Menü Bezárás

A kövek holnap is beszélni fognak

A kövek holnap is beszélni fognak

Beszélgetés A beszélő kövek szerzőjével

December 17-e, a Munkáspárt születésnapja az elmúlt harminc évben szervesen beilleszkedett a párt hagyományai közé.
A munkáspárti naptáron a „klasszikus” ünnepeink, május elseje, április 4-e, november 7-e mellett e decemberi nap is piros betűvel van jelölve. Most már évek óta ezen a napon jelenik meg Thürmer Gyula egy-egy új könyve. Ezúttal „A beszélő kövek”. A szerzőt kérdeztük.

Engedje meg, hogy most ne pártelnökként, hanem szerzői minőségében kérdezzük. A mostani könyv budapesti épületeket és hozzájuk kapcsolódó személyeket mutat be. Hogy jutott eszébe ilyen könyvet írni?

1960-ban jelent meg egy könyv a budapesti munkásmozgalmi emlékhelyekről Beszélő kövek címmel. Péntek Gyula szerkesztette és az akkori budapesti önkormányzat, a Fővárosi Tanács gondozta. Tizenéves koromban olvastam el és megmaradt bennem. Megelevenedtek a Tanácsköztársaság, a két világháború közötti illegális munkásmozgalom hősei, a felszabadulás után évtizedek, 1956 mártírjai.

Akkor határoztam el, hogy egyszer megírom a budapesti emlékhelyek történetét. 1990-ig nem volt nagy szükség ilyen könyvre. Az emlékművek, az épületek itt éltek velünk. A munkásmozgalom személyiségeit is tisztelet vette körbe.

Minden megváltozott 1990-ben. A munkásmozgalmi emlékműveket eltüntették az utcákról. Sok-sok utcát kereszteltek át, és adták vissza nekik korábbi nevüket. Az idő múlásával egyre kevesebben vannak, akik emlékeznek a régi nevekre és főleg a hozzájuk fűződő eseményekre és személyekre.

De a kövek mindent tudnak. Tanúi, helyszínei, szereplői voltak a magyar munkásmozgalom számos eseményének. A mi dolgunk, hogy beszéltessük őket.

Mi újat lehet mondani a múltról?

Sok embernek otthon még vannak régi könyvek, amelyek szintén a múltat idézik fel. Az Ön könyve miben tud újat adni?

A mostani könyv politikailag szélesebb, mint bármelyik korábbi. Itt olvashat arról, hogy hol élt Kun Béla vagy Korvin Ottó. De megtalálja azt is, hogy hol lakott Peyer Károly vagy Kéthly Anna. Ők számunkra nem példaképek, de ők is a munkásmozgalom részei.

Vagy például megismerheti Kádár János lakását, de azt is megtudhatja, hogy hol lakott Rákosi Mátyás és Nagy Imre.

Gondolom, hogy az idő tekintetében is szélesebb, hiszen szól a szocializmus korszakáról is.

Pontosan így van. A szocializmus korszaka népünk, a magyar dolgozók közös munkája. De voltak vezetők, hősök, akik életművét meg kell becsülnünk. Lázár György például 12 éven át volt Magyarország miniszterelnöke. Tudja, hol lakott? Egy társasházban. Kényelmes, de semmi luxus. Manapság oda egy bankigazgató se költözne be, nemhogy a miniszterelnök.

Mint említettük, Önnek már ez a sokadik könyve. Más-más téma, de mégis kapcsolódnak egymáshoz.

Az elsikkasztott ország volt az első ebben a sorozatban. Azt még a Korona Könyvkiadó adta ki. Én egy pillanatról akartam írni, az 1985-89 közötti időszakról, amikor még meg lehetett volna menteni a szocializmust. A kiadó azonban ragaszkodott ahhoz, hogy írjam hozzá előéletemet is, és a Munkáspárt élén töltött esztendőket is. Így megmaradt az eredeti ötlet, de sajátos életrajzi kötetté kerekedett.

Nem bánta meg, hogy az emberek egészen más oldaláról ismerték így meg?

