ez ellen. A kommunisták nagyon is tudják, hogy minden összeesküvés nemcsak haszontalan, hanem még káros is. Nagyon is tudják, hogy forradalmakat nem szándékosan és önkényesen csinálnak, hanem, hogy ezek mindenütt és midig olyan körülményeknek a szükségszerű következményei voltak, amelyek teljesen függetlenek az egyes pártok és egész osztályok akaratától és irányításától. Ámde a kommunisták azt is látják, hogy a proletariátus fejlődését csaknem minden civilizált országban erőszakkal elnyomják, s hogy ezáltal a kommunisták ellenfelei munkálkodnak minden erejükkel egy forradalom irányában. Ha ezáltal az elnyomott proletariátust végül is belekergetik egy forradalomba, mi kommunisták tettel éppúgy védeni fogjuk a proletárok ügyét, mint most szóval.

17. kérdés: Lehetséges lesz-e a magántulajdon eltörlése egy csapásra?

Felelet: Nem, éppúgy, mint ahogyan egy csapásra a már fennálló termelőerőket sem lehet megsokszorozni annyira, amennyire ez a közösség létrehozásához szükséges. A proletariátus minden valószínűség szerint bekövetkező forradalma tehát csak fokozatosan fogja a mai társadalmat átalakítani, és csakis akkor törölheti majd el a magántulajdont, amikor már létrejött a termelési eszközök ehhez szükséges tömege.

18. kérdés: Milyen lesz e forradalom fejlődésének folyamata?

Felelet: A forradalom mindenekelőtt létre fog hozni egy demokratikus alkotmányt, s ezzel közvetlenül vagy közvetve a proletariátus politikai uralmát. Közvetlenül hozza ezt létre Angliában, ahol a proletárok máris a nép többségét alkotják. Közvetve Franciaországban és Németországban, ahol a nép többsége nemcsak proletárokból, hanem kisparasztokból és kispolgárokból is áll, akik még csak átmenőben vannak a proletariátusba és minden politikai érdekükkel egyre inkább a proletariátustól függenek, s ezért hamarosan alá kell rendelniük magukat a proletariátus követeléseinek. Ez talán egy második harcba fog kerülni, amely azonban csakis a proletariátus győzelmével végződhet.

A demokrácia teljesen haszontalan lenne a proletariátus számára, ha nem használnák fel azonnal eszközként további, közvetlenül a magántulajdont megtámadó és a proletariátus létezését biztosító rendszabályok keresztülvitelére. E rendszabályok közül a legfőbbek, ahogyan a fennálló viszonyok szükségszerű következményeiként már most adódnak, a következők:

1. A magántulajdon korlátozása progresszív adókkal, az erős örökösödési adókkal, az oldalágak (fivérek, unokaöccsök stb.) örökösödésének eltörlésével, kényszerkölcsönökkel stb.

2. A földtulajdonosok, gyárosok, vasúttulajdonosok és hajózási vállalkozók fokozatos kisajátítása, részint az állami ipar konkurenciája által, részint közvetlenül, asszignátákkal való kártalanítás ellenében.

3. Az összes emigráns és a nép többsége ellen lázadók javainak elkobzása.

4. A munka megszervezése, illetve a proletároknak a nemzeti birtokokon, gyárakban és műhelyekben foglalkoztatása; miáltal kiküszöbölődik a munkások egymás közötti konkurenciája, és a gyárosok, ameddig még megvannak, rákényszerülnek, hogy ugyanazt a felemelt bért fizessék, mint az állam.

5. A társadalom valamennyi tagjára kiterjedő egyenlő munkakötelezettség a magántulajdon teljes megszüntetéséig. Ipari hadsereg alakítása, különösen a mezőgazdaság számára.

6. A hitelrendszer és a pénzkereskedelem centralizálása az állam kezében, állami tőkével rendelkező nemzeti bank révén az összes magánbank és bankár kiküszöbölésével.

7. A nemzeti gyárak, műhelyek, vasutak és hajók gyarapítása, az összes föld megművelhetővé tétele és a már megművelteknek javítása, ugyanolyan arányban, amilyenben a nemzet rendelkezésére álló tőkék és munkások gyarapszanak.

8. Minden gyermeknek nemzeti intézetekben és nemzeti költségen nevelése attól a pillanattól fogva, hogy nélkülözheti az első anyai gondozást. Nevelés és gyári munka együtt.

9. Nagy paloták létesítése a nemzeti birtokokon, közös lakásaiként az állampolgárok olyan közösségei számára, amelyek ipart és mezőgazdaságot egyaránt űznek, s egyesítik a városi és a falusi élet előnyeit anélkül, hogy átvennék a két életmód egyoldalúságát és hátrányait.

10. Valamennyi egészségtelen és rosszul megépített lakás és városnegyed lebontása.

11. Egyenlő örökösödési jog a házasságon kívül és házasságban született gyermekek számára.

12. Minden közlekedésügy koncentrálása a nemzet kezében.

Mindezek a rendszabályok természetesen nem vihetők egyszerre keresztül. Egyik azonban midig maga után fogja vonni a másikat. Mihelyt megtörtént az első radikális támadás a magántulajdon ellen, a proletariátus kényszerítve látja magát, hogy egyre tovább menjen, hogy egyre inkább koncentráljon minden tőkét, minden mezőgazdaságot, minden ipart, minden közlekedést, minden cserét az állam kezében. Ezen munkálkodnak ezek a rendszabályok; s pontosan abban az arányban válnak keresztülvihetőkké és fejtik ki centralizáló következményeiket, amelyben a proletariátus munkája megsokszorozza az ország termelőerőit. Végül, ha majd minden tőke, minden termelés és minden csere a nemzet kezében összpontosult, akkor magától elesik a magántulajdon, feleslegessé válik a pénz, s a termelés annyira megnövekedik és az emberek annyira megváltoznak, hogy a régi társadalom utolsó érintkezési formái is eleshetnek.

Engels velünk van! Kétszáz éve született Friedrich Engels

Vélemény, hozzászólás?