Nem, sőt! 1989-ben nekem döntenem kellett, hogy merre megyek. Én a Munkáspártot választottam. De dönteni nem csak nekem kell, hanem minden új nemzedéknek, minden embernek. 1989-ben én azért döntöttem a Munkáspárt mellett, mert ezt tanultam a szüleimtől. Ezt az értékrendet tanultam meg Kádár János környezetében. És ezt láttam sok ezer elvtársamtól, akik harminc éve megszülték a pártot. Azoknak, akik ma döntenek, ugyanezt ajánlom: ne pillanatnyi dolgok alapján döntsenek!

A kövek holnap is beszélni fognak

Ma is vannak hőseink

Melyik a legkedvesebb a könyvei közül?

Ne kérdezzen ilyet! Tudja, a könyvek is hallanak bennünket. Még valamelyik megsértődne. Mind-mind más.

A Balszemmel-kötetek a mindennapjainkra adott válaszainkat tartalmazzák. Néha még én is újraolvasom őket. Viccesen megkérdezem egyik-másik kollégámat: ki írta? Olyan időszerű! De félretéve a humort, az írások tényleg frissek, érdemes elolvasni.

A huszonöt év árral szemben történelmi írások gyűjteménye. Ebben az én legkedvesebb részem a két világháború közötti magyar munkásmozgalom története. Ha nem lennének ott az évszámok és a nevek, azt hihetnék, hogy a máról van szó. Ugyanúgy a tőke ellen harcolunk, mint akkor. Ugyanúgy nem vagyunk a parlamentben. Ugyanúgy fenyeget a háború. Ugyanúgy van szélsőjobboldal és fasizmus.

Ha valaki nem tudja, hogy mit kell csinálnunk ma, lapozza fel a könyvet! Kitelepülni, emberek közé menni, szórólapot osztogatni, győzködni az embereket. Ez volt akkor, ez van ma is.
Persze van lényeges különbség. Ma nem kell mártírnak lennünk, mint Sallainak és Fürstnek, Rózsa Ferencnek és Ságvári Endrének. De ma bátorságot és elszántságot kell merítenünk a mártírok hősiességéből. Ezt segíti a könyv is.

Ma is vannak hőseink. Óriási emberi erő, meggyőződés kell ahhoz, hogy elvtársaink kimenjenek az utcákra, a terekre. Hit kell ahhoz, hogy elviseljék a csapásokat, a sikertelenséget, a pénzhiányt, az elzártságot. Nehéz, de csinálják! Ahogy Karl Liebknecht mondta: Trotz alledem! Csak azért is!

Önről szinte mindenki tudja, hogy nagyon szereti a könyveket. Elárulna egy-két titkot a könyvtáráról?

A jó könyvtár évtizedek munkája. Az egyetemen Abdulhan Ahtamjzan professzor arra tanított, hogy a jó diplomatának ismernie kell a korábbi diplomáciai dokumentumokat. Vegyék meg a dokumentumok gyűjteményét! Én megvettem, 22 kötet! Itt kezdődött!

1976-ban a Külügyminisztériumban kezdtem dolgozni. A földszinti folyosón ebédszünetben könyvet árult egy asszonyka. Minden friss könyv ott volt, és semmi sem volt drága. Fizetni sem kellett azonnal. A könyves felírta és fizetés napján törlesztettünk. Akkor így ment!

Szerencsére a családom is könyvszerető, örülünk minden új könyvnek, bár már a lakás tele van velük.

Könyv sok családban van, de úgy tudom, hogy Ön tudatosan gyűjt bizonyos területeket.

A munkásmozgalom klasszikusai megvannak az eredeti nyelven és többségük magyarul is. Marx, Engels, Lenin, Sztálin, sőt Mao, Teng és Tito is megtalálható. Természetesen a teljes kiadások, ami Lenin esetében 55 kötetet jelent. A magyar kiadást is beszámítva már 110.

Nagyon gazdag a dokumentumkötetek része. A szovjet, a magyar munkásmozgalom szinte minden kiadott dokumentuma megvan. Ez is cirka 200 kötet. Büszke vagyok arra, hogy nálam megvannak a Kínai Kommunista Párt dokumentumainak kötetei. Erre a közel 60 kötetre egy kínai könyvtár is büszke lehet.

Ön sok nyelvet ismer. Ez tükröződik a könyvtárban is?

Nagyon gazdag az orosz nyelvű gyűjtemény. Apósom könyvtárát is megörököltük, úgyhogy minden klasszikus megvan, oroszul.

A német és angol nyelvterületről rengeteg könyv van, s ez szinte naponta gyarapszik. Most fejeztem be John Bolton nem régen megjelent könyvét. Ő Trump nemzetbiztonsági tanácsadója volt. Most már jobban értem, hogy miért buktatták el Trumpot.

Nagyon tudatosan gyűjtöm a kínai nyelvű könyveket. A klasszikusok is megtalálhatóak, de nagyon sok politikai könyv foglalkozik a mával. Mondanom sem kell, hogy Hszi Csin-ping főtitkár munkái is ott vannak a polcon. Nem beszélve a szótár gyűjteményről.

Az utóbbi években új „részlegek” is születtek. A török irodalom alapvető művei, a török történelemmel foglalkozó számos alapmű szintén része a könyvtárnak. Szépen gyarapszik a cseh nyelvű rész is.

Teljesen ritkaság számba mennek a belarusz nyelvű könyvek. Én rendszeresen adok elő a minszki egyetemen és mindig egy bőrönd könyvvel jövök haza.

A Biblia és Svejk

Áruljon el valamit, Ön vallásos ember?

Nem, nem vagyok vallásos.

Mégis azt mondják, hogy Önnek komoly biblia-gyűjteménye van. Ez igaz?

Igaz! A Biblia az európai műveltség része. Gyakran mondunk dolgokat, és nem is tudjuk, hogy az a Bibliából származik. A festészetet vagy a zenét nem is lehet a Biblia nélkül megérteni.

Mintegy hetven bibliám van. Megvannak a korábbi történelmi fordítások és a ma használatosak is. Természetesen a katolikus és protestáns kiadások is.

A magyar mellett több más nyelven is megvan. Bárhova megyek, igyekszem a nemzeti nyelvű bibliát megvenni. Úgyhogy lehet választani: orosz, ukrán, szerb, horvát, kínai, szlovák, német nyelven is van.

Még egy kérdést engedjen meg! Mi van Svejkkel?

Talált! Svejk, a derék katona, ahogyan Jaroslav Hasek megírta, mindenre megtanít bennünket. Nyugati ismerőseimnek mindig azt mondom: ha érteni akartok bennünket, közép-európaikat, olvassátok a Svejket!

Ugyanezt mondom elvtársaimnak is: a Svejkben minden megvan írva, amit az emberekről érdemes tudni. A Svejk minden politikus kézikönyve kellene, hogy legyen. Sajnos, nem az!

Egyébként Svejk is megvan rengeteg nyelven. Nem régen egy szép kínai kiadás is megjelent.

A kövek beszélni fognak

Térjünk vissza egy pillanatra az új könyvhöz! A könyv emlékezés, de mit üzen a mának?

Valóban, a könyv emlékezés. De az emlékezés védekezés. Védekezés azokkal szemben, akik ma a munkásmozgalom, a szocializmus emlékét igyekeznek kitörölni emlékezetünkből. De védekeznünk kell! Meg kell védeni múltunkat, hogy egyszer ismét nekilássunk egy új világ építésének. Talán nem is olyan soká!

Milliószor énekeltük az Internacionálé szép szavait: „A múltat végképp eltörölni!” De vajon el lehet-e törölni? El kell-e törölni a múltat! Ki kell-e dobni mindent?

Az életünk olyan, mint ez a város. Sokszínű! Jelen van nemzeti történelmünk minden egyes mozzanata. A múltat nem kell végképp eltörölni. Sem nekünk, sem azoknak, akik ma az országot vezetik.

Őrizzük meg a múltat, építsük rá a jelent! Mert a kövek holnap is beszélni fognak. Rólunk!

A kövek holnap is beszélni fognak

Vélemény, hozzászólás?